Nagy történelmi felelőtlenség, hogy időnként megfeledkezünk róla: az 1848/49-es szabadságharc az augusztus 13-ai fegyverletétellel (Világos) még nem ért véget – Komárom állva maradt.
1849. szeptember 1-jén kezdődtek meg az alkudozások a vár meghódolására, ám a védő Klapka György nem hagyta magát. Ő szabott feltételeket Haynauéknak. Az osztrákok elutasították a várvédők feltételeit, ezért a Duna-parti városban kiújultak a harcok. Szeptember 10-én a Klapka meggyilkolására Komáromba küldött osztrák kémet agyonlőtték.
Szeptember 25-én, tehát egy bő hónappal Világos után Ószőnynél zajlott le a szabadságharc utolsó katonai összecsapására.
Szeptember 27-én végül aláírták a vár átadásának feltételeit tartalmazó okmányt, az úgynevezett „hódolati szerződést”. Ennek színhelye Haynau hadiszállása, a Komáromtól kb. 4 kilométerre levő Herkálypuszta volt. A szerződés értelmében a helyőrség tagjai minden későbbi üldözéstől mentesítő papírt (menlevelet) kaptak. Klapka a város valamennyi polgári tisztviselőjének is megszerezte a menlevelet katonai állományba vételükkel, így 30 ezren jutottak hozzá. (A fáma szerint ilyen okmányt szerzett Jókainé Laborfalvy Róza az írónak, ezért nem esett bántódása a bresciai hiéna által.)
Klapka utolsó szemléjét október 2-án, a Csillagerőd mellett tartotta.
Elevenítsük fel, hogy a megadás feltételei pontosan a következők voltak:
Kelt a Herkály-pusztán, szept. 27-én 1849.
Haynau s.k., táborszernagy
Takács százados
Gasparitz százados
Mednyanszky alezredes
Rutkay alezredes
Prágay alezredes
Gróf Zichy Ottó, ezredes
Gróf Esterházy Pál, ezredes
Janik János, ezredes
Szabó Zsigmond, ezredes
Kászonyi József, ezredes
Aschermann Ferenc, várparancsnok és Klapka György, vár- s hadseregparancsnok.
Hunhír.info