Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc a világosi fegyverletétellel ért véget. Erős százötven éve, 1849. augusztus 13-án a teljhatalommal felruházott Görgey Arthúr a törzskarával a Bohus-kastélyban írta alá a feltétel nélküli megadásról szóló egyezményt Rüdiger vezérkari főnökével és Frolovval. Maga a fegyverletétel a szőllősi mezőn történt. A magyarok megadásának módja bizonyos szimbolikus jelentést is hordozott. Görgey ezzel kívánta jelezni, hogy a magyarokat nem a Habsburg Birodalom, hanem a cári haderő győzte le.
A hadvezérről így ír a netlexikon:
Görgői és toporci Görgey Artúr (1818-1916) 1848–49-es honvédtábornok, hadügyminiszter, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején több alkalommal a honvédsereg fővezér.
1849. augusztus 11. és 13. között jelképesen Magyarország diktátora, ami annyit tesz, hogy a kormány felhatalmazta az orosz főhadsereggel való külön tárgyalásra. Görgey felszólítására 1849. augusztus 11-én a magyar kormány lemondott, s ráruházta a katonai és a polgári teljhatalmat. Addigra az ellenséges hadseregek Magyarország csaknem teljes területét elfoglalták, ezért ez a kinevezés nem jelentett tényleges hatalmat, csak jogi hátteret biztosított.
Görgey polgári végzettségét tekintve vegyész volt, és 1848 előtt e területen is kiemelkedő eredményeket publikált. A szabadságharc bukását követően Ausztriába internálták. Ebben az időszakban írta meg, és 1852-ben német nyelven megjelentette kétkötetes emlékiratait. Csak 1867-ben a kiegyezés után térhetett vissza Magyarországra. Testvére Görgey István házában élt 1916-ban, 98 éves korában bekövetkezett haláláig.
„Nem volt énbennem semmi katonai zseni.
Az csak mese, magyar legenda, mint annyi más.
Rendet tartottam a katonáim között, ez az egész, és a fickók derekasan viselték magukat néhányszor.
A többi lárifári.”
Tudnunk kell, hogy Görgey megoldását sokan vitattak, sőt vitatják még ma is. Emlékezzünk a szabadságharc hőseire – élőkre és holtakra. Emeljünk kalapot Görgey emlékére, aki e vitatott tettével ki tudja hány hazafi életét mentette meg.
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info
