1889-ben ezen a napon, azaz április 17-én a szegvári polgárok elfogják Gyömbér Pált, a környéket rettegésben tartó banditát. Gyömbér Pál (1854–1890) hétszeres rablógyilkos “asszonyirtót” egy év múlva, 1890. április 1-jén akasztották föl Szegeden.
Emberölései borzasztóak voltak, példaként álljon itt egy rövidke ismertető az egyik tettéről:
“Február 29-én Gyömbér az idős szentesi Balázs Borbálától kért szállást éjjelre. A meggondolatlan asszony már korábban kifecsegte, hogy van 300 megtakarított forintja, amiből kocsmát akar nyitni. A fiatalember az idős asszonyt álmában egy rozoga baltával agyonütötte, majd kifosztotta a lakást. Ráakadt az asszony 280 forintot érő takarékkönyvére is, de analfabéta lévén nem tudta az abban foglaltakat értelmezni, így eldobta. A lakásból ékszereket vett magához, amelyeket egy nappal később jegyajándékként menyasszonyának adott.”
Annak idején a XIX. század végén már múlóban volt a betyárromantika, ám Gyömbér tetteit mégis megénekelte a nép: a környékbeli városokban az utcán árulták a képét, a tetteit taglaló verses ponyvafüzetek jelentek meg, amelyet az utca népe gyorsan szétkapkodott. A Szegedi Naplóban Gárdonyi Géza közölte Gyömbér tetteiről szóló verseit. A vidék paraszti népe dalokba, balladákba szőtte bele alakját.
Íme, két strófa az egyikből:
“Szállj el madár szállj el
Mindszentön keresztül
Nézd meg az én Örzsikémet,
Maga van egyedül
Ha kérdi hun vagyok
mondd meg, hogy rab vagyok
A szögedi nagy fegyházba
félig vasba vagyok”
Gyömbérnek nem volt igazán bűntudata: érzelmeket csak akkor mutatott, ha felesége került szóba. Pap Erzsébet előtt ugyanis mélyen titkolta bűnözői életvitelét, a rablásokból származó gáláns ajándékait pedig a jól végzett munkája fizetségeként magyarázta. A per során mindössze akkor mutatott valamiféle bűnbánatot, amikor a vizsgálóbíró megmondta neki, hogy a felesége elutasítja cselekedeteit és haragszik reá…
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info
-archív-