Ma ünnepeljük Gárdonyi Géza (1863-1922) író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja születésnapját.
Gárdonyi Zieglerként született, merthogy szász származású édesapja volt (Ziegler Sándor Mihály), aki a 1848/49-es szabadságharc során elévülhetetlen érdemeket szerzett, melyekkel kivívta például kivívta Kossuth megbecsülését és Petőfi barátságát is. Gárdonyi Gárdony-Agárdpusztán született – magyar hangzású nevét szülőhelye után választotta, s bár Agárdon büszkén mutogatják nagy becsben tartott szülőházát, több köze e vidékhez már nem volt: még első évét sem töltötte be, mikor szülei már elköltöztek innen. Annyi biztos, Gárdonyit ifjúsága nem kötötte sehova: élete első 16 éve alatt 16 helyen lakott. (Még a lipótmezei Magyar Királyi Országos Tébolyda egyik szolgálati lakásban is élt, amikor édesapja itt volt főgépész.)
Bár nem konkretizálható a bibliai szöveg, miszerint az utolsókból elsők lesznek – Máté evangéliumának idézete áll Gárdonyira: csapnivalóan rossz diák volt minden iskolájában.
A híres sárospataki református kollégiumból például kimaradt mint gyenge képességű tanuló, később ezt ő maga így mondta:
– Kimaradtam, mert mindenből szekundám volt…
Utóbb az egri líceumban még az is megtörtént, hogy professzora, Répássy János megbuktatta magyarból imigyen:
– Fiam, tebelőled sohse lesz nagy ember, de a kenyeredet azért meg tudod keresni.
A sors fintora, hogy Répássy megérte volt tanítványa irodalmi dicsőségét, s ekkor élete legnagyobb gyalázatának nevezte korábbi szavait.
Zokognánk, ha most részletezném e géniuszunk sorozatos szenvedéseit az érettségije után is: szegénység szegénység után, millió tanítói és újságírói munkahely – s több millió emberi konfliktus. Kétségtelen, hogy Gárdonyi Gézának elképesztő sikerei is voltak (leginkább az írásaival), de ő tán még a sikereit is kudarcként élte meg – hogy a szebbik nemmel kapcsolatos élményeibe már ne is folyjak nagyon bele.
Elég, ha azt jelzem, hogy úgy mondták: nemcsak emberkerülő lett, de távol állt tőle az érzéki örömök élvezete is, egyedül a pipázásnak hódolt állandó szenvedéllyel.
Házasságellenes nőgyűlölő hírében állt; jellemző, hogy legelső regényének eredeti címe Nőgyűlölő volt – végül Cyprián címen jelent meg. Az íróval bizalmas baráti viszonyban lévő Feszty Árpádné olyan férfiként beszélt róla, akinek „nem volt tehetsége a szerelemhez”, meglett férfiként is olyan félszegen viselkedett a nőkkel, akár egy kisdiák.
Ebben a sommás ítéletben is sok a legendateremtő elem, mert bár Gárdonyi lelkét valóban megsebzették szerelmi csalódásai és elfordult a felszínes, a testiségben kimerülő férfi–nő-kapcsolatoktól, élete utolsó szakaszában Mila személyében igazi szerelemre, lelki társra talált. Első irodalmi értékű prózai munkája az 1890-ben Szegeden, saját költségén megjelentetett, Figurák című elbeszéléskötete volt, amelyet a nagy szegedi zsurnalisztaelőd, Mikszáth Kálmán látott el bevezetővel – ez önmagáért beszél.
Bizony Gárdonyi kicsit talán mikszáthias novellái már rég feledésbe merültek (ne szépítsük: mások, mint Jókai, Mikszáth, Krúdy vagy épp Móricz Zsigmond novellái sem forognak manapság közkézen…), verseiről még az irodalomhoz közelebb állók se nagyon tudnak.
Ugyanakkor regényei talán még mindig népszerűek – kivált a történelmiek.
Gárdonyi Gézát voltaképpen mint remetelétben élt regényírót ismerjük – valójában mindössze két regénnyel, pedig abból is tizenegy volt. De legyen ez a kettő…
Az egyik a Láthatatlan ember – ezen műve a hun Attila udvarában játszódik, kerettörténetéül pedig a görög rabszolgának, Zétának az előkelő hun leány, Emőke iránt táplált szerelme szolgál. Nem részletezem tovább: világrengető mű, sokan ma is ennek alapján kutatják Attila sírját… A másik nagyregény mindmáig a legismertebb magyar történelmi dolgozat, jelesül az Egri csillagok.
Ezt eddig húsz nyelvre fordították le, “A Nagy Könyv” elnevezésű, 2005-ös felmérés során, az olvasóközönség szavazatai alapján Az Egri csillagok a legnépszerűbb magyar regény.
Ennél nagyobb sikere könyvnek aligha lehet…
Befejezésül egy világirodalom-történeti kuriózum: 1900-ban Marcellin Grivot de Grandcourt (nem azonos Edmond de Goncourttal, a hasonló nevű díj névadójával!) elnyerte a párizsi Journal folyóirat ezerfrankos nemzetközi pályázatát. Csakhogy a magyar írók észrevették: e mű bizony Gárdonyi 1894-ben Mari néni, meg a Pista bácsi címen írt novellájának a plágiuma – bár az Atilla utca helyett a rue des Fleurs-ben játszódik. A hír nagy botrányt kavart, s Gárdonyi – jogvesztését kárpótlandó – kisebb francia kormánykitüntetést kapott.
Emlékezzünk jó szívvel a magyar irodalom egyik toronymagas csillagára az Egri csillagok szerzőjére, Gárdonyi Gézára!
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info