A magyar törvényhozás 1878-ban foglalkozik először a párbajjal, ekkor csapnak össze az érvek arról, hogy milyen kategóriába is sorolják: bekerüljön-e a büntető törvénykönyvbe.
1908-ban Európa-szerte párbajellenes ligák alakulnak, az első nemzetközi kongresszusukat június 4-én Budapesten tartják. Nálunk nyitják meg a párbajellenes ligák nemzetközi irodáját is. Hazánkban jelentős lépésnek számított az Osztrák-Magyar Monarchia hadvezetésének 1917-ben hozott parancsa, amelyben eltiltotta a tisztjeit a párbajozástól. Véglegesen 1923-ban tiltják be törvényileg a párbajozást Magyarországon.
Híresebb magyar párbajok
A XIX. században párbaj lázban égett az egész ország, de még a XX. század elején is számos arisztokrata, katonatiszt, politikus, vagy író vívott párbajt a tisztelet kivívása, becsülete helyreállítása kedvéért. Az egyik leghíresebb ezek között báró Wesselényi Miklós párharca egy osztrák lovaskapitánnyal, de a lapok a grófi családból származó Tisza István és Károlyi Mihály összecsapását is szenzációként tárgyalták.
Ma délután három órakor a Váci utcában lévő Rákossy-féle vívóteremben kardpárbaj volt Tisza István gróf és Károlyi Mihály gróf között. A párbaj 55 percig tartott, a felek 32-szer csaptak össze, és azzal végződött, hogy Károlyi Mihály gróf egy éles, két nagyobb és 18 kisebb tompa sebesülést szenvedett, Tisza István grófot pedig egy lapos vágás érte. A párbaj után a felek nem békültek ki. A párbajra a Nemzeti Kaszinóban tegnap történt összeszólalkozás adott okot.
Budapesti Hírlap 1913. január 3.
Tegnap délután Tisza István gróf betért a kaszinóba és ott Vojnich Sándor bárót kereste egy vadászat dolgában. A nagyterem bejáratánál egy csoport mágnást üdvözölt Tisza gróf. A csoportban ott volt a többi között Pallavicini György őrgróf, Hadik János gróf, Széchenyi Aladár gróf és Károlyi Mihály gróf. Az urak valamennyien fogadták Tisza gróf köszöntését, csak Károlyi hagyta válasz nélkül az üdvözlést. – Tisza István, aki a csoport mellett csak elhaladóban volt, visszaszólt: – Mihály, én köszöntöttelek! – Károlyi Mihály gróf erre így felelt: – Jobb, ha nem nyájaskodunk egymással és jobb, ha nem ismerjük egymást! – Nekem így is jó – válaszolta Tisza és nyomban fölkereste a kaszinóban idősb Molnár Viktor titkos tanácsost és Vojnich Sándor báró, országgyűlési képviselőt, akik Tisza István gróf megbízásából azonnal magyarázatot kértek Károlyi Mihály gróftól. Károlyi válaszában kijelentette, hogy ma délig föltétlenül megnevezi segédeit.
A segédek megnevezése ma kora délelőtt megtörtént, úgyhogy 9 órakor már együtt tárgyaltak a megbízottak a Nemzeti Kaszinóban. Károly gróf részéről Pallavicini György őrgróf és Hadik János gróf, Tisza István megbízásából pedig idősb Molnár Viktor és Vojnich Sándor báró vezették a tárgyalást. A segédek rövid tárgyalás után kardpárbajban állapodtak meg, amelyet félnehéz lovassági kardokkal, csak nyakbandázs alkalmazásával, szúrást megengedve, teljes harcképtelenségig vívnak meg az ellenfelek.
Még három óra előtt együtt voltak a párbaj helyén, a Rákossy-féle vívóteremben: Tisza István gróf és Károlyi Mihály gróf; a segédek ugyanazok, akik a tárgyalást is vezették s a két párbajorvos: Laumnitzer József dr. egyetemi tanár Tisza részéről és Hültl Hümér dr. egyetemi tanár Károly gróf részéről. A vezetősegéd Vojnich Sándor báró volt.
Pontban három órakor hangzott el az első „rajta!” s néhány pillanattal később már megtörtént az első sebesülés. Az „állj!” szóra az orvosok Károlyi Mihály grófhoz ugrottak. A vágás Károlyi Mihály gróf hónalját sebezte meg, de a kard lapjára fordult, s ezért csak tompa zúzódás jelezte a sebesülés helyét.
A harcképességet mi sem akadályozta, ezért a felek újra szembe állottak egymással. Még az első 5 percen belül azonban megtörtént az első éles sebesülés: Károlyi Mihály gróf a homlokán kapott több centiméter hosszú éles sebet. Az orvosok a sebet nyomban kimosták s beragasztották. A harcképességet még ez a sebesülés sem befolyásolta s azért a párbajt tovább folytatták.
Sűrű egymásutánban érte ezután Károlyi Mihály grófot több lapos vágás. Károlyi gróf a mellén, a karján, a fejtetőjén, az arca mindkét oldalán összesen tizennyolc tompa sebesülést szenvedett, míg Tisza István gróf egyetlen tompa ütést kapott kardvisszahajlás következtében a jobb alkarjára.
Tizenhétszer állottak már ekkor föl a felek. A tizenhetedik összecsapás után Károlyi Mihály gróf segédei kijelentették, hogyha Tisza gróf az eddigi elégtétellel beéri, a párbajt akár meg is szüntethetik.
Tisza gróf segédei azt válaszolták, hogy mivel a párbajt a föltételek szerint harcképtelenségig kell folytatni, felük csak abban az esetben hajlandó a párbaj folytatásától elállani, ha Károlyi Mihály gróf, illetve segédei kijelentik, hogy felük harcképtelen, vagy ennek híjával legalább is azt jelentik ki, hogy felük kimerültség folytán az ellenféllel szemben inferiórisabb állapotban van, s ezért nem folytathatná a párbajt egyenlő sansszal.
Károlyi gróf segédei megvitatták felükkel ezeket a feltételeket, és miután vonakodtak akár az egyik, akár a másik kijelentést megtenni, a párbajt folytatták.
Károlyi gróf a további összecsapások alatt folyton hátrálni volt kénytelen, sőt a vívótermet többször körben meg is járta állandó hátravonulás közben. – A harminckettedik fölálláskor már a teljes kimerülés jele látszott meg rajta, míg Tisza István gróf még mindig lankadatlan erővel emelte meg kardját. Alig néhány percnyi viaskodás után Károlyi gróf a jobb könyökén olyan erős lapos vágást kapott, hogy a vér nyomban kiserkent, és hatalmas daganat támadt a kardvágás helyén, úgyhogy Károlyi grófot orvosa és segédei együttes kijelentése szerint harcképtelenné vált.
A segédek erre a párbajt megszüntették, az orvosok pedig Károlyi grófot vették gondjukba, aki a nagy kimerülés következtében támogatásra szorult: testének több részén, még a lapos vágások helyén is vérzett. Miután a sebeket bekötözték, a grófot lakására kísérték. Tisza István gróf nem szorult orvosi segítségre. A felek a párbaj után nem békültek ki.
- Pálffy Jánosnak (később Magyarország nádora) 30 éves korában 1693-ban pisztolypárbaja volt egy württenbergi herceggel, mert az a magyar sereget becsmérelte. Pálffy megsebesült.
- Bolyai János több, számára sikeres párbajt vív meg, és ellenfelei közül többen meghalnak.
- Dessewffy Aurél az MTA levelező tagja még fiatalemberként nők miatt vívott két párbajt.
- 1836-ban báró Wesselényi Miklós az ellenzék vezérszónokaként olyannyira kiváltotta az udvar haragját, hogy Metternich úgy döntött, párbajban látja el az erdélyi arisztokrata baját. A császári hadsereg legkiválóbb vívóját, Wurmbrandt Ottót jelölte ki az osztrák kancellár. Wesselényi akkora csapást mért ellenfelére, hogy az ugyan kivédte az ütést, de a markolat nem tudta felfogni a vágást, és eltört a karja. Wurmbarndt négy ujját tőből metszette le Wesselényi. Ezáltal az osztrák tiszt harcképtelenné vált, s a párbaj véget ért.
- Herczeg Ferenc írónak 1887-ben kardpárbaja volt Versecen egy katonatiszttel. A tiszt a párbaj helyszinén meghalt. 1889-ben emiatt négy hónapot államfogságban töltött.
- Irinyi József reformkori országgyűlési képviselőjének kétszer volt párbaja, egyik esetben a Budapesti Híradó szerkesztőjével, akinek meglőtte a karját.
- Jókai Mór kétszer párbajozott életében, mint szerkesztő. Bulyovszky Gyulával karddal, Pulszky Ferenccel pisztollyal. Bulyovszky megsebesült, Pulszky sértetlen maradt.
- Jósika Miklós író 18 éves korában párbajt vívott, arcán egy életre szóló sebet szerzett.
- Vahot Imre író, a Pesti Divatlap szerkesztője 1845-ben a Honderű szerkesztőjével vívott párbajt.
- Rakovszky István (1858-1931) szintén hírhedt párbajozó volt, pl Gajáry Ödönnel (1898. január 4.), Szalaszkovy Gyulával (1898. január-február), Zeyk Gábor (1899. január 10.),Tisza Istvánnal 1914. május 19-én és Bethlen Istvánnal (1923. október hó) vívott meg.
Mindez persze csak a jéghegy csúcsa…