Hanem azt tudjátok-e, hogy ma van ecsedi Báthori Erzsébet (1560-1614) magyar grófnő 460. szülinapja. Igen, igen, ő volt a csejtei rém, aki tót szüzek vérében mosdott, hogy szebb legyen. Sőt: úgy mondják, még ivott is a vérükből, kezdetben elegánsan aranyserlegből – majd később barbáran közvetlenül a testükből.

Egy fél évezredes hazug legenda:

A legenda szerint, miután a környéken élő lányok már mind elfogytak, kastélyában nőiskolát létesített női szeretőjével, és az ideküldött lányokkal hasonló módon végzett… A mai kutatások szerint azonban a fél évezredes vádak hamisak voltak, Báthori Erzsébet koncepciós perek áldozata lett: ötvenévesen letartóztatták, s ítélet nélkül bűnösként halt meg négy esztendő elteltével, többek szerint megtébolyodva.

Higgyünk Báthori Erzsébet ártatlanságában, hisz tényleg elképzelhető, hogy az egész hercehurca célja csakis a családi vagyon megkaparintását szolgálta, naná, hogy a gonosz Habsburgok közreműködésével. Meg egyébként is milyen kínos lenne, ha Báthory István fejedelem (1533-1586) és nagynevű lengyel király unokahúgáról ilyesmi derülne ki. Meg amúgy is.

Báthori Erzsébetnek például hat gyermeke volt, közüle legalább háromról tudjuk, hogy igen jó házasságba került.

• Anna (kb. 1585 – 1605 után), Zrínyi Miklós dunántúli főkapitány felesége
• Katalin (kb. 1594 – ?), Homonnai Drugeth György felesége
• Pál (1593/1597 – 1633/1650), Nádasdy Ferenc apja, akit I. Lipót a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétele miatt, 1671-ben lefejeztetett
• András (1598 – 1603)
• Miklós (? – ?), Zrínyi Zsuzsanna férje
• Orsolya (? – ?)

És a papa?

Nádasdy Ferencet – akit kegyetlensége és bátorsága miatt „Fekete Bégként” is emlegettek – a török ellen vívott csatározások kötötték le, Erzsébet sokat tartózkodott egyedül, magányos és zárkózott volt.

A gyilkosként elhíresült asszonyról azonban tudjuk, hogy pártfogásába vette a török által kirabolt-fölégetett falvak legyilkolt férfiainak özvegyeit, a megerőszakolt, mindenükből kifosztott lányokat-asszonyokat, nemzetiségükre való megkülönböztetés nélkül. Tegyük hozzá: a várárokban valóban találtak holttesteket, mégpedig nyolcat. A testeken sérülések voltak, melyek azonban lehetnek a korai gyógymódok nyomai.

Vannak csalánveretésre, érvágásra, tűzzel égetésre utaló nyomok, melyek a korabeli gyógykezelések során keletkezhettek. Valószínűleg a kezdetleges gyógykezelési próbálkozások sikertelen beavatkozásainak alanyait temették ide. A katonák, az udvarnép és a jobbágyok gyógyítása szokás szerint a főuraknak és a nemeseknek a kötelezettsége volt a 17. század elején. Kevés tanult orvos volt az országban és a meglévők is a nagyobb városokat lakták, így a kisebb települések csak az orvosláshoz értő borbélyokra, a mozgásszervi és bőrbántalmakat is kezelő fürdősökre, valamint a bábákra számíthattak.

A járványok időkben azonban az ő szakértelmük mit sem ért – sorra haltak a betegek.

Báthori Erzsébet lett volna a rém? Alig hihető.

Ám ha nem volt rém Báthori Erzsébet, akkor személye nem volna még ma is “eladható” – márpedig a tagadás ellenére is jó portéka. Nem véletlen, hogy a híres nyírbátori (innen a Báthori név) panoptikum egyik legféltettebb kincse éppen Erzsébet – pár éve még Pestre is elhozták, hogy közszemlére tegyék. Használjuk ki, hogy az elátkozott asszony igaztalan, rossz híre abban segít minket: időnként föleleveníthetjük a jó nevű Báthoryak emlékét, mint most a derék Báthory István fejedelemét.

Emeljük poharunkat az ártatlan Báthori Erzsébet grófnő emlékére!

Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info