A Hadik név bizonyára többeknek ismerős, ami nem véletlen: Hadik Ágostonnak András nevű nagyapja a magyar hadtörténet egyik legderekabb huszárja volt, s alighanem ő hajtotta végre minden idők leghuncutabb huszárcsínyét.
Íme a kázus igen-igen röviden. A mi jó Hadik Andrásunk Mária Terézia szolgálatában, 1757. október 10-én kalandos vállalkozásba kezdett: úgy döntött, elfoglalja és megsarcolja a sziléziai Habsburg–porosz frontvonaltól 450 kilométerre északra fekvő Berlint, Nagy Frigyes porosz király fővárosát. Hadik a saját nevét viselő Hadik-huszárezred és a Baranyay-huszárezred válogatott magyar lovasaival indult útnak.
A vitézek az éj leple alatt meneteltek, napközben pedig pihentek – imigyen 6 nap alatt tették meg az ellenség földjén a jelentős távolságot. Különös jelentősége a vállalkozásnak, hogy a gyalogságot a huszárok a lovuk mögé ültetve szállították.
A Berlin alatt meglepetésszerűen megjelenő magyar huszárok a város átadását és hatalmas hadisarc kifizetését követelték, de ezt a védők megtagadák. Persze a huszárok fergeteges rohama után a védők azonnal kifizették a pénzt, s Hadik nem is vitt el egyebet, csak hat porosz zászlót – valamint Mária Terézia részére személyes ajándékként két tucat női kesztyűt, amelyekre a város címerét hímeztette…
Hadikot a fentebb igen kurtán leírt tettéért a Mária Terézia-rend nagykeresztjével tüntették ki.
Az idősb, majd az ifjabb Hadik András után az unoka, Ágoston (1801-1873) is ősei nyomába lépett: 1814–1844 között az I. huszárezredben szolgált, majd nyugállományba vonult és Aradon élt.
Utóbb persze, amikor eljött az ideje, Hadik Ágoston is a magyar forradalom és szabadságharc ügye mellé állt, 1848. június 19-étől nemzetőr alezredesi rangban részt vett a délvidéki harcokban. December 1-jétől honvéd ezredessé léptetik elő, 1849-től az ún. „szegedi hadosztály” parancsnokaként Szeged és Szabadka határában sikerül megállítania az előretörő szerb–osztrák hadtestet. Márciusban tífuszban megbetegedett, felgyógyulása után ismét szolgált, de július 29-étől ismét megbetegszik, szabadságolják. Az aradi várőrséggel együtt, augusztus 17-én tette le a fegyvert és elfogták.
Hadik Ágostont Aradon 1849. november 5-én golyó általi halálra, majd – őseire való hivatkozással – november 16-án kegyelemből 18 évi várfogságra ítélték. Olmützből 1851. február 28-án amnesztiával szabadult. Hadik Ágostont a Promontor–Kistétényhegyen váratlanul bekövetkezett halála után Promontoron (a mai Budafokon) helyezték örök nyugalomra.
MS – Hunhír.info