Az Erdős-Kárpátok egy 1900 méter magas hegy nyergén örökítette meg e pillanatfelvétel Károly Ferenc József trónörökösünket.
A főherceg tábornok a kárpáti német hadtest vezérkari tisztjeivel hadi tanácskozást folytat és az előtte egy kis asztalon fekvő térképről szemléli a hadállásokat. Képünkön éppen élénk eszmecserét folytat egyik német tábornokkal.
(TOLNAI VILÁGLAPJA, 1917. február 22.)
IV. Károly 1916 novemberében vette át Ferenc József császár és király örökét, majd alig két év múlva kénytelen volt lemondani uralkodói jogai gyakorlásáról. Száműzetésben, a Portugáliához tartozó Madeira szigetén hunyt el spanyolnáthában 1922. április 1-jén. Mindössze 34 esztendős volt.
A kötelességemet akartam megtenni, amikor eljöttem. Mint koronás királynak nemcsak jogaim, de kötelességeim is vannak. Meg kell védenem a szent korona jogait és fényét. Igazságosan akarom kormányozni az országot, a nemzetnek adósa vagyok. Megkíséreltem mindent. Nem sikerült eddig. El vagyok készülve további áldozatokra. Életem utolsó leheletéig kitartok a vállalt kötelesség útján. Bármit is kell szenvednem, Krisztus Urunk többet szenvedett. Felajánlom életemet váltságul népemért.
Csernoch János hercegprímás A korona vértanúja című, IV. Károlyról emlékező írásában jegyezte fel a száműzetésre induló apostoli magyar király 1921. október 28-án, Tihanyban elhangzott szavait.
Gróf Apponyi Albert 1922. április 9-én, a Szent István Akadémia IV. Károly emlékezetére tartott ülésén így fejezte be beszédét:
Négyszáz esztendő óta az első igazán nemzeti király, kortársai közt a legszociálisabb szellemű uralkodó, Istent és Istenben embert szerető lélek a trónon, a megpróbáltatás tüzében szín aranynak bizonyult hős: ez az, amit elvesztettünk, ez az, ami nekünk a Gondviselés kifürkészhetetlen végzéséből akkor született, amikor reánkomlott a világ-végzet romhalmaza… egy jóságos király meghalt, de a szent korona nem hal meg s vele együtt halhatatlan a nemzeti feltámadás reménye.
Hunhír.info