Hatalmas gyászkeretes első oldallal jelent meg 1938. augusztus 12-én az Ujság: „Debrecen közelében egy kirándulókkal telt repülőgép lezuhant. Tizenkét utasa szörnyet halt.”
Már szerdán éjjel elterjedt a fővárosban a borzalmas repülőkatasztrófa hire. A szerkesztőségek alig győzték a felvilágosításokat adni a megriadt közönségnek, amely hamarosan megtudta, hogy újságírókról volt szó és minden újságolvasó úgy féltette a maga kedvenceit, mintha rokona vagy barátja lelt volna. Az első órákban egész ellentétes hírek jöttek Debrecenből. Nem tudták megállapítani a pontos névsort, mert hiszen a borzalmas katasztrófában a holttestek nagy része összeroncsolódott és az agnoszkálók először csak a zsebekben talált iratokból és igazolványokból állapíthatták meg körülményesen, hogy kinek a zsebeiben kutatnak.
Csütörtökön délelőttre tudták csak pontosan megállapítani a tragikus névsort. Ezek szerint a repülőkatasztrófában hat ujságiró, egy fotóriporter, egy debreceni állatorvos, a repülőgép háromtagú személyzete és az újságírók vezetésével megbízott tisztviselő vesztette életét. A pontos névsor a következő: Benke Tibor (Uj Magyarság), Molnár Béla (Magyarság), Peller György (Ujság), Rusznyák Iván (Az Est), Simor Miklós (Nemzeti Újság), Szilvássy József (Függetlenség), Zombory Vilmos fotoriporter, Galgóczy Gyula joghallgató, továbbá a túra vezetője s a gép három főnyi személyzete. A kiküldött bizottság valamennyiüket agnoszkálta és igy a halálrepülőgép tizenkét áldozatának kilétét minden kétségen kivül meg lehetett állapítani.
PELLER GYÖRGY, az Ujság kitűnő belső munkatársa 32 éves volt. 1906. május 9-én született Budapesten, édesapja Peller Imre dr. ügyvéd, az lBUSz nyugalmazott igazgatója. Peller a Werbőczy-gimnáziumban tette le az érettségit, először magántisztviselő volt, majd azzal a gondolattal foglalkozott, hogy orvosi pályára megy. Később azonban az újságíráshoz kapott kedvet és három év óta az Ujság belső munkatársa. A mi szerkesztőségünkben a rendőri riporter nehéz és felelősségteljes feladatát töltötte be és kedvenc tanítványa volt Kovács Arnoldnak, a nemrégen elhunyt hírneves rendőri riporternek. Peller György újságírói pályája egész rövid idő alatt olyan magasan ívelt felfelé, hogy mindenki a legnagyobb jövőt jósolta neki. Vasszorgalommal dolgozott, két kedvenc tartózkodási helye volt: a szerkesztőség és a rendőri sajtóiroda. Korán reggel elment hazulról és mar délelőtt is bent tartózkodott a rendőrségen, holott mint reggeli lap munkatársának, csak délutántól lett volna állandó elfoglaltsága. Határtalan szorgalma és tehetsége nemcsak a szerkesztőségen belül, hanem a főkapitányság valamennyi tisztviselője körében igen nagy népszerűséget vívott ki a számára.
Az Ujság természetesen a lehető legrészletesebben számolt be a tragédiáról – szót ejtve a többi kollégáról is, kiemelve persze saját munkatársát.