Külön figyelmet kívánnak a Tanácsköztársaság ránk maradt katonai zászlói. A külső veszélytől fenyegetett proletárhatalom már az első napokban elrendelte a munkáshadsereg megszervezését. A belső tartalmi változásokat történelmi sorsfordulók alkalmával mindig formai változások is kísérik, így a létrejött Vörös Hadseregnek nem felelhettek meg a régi monarchikus hadsereg külsőségei, jelvényei, köztük a zászlók sem.
A Hadügyi Népbiztosság 1919. április 23-ai körrendeletével helyezte hatályon kívül a régi honvéd és közös hadseregbeli zászlókat és helyettük vörös zászlókat rendszeresített. Ezek közül az adományozott vagy önállóan készített katonai zászlók közül hét maradt meg. Legkalandosabb sorsa a 19. kisalföldi gyalogezred zászlajának volt. Kudor Ferenc, az ezred V. hadosztályának vöröskatonája őrizte meg az 5/3 hajmáskéri munkászászlóalj zászlajával együtt. Kudor élettörténete is kalandos. Romániában született, de egyik falubelijével elvetődtek Győrbe, ahol a vagongyárban találtak munkát. Innen vonultak be katonának. A zászló május elsejére készült, de a munkások magukkal vitték a frontra is.
A bukás után az ezred vezetése Kudor Ferencre bízta a zászlókat, aki a derekára csavarva azokat, gyalogosan indult haza szülőföldjére, Romániába. Szolnokon a Tisza-hídnál román katonák igazoltatták, de csak iratait és zsebét vizsgálták át. Így hihetetlen szerencsével hazaérkezett Szászrégenbe. A zászlókat paplanba varrta, s így őrizte azokat egy negyedszázadon át. Még a családja sem tudott az ereklyéről és csak 1944 őszén, a szovjet hadsereg bevonulásakor kerültek ismét elő. Így loboghatott 1945 elején újra a községháza tetején az 1919-es zászló. Ez idő alatt fakult ki, s ma is így látható a Munkásmozgalmi Múzeumban.
(Az Ifjúsági Magazin, 1979. márciusi cikke)