Laborfalvi Róza a maga korában még nem neveztetett celebnek – de mégis az, noha annak mondani (a szó, mai értelmében) ugyancsak tiszteletlenség.
Ám nézzük csak, ki is számít celebnek? A szakértő lexikon szerint a celeb a XXI. század első évtizedében divatossá vált, főleg a médiában használatos szó, amely a ‘celebritás’ (angolul: celebrity – jelentése: híresség, hírnév, híres ember, ismert személyiség) rövidüléséből ered. Elsődleges jelentése: felkapott, ünnepelt híresség. A kifejezés ugyanakkor a szó eredetijével ellentétben ma azt a súlyos mellékjelentést is tartalmazza, hogy az ismertség alapja NEM (vagy nem szükségszerűen) az illető tudása, illetőleg egyéb valóságos képessége, hanem egy, a média által mesterségesen kialakított kép. E nem kevéssé eltúlzott mellékjelentés nem tagadja, hogy az egyébként celebnek kikiáltott személyek ESETLEG valóban értékes teljesítményt is produkálhatnak… Vagyis: e produktum ma nem feltétlenül szükségszerű.
Sietek leszögezni, hogy a mi celebünknél e negatív zönge föl sem merülhet! Megjegyezni való viszont, hogy manapság a celebek között egyaránt találunk filmsztárokat, színészeket, sportolókat, énekeseket, popegyüttesek tagjait, tévés személyiségeket, valamint írókat, sőt nem ritkán betyárokat is, persze, ha Rózsa Sándorra gondolunk, akkor ez sem újdonság. Ilyenformán tehát a celeb szó mostanság valójában egyféle negatív jelző (is), márpedig a mi hősünkre – ismétlem – csakis a szó eredeti jelentése vonatkozik: hírességről, híres emberről, ismert személyiségről van szó. Mégpedig okkal híresről!
Laborfalvi Róza (Jókainé) 1817. április 8-án született Miskolcon, ő eredetileg ugyan Laborfalvi Benke Judit néven született, de hát akkoriban egy jobb családban meglehetősen zsenánt volt még színésznőnek lenni – így hát nevet változtatott, bár… Bár a szülei kezdték. Tudnivaló ugyanis, hogy a művésznő életerajzai e téren enyhén ellentmondanak, ami persze egy csöppet sem baj: egy celebnél ugyanis nem árt némi káosz. Tehát az egyik leírás szerint “apja Benke József erdélyi színész-nemesember volt, édesanyja pedig Rácz Zsuzsánna színésznő”. Ugyanakkor egy másik dolgozat így fogalmaz: “apja, Benke József székely származású teológus sehogy sem találta helyét az egyházi szolgálatban, s egy hirtelen döntéstől vezérelve színésznek állt.” De: utóbb elégedetlen volt leánya teljesítményével, noha rendszeresen látogatta előadásait, ám nem dicsérni: korbáccsal várta a színfalak mögött, ha elhibázott valamit.
A leány a zsarnokságot nem sokáig viselte, ezért családjával minden kapcsolatot megszakított, még nevét is lecserélte. A művésznő mentora Döbrentei Gábor volt. Róla ezen a szinten annyit kell tudnunk, hogy 1785-1851 között élt, költő volt, királyi tanácsos, az MTA tagja, s egyebek közt a “történelem” szó megalkotója. Laborfalvi Róza a kor nagy művésze, Kántor Gerzsonné Engelhardt Anna örökségét vette át – érdekes módon e vélhetően ugyancsak jeles színművész neve nem cseng ismerősen a mai ember számára, pedig ő is sztár volt, sőt magyar csillag, pedig a nyelvünket csak felnőtt fejjel sajátította el. Jóllehet Laborfalvi Róza 1837-ben szegődött el a Nemzeti Színház társulatához, az igazi sikerét egy különleges – mai szóval – performanszával érte el: 1848. március 15-én, Katona József Bánk bánjának esti előadásán a nyílt színen találkozott a nap egyik ünnepelt hősével, a nála nyolc évvel fiatalabb Jókai Mórral, kinek nagy ováció közepette egy kokárdát tűzött a hajtókájára. Még ebben az évben feleségül is ment hozzá. A házasság nagy botrányt kavart, az író családja és barátai (figyelem! Petőfi Sándor is!) nehezen törődtek bele a kapcsolatba, különösen, mert Róza asszonynak már volt egy balkézről született, ekkor 12 éves lánya, Benke Róza, akinek az apja a kor ünnepelt színésze, Lendvay Márton volt.
Laborfalvi Róza (aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a szabadságharc után a márciusi ifjú, Jókai Mór élete megmentésében) 1859-ig lényegében egyeduralkodó nő volt itthon a színi pályán, a krónikák szerint akadt olyan pályatársnője, aki azért ment külföldre, mert nem érvényesülhetett mellette. Még egy életrajzi adat: 1857. szeptember 3-án az ő vendégjátékával (és Jókai beszédével) nyitotta meg kapuit szülővárosában a Miskolci Nemzeti Színház. Itt később, 1883-ban egy búcsúfellépés erejéig ismét színpadra lépett. Egy szülinapi megemlékezésbe az ilyesmi ugyan nem fér bele, de úgy igaz: a leírások szerint a Jókai családban Róza asszony viselte a nadrágot, többek szerint nem véletlen, hogy a mester 1899-ben, 74 éves korában (ugyancsak nagy botrányt kiváltva) egy húszéves hölgyet, Nagy Bella színésznőt vett feleségül.
Laborfalvi Róza 1886. november 20-án hunyt el Budapesten.
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info