Gróf németújvári Batthyány Lajosnak, Magyarország első alkotmányos miniszterelnökének 1849. október 6-án kellett szembenéznie a puskacsövekkel.
Az 1849. augusztus 16-án Olmützben összeült haditörvényszék először börtönbüntetésre és vagyonának elkobzására ítélte, de ezt Schwarzenberg a bécsi udvar nyomására halálra változtatta – ám úgy, hogy az elítéltet az uralkodó kegyelmére ajánlotta. Ekkor azonban Batthyányt Pestre szállították, így a kegyelmezés joga a császártól Haynauhoz került, és a bresciai hiéna nem ismerte a kegyelmet: október 3-án jóváhagyta a halálos ítéletet, elrendelte Batthyány felakasztását.
Az utolsó, engedélyezett látogatáson felesége egy tőrt csempészett be neki. Ezzel a volt miniszterelnök súlyos sebeket ejtett a nyakán, de életben maradt. Sebei miatt az ítéletet azonban kénytelenek voltak módosítani. A pest-budai katonai kerület parancsnok (aki később Pest város díszpolgára lett) tudta, hogy Batthyány felakasztása ilyen körülmények között lehetetlen. Úgy döntött, hogy agyonlöveti Batthyányt.
A magyar miniszterelnököt, aki a súlyos vérveszteségtől tántorgott, ketten kísérték. A kivégzőosztag előtt féltérdre ereszkedett.
„Éljen a haza! Rajta, vadászok”
– kiáltotta.
A pesti Újépület (Neugebäude) udvarán így végezték ki…
Földi maradványait Pesten a ferencesek belvárosi templomának kriptájába rejtették el. A kiegyezés után 1870-ben ünnepélyesen újratemették a Kerepesi temetőben épített mauzóleumban.
A háború és Trianon miatt csak lassan készülhetett el az emlékmű. Íme a Vasárnapi Újság írása, amely közel húsz évvel az avatás előtt jelent meg:
“A BATTHYÁNY-ÖBÖKMÉCSES. A főváros hatósága már évek előtt, nem sokkal az Uj-épület lebontása után elhatározta, hogy a szomorú emlékezetű régi kaszárnya telkének azt a pontját, a hol egykor gróf Batthyány Lajost kivégezték, örök-mécsessel jelöli meg. Ebben a dicséretes szándékban segítségére sietett a fővárosnak a Mérnök- és Építészégyesület azzal, hogy pályázatot hirdetett egy ily örökmécses tervére.
A pályázat szép sikerrel járt, két megvalósításra alkalmas terv is került ki belőle: Pogány Móriczé, a ki mint építészeti feladatot fogta fel a témát s az első díjat kapta az Ybl-éremmel együtt és Förk Ernőé, a második díj nyerteséé, a ki inkább iparművészeti jellegű alkotással pályázott. Mi nálunk az ilyen természetű emlékmű újdonság-számba megy. Tudtunkkal, nem számítva a vallásos jellegű örökmécseseket, sem a fővárosban, sem egyebütt nem állítottak fel ilyet sehol. Pedig nagyon alkalmas formája a kegyelet nyilvánításának, különösen olyan helyen, a melyhez gyász emlékei fűződnek. Eredete kétségkívül a vallásos képzetekből fakad, legnagyobb divatja a középkorban volt s különösen Németországban, Angolországban s a Bretagneban akad rá számos szép és nevezetes példa.
Rendszerint egyszerű, monumentális alkotások ezek, mentek minden részletezéstől, profán díszítéstől; a gyász jelei lévén, a gyász hangulatának komoly fenségét igyekeznek visszaadni. Még annak az arczképe sincs rajtuk, a kinek emlékére szólnak .Ezek a hagyományok vezették a Batthyány örökmécsesre hirdetett pályázat első díjának nyertesét, Pogány Móriczot.
Hatalmas obeliszkszerű kőépítményt tervezett; ennek alján emelkedik fel az örökmécses oltára, mely virágáldozatok számára szolgál. Négy sarkában egy-egy bánatos kariatid alak, melyek mintegy össze vannak nőve magának a toronynak a testével; mintegy belőlük nő ki a torony 10 méter magasságig, a hol egy nyílásból az örökmécses lángja világít messzire Batthyány ártatlanul szenvedett halálát jelképező liliomrácson át.
Az érdekes emlékmű helye nincs még egész pontosan kijelölve, az eddigiek szerint a Szabadság-tér melletti kis téren, az Aulich-utcza tengelyében fog állani. A főváros még nem döntött, hogy melyik mintát fogja megrendelni; ha a Pogányé mellett dönt, kétségkívül értékes műemléket fog benne nyerni.”
Hunhír.info