Meszlényi Jenő (1814-1900) honvéd ezredes az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc alatt ezernyi dicső tettet hajtott végre, száz csatában is helyt állt, s nemcsak őrnagyi rangig vitte, de 1849. május 23-án még az Országos Főhadparancsnokság vezetője, Kiss Ernő altábornagy – mint tudjuk, aradi vértanú – helyettesévé is kinevezték.

A nemesi származású Meszlényi Jenő e beosztásában maradt a fegyverletételig. Aztán Aradon a hadbíróság 1849. november 5-én halálra ítélte – de utóbb a döntést 18 évi várfogságra változtatták.1850-ben – a szabadságharc előtt kilépett, volt császári tisztekre vonatkozó amnesztia értelmében – kegyelmet kapott, s szabadulása után Veszprém vármegyei birtokán gazdálkodott, majd uradalmi gazdatiszt lett Kaposváron.

A szabadságharc után már nemigen tudunk róla, jobbára csak azt, hogy 1890-től Pozsonyban élt, ott pedig tagja volt a helyi honvédegyletnek. Meszlényi Jenőről szólva mindenképp megemlítendő, hogy nővére, Meszlényi Terézia révén Kossuth Lajos sógora volt. Kossuth 39 éves korában nősült meg. Esküvőjét 1841 januárjában tartotta – felesége Meszlényi Teréz, Meszlényi János földbirtokos lánya. Külön érdekessége a házasságnak, hogy míg Kossuth evangélikus volt, felesége római katolikus, s ez a különbség bizony nem kevés problémát okozott már a házasságkötéskor is – a pap eleinte nem is akarta megáldani a frigyet.

Némi kalandok után Terézia asszony is követte férjét a száműzetésbe, vele szomorkodott a távoli haza sorsán, és ura mellett hunyt el Turinban, 1865-ben. Egyébiránt Meszlényi Teréz a Kossuthtal való megismerkedésük pillanatában harmincéves volt, ami azt jelenti, hogy az idő tájt ő még egyértelműen vénkisasszonynak számított. Vénkisasszonyi mivolta miatt ágált is ellene Kossuth Lászlóné – mintegy elfeledve, hogy ő sem volt már éppen olyan fiatal, amikor férjhez ment, és bizony őt magát is vénkisaszszonynak kiáltották ki. Szóval a Kossuth-anyuka nem rajongott a menyéért – és vélhetően ekkor még finoman fogalmaztunk. Karolina asszony – miért is ne… – roppant elfogult volt egyetlen fia iránt: úgy vélte, “Lajoska” fiatalabb, de főleg gazdag lányt érdemelt volna… (Állítólag Kossuth börtönévei alatt volt is ilyen, de nem derült ki, hogy ki lehetett az a fiatal arisztokrata nő, aki igyekezett megkönnyíteni tömlöcbéli szenvedéseit.)

Terézia – egyes feljegyzések szerint – komoly nő volt, és ezt már megjelenése is sugallta. Nagyon sokat olvasott, művelt volt, még a politikáról is lehetett vele beszélni. Természetesen csodálta a nála nyolc-kilenc évvel idősebb férfit, s úgy mondják, hogy ő nem ,,a híres Kossuthot” látta benne, hanem az okos férfit, akivel okos gondolatokat lehetett cserélni. Mi tagadás, vannak ezzel ellentétes feljegyzések is: egy történész például azt jegyezte meg, hogy “Mesz­lé­nyi Te­ré­zi­á­ról a kor­társak annyi rosszat ír­tak, hogy az em­ber szin­te meg­saj­nál­ja és meg­sze­re­ti… – az asszony nagy­ra­vá­gyó, gőgös, zsugori, szel­le­mi­leg sem kü­lö­nö­seb­ben pal­lé­ro­zott – vi­szont Kos­suth La­jost el­ső ta­lál­ko­zá­suktól igaz sze­re­lem­mel, ra­jon­gá­sig sze­ret­te. “Kossuthéknak három gyermekük született:

• Ferenc Lajos Ákos (1841–1914), első felesége Emilia Hoggins, második felesége kvassói és brogyáni Kvassay Mária
• Vilma (1843–1862)
• Lajos Tódor Károly (1844–1918).

És visszatérve a Meszlényiekhez, álljon itt végül még egy fontos momentum: Kossuth Lajos legifjabb húga, Zsuzsanna, Terézia testvére, Meszlényi Rudolf felesége lett…

Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info
(Archív)