Százhárom éve, 1918. február 27-én nevezték ki Horthy Miklóst ellentengernaggyá és több, rangban felette álló sorhajókapitányt és tengernagyot megelőzve a császári és királyi flotta parancsnokává.
Ismeri-e még valaki a tengernagyi rendfokozatokat? Vitéz nagybányai Horthy Miklós (1868-1957) az Osztrák–Magyar Haditengerészet tengerésztisztje 1909–1914 között Ferencz József szárnysegédje volt, ellentengernagyként a flotta utolsó főparancsnoka. Az uralkodó a világháború végén altengernaggyá léptette elő.
Az első világháborút követő szégyenteljes vörösterror, a proletárdiktatúra összeomlása után a megcsonkítottságában szétesett országban megszilárdította az államhatalmat. 1920. március 1-jétől 1944. október 16-áig ő volt a Magyar Királyság kormányzója.
Portugáliai emigrációban halt meg 1957-ben. 1993. szeptember 4-én temették újra Kenderesen. Biztos szükséges lenne – hisz ellenségei ma elszakadva a valóságtól és az igazságtól, nyilván ezerszeresen is sárba döngölik majd –, most nem méltatjuk Magyarország sorrendben hatodik kormányzójának vitathatatlan erényeit. Inkább ellentengernagyi rangjának, illetve általában a haditengerészet néhány rangjának járunk utána – ezzel is emlékeztetvén arra, hogy egykoron, Trianon gyalázata előtt nagyszerű haditengerészetünk is volt, igaz az Osztrák-Magyar Monarchia keretein belül.
Úgy számolják, hogy az első világháborúra ez lett a világ hatodik legnagyobb flottája – e formájában lényegében 1918-ig létezett. Császári és Királyi Haditengerészeten belül a zászlóstiszti illetve tengernagyi rendfokozatok a következők voltak: főtengernagy (Großadmiral), tengernagy (Admiral), altengernagy (Vizeadmiral), ellentengernagy (Kontreadmiral).
Az első három tengernagy elnevezése tulajdonképpen önmagáért beszél – de vajon mi dolga és ki ellen volt az ellentengernagy? Az ellentengernagy voltaképpen a szárazföldi haderőt tekintve vezérőrnagyi rendfokozatának felel meg. A vízen e rang a vitorlás flották korában jelent meg, ott az ellentengernagy az utóvédet vezette: a tengernagy által irányított sok hajóból álló flotta hátsó részére kellett figyelnie. Mivel ez a feladat kevésbé volt kockázatos, így ezt fiatalabb tengernagyra bízták. Igaz, az ellentengernagy hátul volt, de egy esetleges visszafordulás során sem lett főparancsnok, ugyanis a vezénylési lánc élére csak akkor kerülhetett, ha a flotta irányításával megbízott tisztek ezt a feladatukat már nem tudják ellátni, mert súlyosan megsérültek, netán meghaltak.
Horthy Miklós az ellentengernagyi rangot ötvenévesen szerezte meg: 1918. február 27-én ellentengernaggyá és több, rangban felette álló sorhajókapitányt és tengernagyot megelőzve a császári és királyi flotta parancsnokává nevezték ki. Korábban, 1909 és 1914 között, Horthy I. Ferencz József király szárnysegédje volt törzstisztként, sorhajókapitányi rendfokozattal – ez a szárazföldi hadseregben ezredesnek felel meg.Ilyenformán láthatjuk, hogy a rangok és beosztások ugyancsak keveredtek – vélhetően a háborús viszonyoknak megfelelően.
Bár haditengerészetünk az első világháború után nem volt, a tengerészet csak nagy sokára szűnt meg Magyarországon. Valójában egészen a rendszerváltozásig, sőt kicsivel még utána is futottak nagy óceánjárók magyar lobogó alatt. A 80-as években még 21 hatalmas hajónk volt. Az első két nagy tengerjárónkat Bulgáriában gyártották, 1965-ben álltak szolgálatba, aztán elkészült két szovjet hajó, az Ady és a Petőfi, őket követte a 15 ezer tonnás Vörösmarty. A lengyelek építették a Csokonait, a Radnótit, a Sajót, a Bodrogot és a Köröst. 1988-ban még Kínától is rendeltünk három hajót, ám már nem vettük át őket.
A tengerhajózás végleges felszámolásakor a magyar tengerészek külföldi hajókra szegődtek el, és azokon dolgoztak, s talán dolgoznak még most is. Ezzel együtt is Horthy Miklós volt az utolsó magyar ellentengernagy – s mindez így is marad, míg az adriai kikötőváros, Fiume vissza nem tér – bár az itt született kádárjánosokra már nem tartunk igényt…
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info (Archív)