Szavamra nagyon izgi összeállítást terveztem összerittyenteni a mai Henrik névnapra. Készültem is rá, de végül egyedül Dembinski mellett álltam meg, úgy döntöttem, hogy mellőzöm az előre kinézett névnaposokat – talán majd máskor ők is sorra kerülnek. Mert mit is tudunk valójában Henryk Dembiński (magyar nevén Dembinszky Henrik, 1791-1864) grófról, az 1848–49-es magyar szabadságharc honvéd altábornagyáról? Én most szembesültem azzal, hogy részemről (szinte) semmit.
Balról: Klapka György, Perczel Mór, Dembinszky Henrik, Kossuth Lajos, Bem József és Aulich Lajos
Van egy Dembiński/Dembinszky utca Budapesten, ott jár a 70-es troli, amely az Országháztól indul, s innen a mi sarkunktól megy Zuglóba a Városligeten át az Erzsébet királyné útjánál lévő gyalogos aluljáróig, részben a Dembinszky utcán át… – de hogy ki is volt, mit csinált valójában Dembinszky gróf, azt nem tudom. Mindjárt elmesélem, azonban mielőtt a tárgyra térnék, maradjunk a fent említett 70-es trolinál.
Eredetileg villamos járt itt, de végül trolivonal lett – amelyet 1949. december 21-én, Sztalin 70. születésnapjára adott át ünnepélyesen a közlekedésügyi miniszter – így lett jelképesen Sztalin születésnapi útvonala. A grúz (jó, szovjet-orosz) Sztalin és Dembinszky nemigen fér össze.
Dembinszky bécsi hadmérnöki akadémián végezett, majd 1806-tól századosként szolgált a Varsói Hercegség hadseregében Napóleon oldalán, ilyenformán 1812-ben részt vett az oroszországi hadjáratában. A szmolenszki csatában meg is sebesült, vitézségéért 1813-ban megkapta a francia Becsületrendet. Igaz, a lipcsei csatában már a Napóleon elleni oldalon harcolt…
A lengyel nemzeti kormány hamarosan kinevezte Varsó kormányzójává és a lengyel hadsereg főparancsnokává, de mivel a közeledő Paszkevics csapataival szemben (ugye ismerős ez az orosz név a majdani magyar szabadságharcból?) fel akarta adni Varsót. Ezután leváltották, ő meg elhagyta Lengyelországot, és 1848-ig a nagy emigráció tagjaként Párizsban élt. Ugyanezen év végén Teleki László gróf (a kormány franciaországi követe) közvetítésével felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak, és 1849. január 11-én Magyarországra érkezett.
Magyarországnak nagy szüksége lett volna jó katonára, Kossuth bizalmat is szavazott neki, annak ellenére, hogy Dembinszky a katonai hírnevét egy visszavonuló hadműveletben szerezte, valójában győztes csatája sohasem volt. Tavaszra bekövetkezett a “tiszafüredi zendülés”, ami azt jelentette, hogy a tábornok irányításával elégedetlen tisztek Görgei Artúr és Klapka György vezetésével Dembinszky távozását követelték, majd önhatalmúan le is váltották a sereg éléről.
Dembinszky, leváltása ellenére, a tisztek egy részének körében népszerű volt és – feltehetően Bem sikereinek hatására – Kossuth bizalmát ismét visszanyerte. Újabb parancsnoki beosztást kapott: kinevezték a Felső-Magyarország védelmére alakuló hadtest élére. Kossuth hiába szembesült már két alkalommal is megint Dembinszky alkalmatlanságával, július 30-án, Szegeden mégis őt nevezte ki a lemondott Mészáros helyére főparancsnoknak.
A magyar sereg ekkor a siker reményében szállhatott volna szembe a Haynau vezette császári erőkkel, Dembinszky azonban harc nélkül feladta Szegedet, majd a kormány utasítása ellenére nem Arad, hanem Temesvár felé vonult vissza. Érzékelve tehetetlenségét ismét leváltották.
Utóda Bem József lett, aki augusztus 9-én, a temesvári csata napján vette át a főparancsnokságot. Dembinszky a világosi fegyverletétel után előbb Törökországba, majd 1850-ben Franciaországba emigrált. Itt írta meg emlékiratait. Haláláig Párizsban élt, a Les Champeaux temetőben nyugszik.
Ne szépítsük: Dembinszky nem tartozik a dicsőséges hadvezéreink közé, ám talán egyszer sikerülhet rábukkanni egy pozitívabb életrajzra… Ami tény: honvéd altábornagy volt a szabadságharc seregében.
A 70-es troli útvonala, úgy néz ki, izgalmas és talán megfelelő hely a gróf számára….
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info