Ádám mester e napon semmiképp nem maradhat ki a krónikából: a büszke skót, Clark Ádámnak ma van a születésnapja. Magyarként építette fel a Lánchidat és az Alagutat.
Nem hinném, hogy akadna bárki, aki gondolkodás nélkül választ tudna adni arra a kérdésre, hogy valójában ki is a budapesti Lánchíd atyja. Széchényi Istvánnal már közel járnánk az igazsághoz, de inkább fogadjuk el azt a tényt, hogy a Lánchídnak – bár nem mindennapos az ilyen eset – több atyja is volt. Az egyik kétségtelenül Széchenyi.
Ám másik jelöltünk, Clark Ádám csak sokadik lenne a sorban – ráadásul a hidat nem is ő tervezte, hanem névrokona, az angol William Tierney Clark. Bátran ünnepeljük születésnapján a szigetországi skót Clark Ádámot (1811-1866), aki nem tervező, hanem kivitelező volt…
Ez az edinburghi születésű férfi éppen akkor dolgozott Londonban, amikor a mi Széchenyi Istvánunk arra járt, hogy a Duna szabályozásához szükséges gépeket megrendelje.
Mindannyiunk szerencséjére.
Széchényi talpraesettnek látta az ifjú mérnököt, éppen ezért rábízta az általa kinézett gépeknek a felállítását és a gépmunka vezetését, s egyben hosszútávú munkákat is ígért neki. Úgy is lett: 1835-ben Adam Clarkot (akkor még így írta a nevét!) kinevezték a budapesti Lánchíd építéséhez művezető mérnöknek, ugyanakkor ő lett a híd tervezésével megbízott angol főnök, William Tierney Clark műszaki helyettese. Csak a rend kedvéért: a két Clark nem volt rokon – mindössze családnevük volt azonos.
A nagyfőnök más irányú elfoglaltságai miatt nemigen ért rá állandóan a Lánchídnál lenni – ezért a gyakorlatban Adam Clark lett az ügyvezető építész. Az 1848/49. évi szabadságharc miatt a Lánchíd elkészültének napja nem határozható meg pontosan, ugyanis több dátum forog közkézen – nagyjából attól függően, hogy elkészülte éppen a német vagy a magyar hadi érdekeket szolgálta.
Az bizonyos, hogy Clark néhány hőstettet követően a híd építésének befejezése után visszament Londonba agg szüleihez, ám nemsokára több munkát is vállalt az Elbánál – de csak visszatért Magyarországra: és a Dunagőzhajózási Társaság megbízásából gőzhajók szakvéleményezésében is részt vett.
Utolsó nagy műve a budai Váralagút volt, melynek végleges kivitelezési terveit 1851-ben készítette el, ugyancsak William Tierney Clark budapesti irodájának korábbi tervei alapján.
Az Alagutat 1857. április 30-án adták át a kocsiforgalomnak. Ettől kezdve Clark Ádám csak a családjának élt. Magyarországon telepedett le, itt is házasodott meg.
Feleségét, az akkor 19 esztendős Áldásy Máriát (Áldásy Antal budai városkapitány lányát) a Várszínház egyik előadásán ismerte meg, és 1855. november 6-án vette nőül – három gyermekük született: Ilon, Irén és Simon. Clark Ádám semminemű kitüntetést nem volt hajlandó elfogadni élete során, pedig V. Ferdinánd nemességet is akart számára adományozni a Lánchíd építéséért, azonban Clark büszke volt skót nemességére, s így ezt a megtiszteltetést elhárította.
A király erre egy nagyobb méretű, színarany, címeres tubákos szelencét ajándékozott neki. Nekifogott villája felépítésének is, ám a beköltözést már nem érhette meg: 1866. június 23-án, életének 55-ik, házasságának 11-ik évében, tüdőbajban hunyt el.
A budai vízivárosi sírkertben, az Áldásy-féle sírboltba helyezték örök nyugalomra az evangélikus egyház szertartásai szerint; koporsóját a brit lobogóval takarták le.
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info
