Aki járt már Baján – és séta közben egy picit eltévedt… -, az biztosan találkozott már a képen is látható fura szoborral, amelyen egy suszterinas-szerű fiatalember (valójában szabóinas) talpal, egy hozzá képest picinyke Glóbuszon. A szobor a maga nemében tökéletes mű: Medgyessy Ferenc, illetve a földgömb Miskolczy Ferenc alkotása híven ábrázolja a város szülöttjét, Jelky Andrást – azt a Jelkyt, aki kicsinek találta, s így aztán szinte játszva bejárta az egész földgolyót…
Voltaképpen már kalandos volt Jelky apjának is az élete: csak az ördög tudja honnan indult Ilka György vagy Ilka János, netán Ilka János György néven, mígnem sok-sok névváltoztatás után letelepedett Baján – igaz, addigra katonáskodott már Lipót, I. József, végül III. Károly seregében.Vagyis volt kitől örökölnie a kalandorvért a mi Ilka-Jilka-Jelky Andrásunknak. Jelky András 1738. április 20-án (vagy e nap körül) született Baján. Szabónak tanult, aztán tanoncévei lejárta után valcolni indult, vagyis mesterlegényként szakmai tudásának fejlesztése céljából vándorútra kelt – eredetileg bátyja után, aki akkortájt már a bécsi császári ruhatárnál szabóskodott. Csakhogy a mi Andrásunk egy picinykét “eltévedt”, igaz, már a kezdet kezdetén Bécs helyett Párizst célozta meg, ám a divat fővárosába sosem érkezett meg, pedig bejárta az egész világot…
Az úgy volt, hogy Jelky 1754-ben vándorútra kelt, és Prágán, Lipcsén és Nürnbergen át – kisebb-nagyobb kitérőkkel és pihenőkkel – elérkezett Franciaországba, azonban az egyik útjába eső városban, éppen katonaállítás (sorozás, toborzás, ahogy tetszik…) volt: a hadrafogható fiatalembereket, tekintet nélkül származásukra, erőszakkal elvitték katonának. No, Jelkynek nem tetszett a katonásdi – de tetszettek a fehérnépek, így esett meg, hogy egy menyecske a puttonyában az eladó gyümölcs alá rejtve kicsempészte a városból. Innen továbbutazott, csakhogy a következő város kapujában eltépték útlevelét, és megint a kaszárnyába hurcolták, hogy hajóval a tengerentúlra küldjék.
Jelky persze megszökött, de ismételten kelepcébe került, több némettel és hollanddal együtt.Ezúttal nem kerülhette el sorsát: 1755. október 30-án elindult vele a hajó Holland-Kelet-India felé.A következő kalandsorozat máris megkezdődött: a hajóba villám csapott, és elsüllyedt.Jelky egy fadarabba kapaszkodva tartotta fenn magát, míg halászok kimentették. Ezután egy holland hajóskapitány vette magához a hajójára, hogy a legénység ruháit javítgassa. Suriname-be utazott, onnét 1756-ban ért vissza, Lisszabonba. Innét egy máltai hajóval utazott tovább, azonban kalózok támadták meg őket, ezek foglyul ejtették őt, s rabszolgának eladták egy töröknek. Persze innen is megszökött. Hét napig hánykódott a tengeren, mígnem egy portugál kereskedő felvette őt a hajójára, s Makaóba vitte, ahonnan továbbvitorlázott Kantonba. Kantonban Hollandia katonai szolgálatába állt, és Batáviába (ma Dzsakarta) utazott, ahová 1758 januárjában érkezett meg, s még hét hónapig katonáskodott.
Leszerelése után a kelet-indiai kereskedelmi társaság elnöke mint szabót a házához fogadta, s még ez évben feleségül vette Seguin, angol haszonbérlőnek a leányát. 1760-ban azonban elhagyta Batáviát, feleségét atyjának gondjaira bízta.Eztán Ceylon szigetére utazott – csaknem vesztére. Amikor az egyik szomszédos szigetre ment társaival fát vágni, emberevők támadták meg: több társát levágták, néhányukat “csak” elfogták. Jelky egy előkelő főnök tulajdonába került, aki ketrecben tartotta, hogy később valamelyik bálványuknak áldozatul megsüsse.Fogságából – Istenem, hát ilyenek a nők… – gazdájának leánya mentette meg, akivel két bennszülött társaságában elmenekült.Egy év elteltével megszabadítója meghalt; Jelkyt visszament Batáviába, ahol időközben megbocsátottak neki, sőt utóbb még helytartó is lett, ráadásul elhagyott felesége is tárt karokkal fogadta. Tiszti ranggal egy árvaház igazgatója lett, emellett komoly vagyont is szerzett, majd 1767-ben egy 1400 házból álló ültetvényt vett. 1770-ben a polgári őrség kapitányává nevezték ki, a holland követség titkos tanácsosa lett, többször járt követségben Japánban és Jáván. Nem sokkal később azonban meghalt a felesége, majd pedig jótevője.
Jelky búskomorságba esett, s hazájába kívánkozott: csaknem 25 esztendei kalandozás után, mígnem 1777. október 2-án visszaérkezett Bécsbe, ahol bátyját még életben találta. Bécsben nagy feltűnést keltett érkezésével, november 28-án bemutatták Mária Teréziának is. Egy év elteltével Budán telepedett le, ismét megnősült, s egy fia született.45 évesen tüdővészben halt meg.
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info