Az 1918-tól Felvidéket, Erdélyt, Délvidéket megszálló csehszlovákok, románok és szerbek életet és emberi méltóságot ellehetetlenítő viselkedése és intézkedései, magyarok ellen irányuló diszkriminációja nyomán százezrek kényszerültek elhagyni otthonaikat már a trianoni békediktátum aláírása előtt is. A gyökereiktől elszakított családok vagonlakó menekültekként nyomorogtak hónapokig, évekig a budapesti és nagyobb vidéki pályaudvarokon.
A megszállt területeken élő magyarok a jobb élet reményében az anyaországba menekültek, kifejezve egyben honszeretetüket és ragaszkodásukat is a magyar nemzethez. Abban is reménykedtek, hogy a második világháború lezárása után talán visszatérhetnek óhazájukba, gyökereikhez. A trianoni döntés azonban mást hozott: végleges elszakadást. Sokan közülük 1922-ben is még vagonlakásokban kényszerültek napjaikat tengetni.
neva – Hunhír.info