A minap Szent Margitunk kolostorának romjai közt sétálgattam, s próbáltam felidézni a kort, a tatárjárást, IV. Bélát, termékeny házasságát, az Aranybullát, a világ első alkotmányát, amelyet derék, nem túl magyarbarát oktatáspolitikusaink nemrégiben nullára írtak, amikor is törölték az érettségi tételek közül.

IV.Béla királyunk negyedik vagy ötödik leánya, jelesül Árpád-házi Anna magyar királyi hercegnő (1226/27-1285 körül), aki házassága révén szlavón bánné és macsói hercegné lett. Béla többi lányát jobban ismerjük, hisz testvérei közül kettőt, Kinga és Margit hercegnőket szentté, másik nővéreit, Jolán hercegnőt és Konstancia hercegnőt pedig boldoggá avatták. Ő meg csak “sima”, mondhatni, “múló emlékű’” szlavón bánné és macsói hercegné lett.

E helyek közül Szlavóniát (noha sokan keverik Szlovéniával) még csak-csak ismerjük, de “Macsóiát” vagy “Macsóföldet” (vigyázat, nem Matyóföld!) már csak alig. A lexikon sem azzal kezdi a “macsó” címszót, hogy földrajzilag helyre tegyen minket, hanem (de arról majd később)

A Macsói hercegséget, illetve a Macsói bánságot Szerbországtól keletre, Rámától nyugatra kell keresnünk – Boszniától a Drina folyó választotta el, tán ez ad némi támpontot. Macsó utolsó bánja Ujlaky Lőrinc herceg volt, kitől 1496 táján foglalták el a törökök, azóta nem is hallunk róla. Annyit persze tudhatunk a bánságokról, hogy azok a középkorban a Magyar Királyság autonóm igazgatású mellékországai voltak, amelyek élén a bán, a magyar király helytartója állt.

A Szörényi és a Macsói bánságon kívül volt még a középkorban egy rakat belőlük, példaként íme egy lista:

• Barancsi bánság
• Bodonyi bánság
• Bolgár bánság
• Boszniai bánság
• Dalmát bánság
• Horvát bánság
• Jajcai bánság
• Karánsebesi-Lugosi bánság
• Kucsói bánság
• Nándorfehérvári bánság
• Ozorai bánság
• Sói bánság
• Szlavón bánság
• Szörényi bánság
• Szreberniki bánság
• Temesi Bánság

Ez mind-mind Magyarország mellékországa volt, ha nem is mindig egy időben, egyenrangban. Például 1272-ben Béla macsói herceg halála után a bánságot feldarabolták, a sokkal kisebb macsói bánság mellett létrejött a sói bánság, az ozorai bánság, a barancsi bánság és a kucsói bánság is. Aztán a bánságok meg is szűntek, bár figyelem! Jó tudni, hogy a Habsburgok által 1718-ban létrehozott Temesi Bánságnak, és az ennek nyomán kialakuló mai Bánság vagy Bánát földrajzi területnek a történelmi bánságokhoz semmi közük.

Örök dicsőség persze az 1919-es patkányforradalom után megalakult, Prónay Pál vezette Lajtabánságnak, amely saját kis hadseregével máig bizonyítja, hogy a Trianon diktátuma nem volt feltétlenül Szentírás, hisz a Lajtabánság 1921. október 4. és november 5. között egy mások által el nem ismert önálló magyar állam volt Nyugat-Magyarországon, s ha nem is – de lokálisan lenullázta Trianont.

A “macsó” szó persze ma már nem egy helyi bánság fogalmát jelenti – ezt is jó tudni.A macsó ma egyféle hódító, erős egyéniségű férfi, aki uralkodik vagy legalábbis uralkodni akar a nőn minden szempontból, de főleg szexuális értelemben. Az Értelmező Kézisztár szerint: a ‘macsó’ kifejezés a spanyol macho (hím, kan) szóból származik, jelentése: vonzóan férfias megjelenésű (fiatal) férfi, férfiasságára büszke (azt külsőségekben is hangsúlyozó), agresszív viselkedésű és önző.Elnőiesedett világunkban ez durva és pejoratív jelentésű tulajdonság – puhány korunk ugyanis gyakorta inkább a feminin, kissé langyoskás metroszexualitást támogatja.

A metroszexualitás a nagyvárosban élő férfiak jellemzője, ők sokat költenek kozmetikumokra, fodrászra, divatra és sokat törődnek a külsejükkel. A szó a „metropolitan” és a „sexual” angol szavakból keletkezett, és csak mellékesen utal szexuális beállítottságra, nem határozza meg a nemi preferenciákat, hanem az olyan (talán…) heteroszexuális férfiak extravagáns életstílusát jellemzi, akik nem látszanak súlyt helyezni arra, hogy egy férfias szerepképbe kategorizálják be őket.

Olyan életstílust követnek, amit inkább a nőies vagy a homoszexuális jelzővel szoktak illetni. Nem polkorrekt véleményemmel a nőkben a nőiességet, a férfiakban pedig (nem a macsó szintű) a férfiasságot támogatom – de ezt, kérem, ne terjesszétek rólam, mert hamar jönnek ám a macsószerű feministák és a fejemet veszik.

Maradjunk csak annál, hogy IV. Béla lánya királylányként hercegnő, majd házassága után macsói hercegné volt.

1218-ban Béla feleségül vette Laszkarisz Máriát. Érdemes végigböngészni a házaspár utódainak listáját, frigyükből ugyanis nyolc leány és két fiú született.

• Kunigunda (1224 – 1292) V. Boleszláv lengyel fejedelem felesége
• Margit (†1242 előtt)
• Katalin (†1242 előtt)
• Anna (1226/27 – 1271), III. Rosztyiszlav kijevi nagyfejedelem felesége
• Jolán (1235/39 – 1298)
• Erzsébet (1236 – 1271), XIII. Henrik bajor herceg felesége
• Konstancia (1237–1276), I. Leó halicsi király felesége
• István (1239 – 1272)
• Margit (1242 – 1270)
• Béla (1250 – 1269), Szlavónia hercege

Közülük Kunigundát (Kingát) és Margitot szentté, Jolánt és Konstanciát boldoggá avatták – István pedig (V. István néven) magyar király lett…

Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info