A hazai történelemírás külön elnevezést használ azon fiatalokra, akik jobbára a titokzatos Pilvax kávéházban aktívan részt vettek az 1848. március 15-én kezdődött híres, XIX. századi forradalom előkészítésében és kirobbantásában. Ők a “márciusi ifjak”. Néhánynak – Petőfinek, Jókainak, Vasvárinak – ma is jól ismerjük a nevét, tevékenységét – ám a többséget egyszerűen besoroljuk e fura, korabeli “civil szervezetbe”, ami egyébként csak az utókor számára létezett, hisz nem volt bejegyezve, s ha be is lett volna, azonnal föl is oszlatják.
Ilyenformán konkrét névsor sincs, nem is lehet. Pedig van. Több is. Igaz, egyik sem igazán hiteles. De lássuk, itt egy változat, zárójelben az életkorok:
- Ágai Adolf (12)
- Bozzai Pál (19)
- Bulyovszky Gyula (21)
- Degré Alajos (28)
- Emődy Dániel (29)
- Farkas Lujza (Szathmáryné, 30)
- Gaal Ernő (?)
- Hamary Dániel (22)
- Hatala Péter (16)
- Hermann Rosenfeld (?)
- Irányi Dániel (26)
- Irinyi József (26)
- Jókai Mór (23)
- Kléh István (23)
- Koplánszki Károly (18)
- Korányi Frigyes (19)
- Lehotzky Pál (27)
- Nyáry Albert (20)
- Oroszhegyi (Szabó) Józsa (26)
- Pálffy Albert (28)
- Petőfi Sándor (25)
- Sebő Antal (18)
- Sükei Károly (24)
- Szathmáry Pál (?)
- Szegfi Mór(23)
- Szikra Ferenc (?)
- Telepy Károly (19)
- Vajda János (21)
- Vasvári Pál (22)
- Vidats János (22)
Ez itt épp harminc ember – a legfiatalabb a 12 esztendős Ágai Lajos, a legidősebb pedig egy hölgy, az egyetlen hölgy (!) a harmincéves Farkas Lujza, Szathmáryné.
A rimaszombati születésű művésznő Farkas Lujza (1818-1893) a Magyar Életrajzi Lexikonból szerzett ismeretek szerint a Nemzeti Színház egyik legkiválóbb komikája volt. Előbb Szathmáry Dániel színész, majd Latkóczy Nándor felesége lett – vidéki szereplések után, 1844-ben szerződtette a Nemzeti Színház. A szabadságharcban való szereplése miatt kénytelen volt bujdosni s csak 1857-ben térhetett vissza a színházhoz, melynek 1891-ig tagja, haláláig tiszteletbeli tagja maradt.
Eleinte drámai hősnőket játszott. Szigligeti fedezte fel komikai tehetségét. Autodidakta művésznek kell tekintenünk, hisz még írni sem tudott. Széchenyi az ő játéka láttán ismerte el, hogy a magyarban van színjátszó tehetség… A képen még vándorszínészként Szathmáryné Farkas Lujza – nem nagy meglepetésre hozzá is írt verset a színésztárs, Petőfi Sándor.
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info (Archív)