Bottyán János, akit mi jobbára csak Vak Bottyánként ismerünk csatában vesztette el szeme világát úgy ötvenévesen. De hogy melyik csatában és mikor, azt nem tudjuk. Annak ellenére sem, hogy legendás vitézünk akkorra már ugyancsak híres volt, kenyere javát is jócskán megette.
Katonadolog… – mondhatta akkoriban. Bár egy szem elvesztése még az adott körülmények között sem lehetett akármi, de tényleg nem jegyezték fel a részleteket… Bottyán János nem volt egy nyámnyila anyámasszony katonája, rigorózus szigora messze földön nevezetes volt.
Álljon itt a keménységéről egy példa. Történt pedig, hogy egy ízben fogadott társaival. Mondta: bemegy a hatezer török őrséggel védett Érsekújvárra, és a főtéren álló mecsetből az imát mondó müezzint ledobja, majd épségben visszatér. A szót tett követte, Bottyán János parasztruhát öltött, és bejutott a városba, ahol épp vásár volt. Amikor a müezzin kijött a minaret erkélyére, hogy imáját elmondja, Bottyán utánament és simán kihajította. Ezután gyorsan lejött a toronyból, a várkapu felé sietett és az útját álló janicsárt lelőve, sikeresen kijutott. (Az üldöző törököket a rá várakozó társai felkoncolták.)
Azt mindenesetre tudni kell, hogy derék vitézünk ez idő tájt a császárt szolgálta – méghozzá ugyancsak jó pénzért. A hadjáratok idején az esztergomi piactéren épített ház volt lakhelye – ezt 1698-ban I. Lipót nemesi kúriává minősítette, s Buda 1686-os visszafoglalásánál tanúsított kiemelkedő vitézségéért, adómentességet és szabad italmérést adott neki.
1703-ban a kurucok ellen küldték. Bottyán János ekkor párbajra hívta a legvitézebb kuruc katonát: az akkor 23 esztendős – a később árulóvá lett és kivégzett – Ocskay László ezerdeskapitány állt ki ellene. Mindketten súlyos sérüléseket szenvedtek. Bottyán maga Zólyom várában rekedt, s miután társa a katonaság jelentős részével egy éjjel elmenekült, titokban alkudozni kezdett a kuruc ostromzárat irányító Bercsényivel, majd Radvánszky Jánossal, s már ekkor elígérkezett Rákóczi hűségére.
A fejedelem 1703. december 10-én aláírta tábornoki kinevezését, 20-án pedig a dunántúli kuruc csapatok főparancsnokává is kinevezte. 1704. október 1-jén báró Kuckländer esztergomi városparancsnok árulás vádjával elfogatta lakóházában, és összeláncolt kézzel egy dunai naszádra vitette, hogy a bécsi haditörvényszék elé állítsák. Még aznap éjszaka Bottyánt megbízható emberei kiszabadították Nyergesújfalun, aki ezután egyből Rákóczi tábora felé vette az irányt, és hűséget esküdött a fejedelemnek. A trencséni csatavesztés után, 1708 végén a bányavárosok katonai parancsnoka lett. A kuruc tábor ekkor már erősen apadt, egyre többen álltak át császári oldalra.
Vak Bottyán mindvégig hűséges maradt a fejedelemhez. 1709 augusztusában még részt vett Gyöngyösön a megyei közgyűlésen – egy hónap elteltével a Tarnaörs melletti táborban érte a halál. Ekkor hatalmas pestisjárvány dühöngött országszerte, innen ered az a legenda, hogy a tábornok pestisben halt meg. Valójában agyhártyagyulladás volt halála oka. Temetése 1709. október elején fényes külsőségek, ágyúdörgés közepette zajlott katonai díszpompával. Hadi és gyászlobogók tengerében temették el Gyöngyösön (talán…) a ferences rend templomában. Kriptáját nem jelölték meg, annak titkát a ferences barátok őrizték. Őrizzük meg mi is az emlékét!
Hunhír.info – Wikipedia nyomán