A XX. századi magyar történelem egyik ugyancsak különleges, de mégsem teljesen feltárt (sőt kimondottan el is titkolt) eseményét igyekszünk megpiszkálni.
Különös évforduló a mai: kilencven éve, 1921. október 4-én ekkor kiáltotta ki Prónay Pál a se korábban, se később sosem volt Lajtabánságot. E tette következtében Prónay lényegében (az általa vezetett Rongyos Gárdával együtt) szembe került a világ összes hatalmával, hisz a Lajtabánságot senki, még Magyarország sem ismerte el – holott az ország utóbb hasznot húzott e fura katonai-politikai akcióból: elég komoly nyereséggel került ki belőle.
Úgy is mondhatnánk: ez volt az I. világháború, s egyben a XX. század egyetlen valóságos katonai sikere. Hogy világos legyen: a trianoni döntést Horthynak hatalma megtartása érdekében el kellett fogadnia. Ez egyebek között azzal is járt, hogy Nyugat-Magyarország egy részét, beleértve Sopront és a környékét, át kellett volna adni az osztrákoknak, akik természetesen nem voltak győztesei a háborúnak.
E kifejezetten Magyarország megalázására hivatott mérhetetlen igazságtalan döntés időpontját a Nagykövetek Tanácsa 1921. augusztus 29-ére tűzte ki. Horthy és a magyar kormány tiltakozott, de csak diplomáciailag.
Sorsát vállalta, bár kinyilatkoztatta, hogy nem tett le arról a reményről, miszerint a nyugat-magyarországi területek átadásáról szóló döntést megváltoztassa, és megkísérelte, hogy elfogadtassa az osztrák féllel elképzelését, hogy a kérdést népszavazás útján rendezzék. Ezt Renner osztrák kancellár következetesen visszautasította, mi több, 1921 januárjában az osztrák nemzetgyűlés törvényt fogadott el, hogy a Magyarországról átkerült terület Burgenland néven önálló tartomány lesz majd.
A mostanság gyakorta Várvidéknek nevezett Burgenland korábban nemlétező tájegység volt, területén található a Kisalföld nyugati része, a Fertő-tó vidéke és az Alpokalja (ma) ausztriai részének zöme.
Prónay Pál magyar királyi alezredes nem hivatalos minőségében ekkor létrehozta különítményét a Rongyos Gárda nevű magánhadsereget. A Gárda nem volt része a magyar katonaságnak, bár tagadhatatlanul a kormány hallgatólagos beleegyezésével működött. (Egyes vélemények szerint titkon ő szervezte meg.) Katonái voltaképpen civilek voltak, egykori katonasapkájukat búrkalapra cserélték, melynek karimáját jobb felől nemzeti színű kokárdával a kalap tetejéhez erősítették. Tagjaik alföldi földművesek, egyetemisták, leszerelt katonatisztek és bosnyák-albán muszlim – a volt Monarchiában szolgált – hadfiak voltak (köztük Durics Hilmi Huszein őrnagy közel 300 társával).
Prónayn kívül Héjjas Iván számított meghatározó vezetőnek. A nyugat-magyarországi felkelés 1921. augusztus 28-án kezdődött meg a mai Burgenland és Sopron-környék területén. A felek Ágfalvánál ütköztek meg, Héjjas 120 embere (ez volt az úgynevezett Alföldi-brigád) tűzharcba keveredett az osztrák csendőrökkel: a rongyosok gerillaharcot folytattak az osztrákokkal, így lehetetlenné vált, hogy Ausztria birtokába vegye a neki ítélt területet, hisz Soprontól keletre minden faluban voltak felkelők. A felkelés felszámolására október 3-án Nyugat-Magyarország az antant fennhatósága alá került, így akarták felgyorsítani a terület osztrák kézre játszását.
Csakhogy másnap Prónayék kikiáltották a terület függetlenségét – erről a következőt írta visszaemlékezésében maga a bán: “Nyugat-Magyarország megmentése érdekében megteremtettem a független Lajtabánságot.”
A Lajtabánság központja Felsőőr lett, mivel a falu magyar többségű volt. A felsőőri templom előtt jelentették be a terület függetlenségét, és hogy nem hajlandóak alávetni magukat a békeszerződésnek. A bánság vezetője (bánként) Prónay lett. A kormányzótanács elnöke s a vallásügyek előadója Apáthy László százados volt, külügyi és igazságügyi előadó Lévay Ferenc hadnagy, ügyvéd, belügyi előadó Bárdos Béla százados, gazdaságügyi előadó Hir György hadnagy, a magyar nemzetgyűlés tagja.
A Lajtabánság léte és a Rongyos Gárda vitathatatlan sikere volt a soproni, illetve a Sopron környéki népszavazás kikényszerítése. Ezt követően a Rongyos Gárda Horthy Miklós követelésére feladta a mai Burgenlandot, és véget ér a nyugat-magyarországi felkelés első szakasza, a de facto Lajtabánság egy bő hónap múltán megszűnt. MI azonban emlékezünk e derék hadfiakra!
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info