Az első, Pestet és Budát összekötő állandó híd építésének motorja, tudjuk, gróf Széchenyi István volt. Ő a modern Magyarország fővárosát már eleve egységes, összefüggő Budapestként képzelte el – bár az elnevezés csak sokkal később dőlt el.
Az építkezéshez voltaképpen az adta meg a legfőbb lökést, hogy annak idején, 1820. decemberében édesapja temetésére a gróf az erős jégzajlás miatt nem tudott átkelni Pestről Budára. A feljegyzések szerint több hídterv is készült, még Sándor Móric gróf, a híres “Ördöglovas” is adott megbízást – félévi jövedelméből – egy állóhíd tervezésére… Végül az országgyűlés megfelelő törvénycikke kimondta, hogy a hidat részvénytársaságnak kell megépítenie.
Az intézésre alakult testület elnöke – a várakozásnak megfelelően – Széchenyi lett, aki magyar pénzemberekkel tárgyalt, de végül csak a görög származású Sina György bécsi bankártól kapott pozitív választ. (Tudnivaló, hogy részben róla mintázta Jókai Mór Az arany embert, Tímár Mihályt).
Sina hívta Pestre William Tierney Clark angol mérnököt. Szó, ami szó a hely kiválasztása eredetileg nem volt igazán szerencsés, hiszen a híd Budán nekiszaladt a Várhegynek… Ezért vált szükségessé később az alagút megépítése – ami végső soron mégsem volt rossz választás – legalábbis az utókor szemével. A hídügyi testület végül Clark 380 méter hosszú, háromnyílású hídtervét fogadta el. Az építkezés vezetésére – valójában puszta véletlenségből – névrokonát, Adam Clarkot kérte fel. Nem kevés csetepaté közepette V. Ferdinánd király nevében József főherceg, Magyarország nádora tette le a híd alapkövet.
A csetepaté oka az óriási érdeklődés volt. A közönség ugyan fegyelemre volt intve, ám – mint Kossuth lapja, a Pesti Hírlap tudósított róla – nem egy úri asszonyság feldúlt fejdísszel és összevissza tépett öltözettel tudott csak visszatérni a az alapkő-letételi ceremóniáról. Mindenesetre 1842. augusztus 24-én az első pest-budai állandó híd építése megkezdődött.
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info