A csehszlovák államot az 1938-as müncheni egyezményben a fasiszta Olaszország és a náci Németország – a nyugati nagyhatalmak asszisztálásával – feldarabolta. A többségében németek lakta Szudéta-vidék Németországhoz került, a Felvidék déli, magyarlakta sávját pedig az 1938. november 2-ai első bécsi döntés visszaadta Magyarországnak. Szlovákia 1939. március 14-én kikiáltotta függetlenségét, másnap a magyar hadsereg bevonult Kárpátaljára, Cseh- és Morvaországot pedig közvetlen német fennhatóság alá vonták.
A Friss Újság híradása a Müncheni Egyezményről, 1938. szeptember 30-án:
Délelőtt 11 óra: Mussolini olasz miniszterelnök, Ciano gróf olasz külügyminiszter Hitler kancellárral együtt Münchenbe érkeztek. Kevéssel ezután repülőgépen megérkezett Daladier francia miniszterelnök, majd Chamberlain angol miniszterelnök is.
12 óra 45 perc: Hitler, Mussolini, Chamberlain és Daladier a müncheni Vezérházban tanácskozásra ültek össze. Délután három órakor ebédszünetet tartottak.
Délután 5 óra: A négy európai kormányelnök ismét összeült tárgyalásra. Ez a tanácskozás este 8 óra 20 perckor ért véget.
Este 10 óra: A négy kormányférfi utolsó tanácskozásra ült össze. Tanácskozásuk az éjjeli órákba benyúlt. Ezen a tanácskozáson végleg létrejött a megegyezés, amely megoldja a csehszlovák kérdést. Ennek értelmében: 1. Október 1-én a németek megszállják a tiszta szudétanémet területet, 2. A még megszállandó német területet egy hét alatt kell kiüríteni. 3. A megegyezés szövegét és Csehszlovákia új térképét a londoni cseh követ útján repülőgépen továbbítják Prágának.
Éjjel 12 óra: Münchenből jelentik, hogy a négyhatalmi értekezlet a magyar kívánságok teljesítéséhez is hozzájárult.
Közvetlen tárgyalások útján három hónapon belül kell rendezni a magyar és a lengyel kívánságokat. Ellenesetben újra összeül a négyhatalmi értekezlet.
Éjfél után fél 1 óra: Hitler kancellár, Mussolini, Chamberlain és Daladier miniszterelnökök aláírták a megegyezést a szudétanémet vidék átengedésének feltételeiről és módozatairól.
Éjfél után 1 óra 30 perc: Végétért a kormányelnökök értekezlete, elsőnek Mussolini hagyja el Münchent.
A I. világháború után aláírt trianoni területrablás a szomszédos államoknak juttatta Magyarország területének kétharmadát, a magyar népesség egyharmadát. A magyar politika fő célja ezután a területi revízió lett, ennek érdekében a harmincas évektől a versailles-i békerendszer megváltoztatásában szintén érdekelt Olaszországgal és Németországgal épített ki szoros kapcsolatokat.
A Csehszlovákia szudétanémetek lakta területeit Németországnak juttató, 1938. szeptember 30-án Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és a Német Birodalom által aláírt müncheni egyezmény függelékébe bekerült, hogy a prágai kormánynak Magyarországgal és Lengyelországgal is rendeznie kell területi vitáit. Ha három hónapon belül nem tudnak megegyezni, ügyüket a müncheni konferencia résztvevői elé vihetik.
A magyar-csehszlovák tárgyalások 1938. október 8-án kezdődtek Komáromban, de 13-án megszakadtak. A magyar kormány ezután kérte a döntőbíráskodást, így 1938. november 2-án a bécsi Belvedere-kastélyban Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter hirdette ki az első bécsi döntést. Ez lényegében az etnikai revíziót valósította meg, Szlovákia csaknem kizárólag magyarok lakta déli részén 11927 négyzetkilométernyi területet adott vissza, ahol a 869299 lakos 86,5 százaléka volt magyar és csak 9,8 százaléka szlovák (az új határokon túl 67 ezer magyar maradt). A visszaítélt területekre 1938. november 5-10. között vonult be a magyar honvédség, Horthy kormányzó Komáromba és Kassára látogatott el. Az utólagos kiigazításokkal a terület 12 012 négyzetkilométerre nőtt, a visszacsatolást az 1938:XXXIV. törvény szentesítette.
A területi revízió folytatódott: 1939 márciusában, amikor a bábállam, Csehszlovákia megszűnt létezni, Hitler is hozzájárult, hogy Magyarország visszaszerezze az ősi magyar Kárpátalját. Az ekkor visszatért terület nagysága 12171 négyzetkilométer volt, csaknem 100 ezer magyarral. Az 1940. augusztus 30-án megszületett második bécsi döntés révén Észak-Erdély és a Székelyföld tért vissza az ősi honhoz, a 43 591 négyzetkilométernyi területtel, több, mint félmillió magyarral.
Az igazságos revizió utolsó állomása 1941 áprilisában a Délvidék visszacsatolása volt, amikor 11475 négyzetkilométer került Magyarországhoz, több, mint 300 ezer magyarral.
Ekkorra Magyarország Trianonban megszaggatott területe közel kétszeresére nőtt, a lakosság pedig több mint négymillió fővel gyarapodott, s a Kárpát-medencében élő magyarság túlnyomó része a határok közé került.
Hunhír.info