A hangzáskultúra fejlődése során kihagyhatatlan a mi jó Puskás Tivadarunk neve – végtére is ő találta ki a rádió ősének is tekinthető első hangos újságot, a Telefonhírmondót.
A Telefonhírmondó 1893. február 15-én szólalt meg először. A stúdió színhelyéül a budapesti a Magyar utca 6. számú házban néhány szoba szolgált, de ekkor még nem volt önálló hálózata, így az adást csak a telefonállomásokon keresztül lehetett hallgatni. (A telefontulajdonosok kérniük kellett a központtól a Telefonhírmondó kapcsolását.) Ez a megoldás sok panasznak lett a forrása. Külső zajok, áthallások, esetleg téves kapcsolások akadályozták a kifogástalan vételt. Vagyis baj volt a hangzáskultúrával. Fejleszteni kellett. Puskás a technikai tisztaság eléréséért önálló hálózat kiépítéséhez kezdett – ám alig fektetett le 70 kilométernyi hálózatot, váratlanul meghalt (1893).
Művét Popper István mérnök folytatta, aki megfelelő anyagi fedezettel rendelkezett és megalapította a Telefonhírmondó Rt.-t. A Telefonhírmondó nemcsak híreket, de zenét-éneket is közvetített. Kitűnő, mai szóhasználattal hifi hangminőségben. Ma ezt csapnivalónak mondanánk. Miképp csapnivaló minőségű a gyakran hallgatott YouTube. Mármint viszonylagosan a mai hifi-minőségű CD-khez képest.
Ugyanakkor a vájtfülűek azt mondják, hogy a digitális lemezfeldolgozás szörnyű, ha az analóg (mikrobarázdás) lemez minőségével vetjük össze. Több szót kár lenne a hangvisszaadás minőségére vesztegetnünk, ugyanis a hozzáértők tudják, hogy a professzionális zenelejátszó masinákra akár százezreket is lehet költeni, ugyanakkor a “háttérzenélők” (ők, azaz, mi vagyunk erős többségben…) akár pár ezer forintos készülékekkel is meg lesznek elégedve…Mindez része a hangzáskultúrának.
Megjegyzem: a magyar hanglemezgyártás alig több, mint százéves – az első (mai füllel sercegő-recsegő-ropogó) felvétel 1908-ban született. Az újkori hanglemezgyártás története 1951-ben kezdődik, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat megalakulásával: nagyjából a hatvanas évektől cserélődtek le a régi 78-as fordulatszámú lemezek a 33-as és a 45-ös (nagylemez, kislemez) mikrobarázdásokra, ezek a 70-es évektől sztereoizálódtak. Mindez további adalék a hangzáskultúrához, miként a CD-k, majd a DVD-k megjelenése, vagy éppen a hifi-technika kifejlődése: amiről ma úgy érezzük, hogy már-már tökéletes hangzású – arról holnapra alighanem kiderül, hogy messze nem az. Az élő zene hangzáshű visszaadása még mindig várat magára, gondoljunk csak a quadrofoniai (négypontos térhatású) kísérletekre. Az eredmények e téren felettébb érdekesek, de főleg a jó akusztikájú koncerttermek eredeti hangzását mégsem érik el. És akkor a helyszín varázsáról nem is szóltam. Mindannyian várjuk az újabb és újabb eredményeket, bár olyan áttörésre, mint amilyet Puskás Tivadar Telefonhírmondója hozott, aligha számíthatunk.
Puskás Tivadar (1844-1893) mérnök, a Telefonhírmondó feltalálója. A fiatal Tivadar katonás fegyelemben nevelkedett, majd a bécsi Theresianumba került, de nem bírta a kötöttséget sem otthon, sem Bécsben. Amikor édesapja meghalt, Angliába utazott, hogy ott folytassa tovább tanulmányait. Utóbb Erdélybe került, ahol az angol vasúti társaság helyi képviseletének lett a tisztviselője, majd később főmérnöke. Kalandvágya Amerikába vezérelte. Coloradóban kis ideig arany után kutatott. Később Párizsban Thomas Alva Edison találmányainak terjesztésével foglalkozott, de arra nincs adat, hogy – mint később felmerült – Edison mérnöke lett volna a New York melletti Menlo Parkban. (Ugyanakkor ezt a lehetőséget sem zárhatjuk ki.) Vezetésével épült a párizsi és budapesti telefonközpont. Az öreg Edison 1911-ben, Budapestre látogatva azt állította, Puskás volt az első, aki – harminc évvel korábban – felvetette a telefonközpont gondolatát. Erre nincs konkrét bizonyítékunk. Az azonban biztos, hogy Puskás Tivadar volt, aki feltalálta és szabadalmaztatta a telefonhírmondót - ez a szolgáltatás Budapesten működött a világon először. E találmány jóval nagyobb jelentőségű, mint a telefonközpont: ez volt az eddig ismert első elektronikus hír- és műsorszolgáltató közeg a világon, a rádió és internet őse. A pénz bőséggel folyt hozzá, de nem tudott bánni vele igazán, anyagilag folyton nehéz helyzetbe került, valamilyen balsikerű banki ügylet következtében. Zaklatott idegrendszere egy nap felmondta a szolgálatot, a tünetei a mai pánikbetegséghez fogható kilátástalan helyzeteket idéznek. Üzleti útra készülődött, de március 16-án, Hungária Szállóbeli lakásán szívrohamban meghalt. Halálát az általa megalapított Telefonhírmondó repítette világgá.
Íme egy 1897-ből való Telefonhírmondó-program, vagy ahogy akkor nevezték, napirend:
10.00–10.30 Tőzsdejelentés
10.30–11.00 Hírlapszemle, érdekesebb hírek, táviratok
11.00–11.15 Tőzsdejelentés
11.15–11.30 Helyi és színházi hírek, sport
11.30–11.45 Tőzsdejelentés
11.45–12.00 Országgyűlési hírek
12.00–12.30 Udvari, politikai, katonai hírek
12.30–13.30 Tőzsdejelentés
13.30–14.00 Ismétlés az eddig olvasott érdekes hírekből
14.00–14.30 Törvényhatósági hírek, táviratok
14.30–15.00 Helyi hírek
15.00–15.15 Tőzsdejelentés
15.15–15.30 Érdekesebb tárcák felolvasása
15.30–16.00 Pontos idő, időjárás, törvényszéki vegyes hírek
16.00–16.30 Tőzsdejelentés
16.30–17.00 Bécsi lapok hírei, pénzügyi és gazdasági hírek
17.00–17.30 Színház, sport, művészet, divat, irodalmi műsorok. Helyi hírek
17.30–18.30 Az angol, francia és olasz nyelv rendszeres előadása és tanítása; éspedig:
17.30–18.00 angol nyelv = hétfőn, szerdán, pénteken
18.00–18.30 francia nyelv = hétfőn, szerdán, pénteken
18.00–18.30 olasz nyelv = kedden, csütörtökön, szombaton
17.00–18.00 minden csütörtökön gyermekdélután
19.00-tól időnként operaközvetítés
Az első operaközvetítés 1896-ban volt. 1918-tól kezdve már rendszeresen közvetítettek a Népoperából, a Nemzeti és a Király Színházból. Kapcsolták a zeneakadémiai, filharmóniai hangversenyeket, egyes kávéházakból a legnépszerűbb katonazenekarok és cigánybandák muzsikáját. A hírek és zenei programok mellett adódott alkalom arra, hogy megszólaljanak a Telefonhírmondóban az ország legismertebb közéleti személyiségei, írói, költői, színészei. Többek közt felléptek: Jókai Mór, Rexa Dezső, gr. Apponyi Albert, Rákosi Jenő, {III-354.} Blaha Lujza, Hegyi Aranka, Pálmay Ilka stb.
Igaz zavarták – de ez is a hangkultúra része…
Különleges jelenség volt a kommunista időkben, hogy a szocialista és a kapitalista blokk külön-külön URH (ultrarövid-hullám – érdekes, hogy ez a magyar nyelvű rövidítés időközben kihalt…) sávon sugározta rádióműsorait. Erre azért volt szükség, hogy a “kapitalista propaganda” ne fertőzhesse meg a szocializmusban élő rádióhallgatókat. Ennek megfelelően a KGST-ben árusított rádiókon nem lehetett nyugati adókat fogni – illetve a Nyugatról hozott (esetenként becsempészett) rádiókon csak átalakítások után lehetett a hazai adókat fogni.
A rendszerből kilógott az NDK (Német Demokratikus Köztársaság, azaz Keletnémetország), ugyanis a keletnémetek szándékosan úgy sugározták adásukat, hogy az NSZK (Német Szövetségi Köztársaság, Nyugatnémetország) területén is foghassák. Ilyenformán a két rendszer hangkultúrája ebben is különbözött.
Az ultrarövidhullám:
Az elektromágneses spektrum egy tartományát nevezik ultrarövid hullámúnak (URH)
Hullámhossz: kb. 1 -10 m
Frekvencia: kb. 30 – 300 MHz
Felhasználási terület: rádió, tévé, radar
Az ultrarövidhullámok a fényhez hasonlóan viselkednek: egyenes vonalban terjednek, nyalábolhatók, visszaverődnek. Hatótávolságukat a ‘láthatóság’ korlátoza, ezért az URH adóantennákat magas tornyokon vagy hegytetőkön helyezik el.
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info (Archív)