Mostanában van a “menekültek világnapja” (június 20.), amikor is a menekültek sanyarú (…) életére figyel a világ. Tudom, hogy fontos dolog ez, ám én egy kicsit másról fogok beszélni – e téren ugyanis járatlan vagyok. Legfeljebb a pár éve Strasbourgba menekített zámolyi cigányok esetét mesélhetném el (emlékszik még rá valaki???), amikor is a Fejér megyei település cigányai egy gyilkosságot követően menedéket kértek és kaptak Franciaországban – néhány SZDSZ-es, az MSZP-s meg ki tudja még milyen hazaáruló jogvédő kérésére.
A franciaországi liberálisok, állami jóváhagyással, gyorsan be is fogadták a zámolyiakat – aztán persze rájöttek, hogy nem üldözötteket, hanem jobbára bűnözőket és bűnözőpalántákat kaptak. Akkor azonban már késő volt, meg is bánták, mint a kutya, amelyik hetet kölykedzett, a deviánsok már nem is kellettek nekik: azóta sem győzték hazakergetni az efféle romániai és magyarországi menekülőket. De mondom, nem a strassbourgi vagy a kanadai cigányokról, kívánok beszélni, hanem másokról.
Pontosabban egyetlen menekülőről, akinek ráadásul nem is sikerült elmenekülnie. Egy olyan menekültről lesz szó, aki hiába akart volna elfutni, nem sikerült, így egy életre megtanulta a leckét: még a gyerekcsínyként elkövetett körtelopás is bűn, nemhogy az üzletszerű és szervezett uborka-, dinnye- vagy épp falopás. Konkrétan Petőfi Sándorra gondolok. Gyanítom, hogy a szóban forgó verse manapság már nincs minden iskola kötelező tananyagában, nehogy körtetolvaj felebarátaink megsértődjenek a célzatosságon.
Nos, a Szeget szeggel című versről van szó, amelyet 21 évesen írt a költő: körtét akart csenni (értelemszerűen “saját használatra”), de a kerítésként szolgáló palánkon nagy ügyetlenül átesett, a szomszéd meg rajtakapta, és egy somfabottal jól elverte.
Ha már a szomszéd önbíráskodott, a mi Petőfink sem maradt rest, menten fogadalmat tett a bosszúra: megfogadta, hogy a nénikéjéhez csóklopásra járó szomszéd bácsit vagy beárulja a mamának, vagy leönti egy dézsa vízzel. Ennyi az eset dióhéjban, de…
Régen jót kacagtunk az ilyesmin (leszámítva persze a gyümölcsöt megkívánó kamaszkölyköt…), ám ma nincs már okunk semmiféle kacagásra. Ma az eset kapcsán igen sok kirívó bűncselekményt, szabálysértést és morális vétséget látunk tényállásként fennforogni.
Kezdjük azzal, hogy Petőfi ugyan 21 évesen írta e verses feljelentését, mégis az eset összes körülményeire való tekintettel gyaníthatjuk, hogy a probléma akkor keletkezett, amikor még nemhogy 18, de még 14 éves sem volt. Márpedig egy fiatalkorú ilyen durva bántalmazása sokkal súlyosabb eset, sőt, ha még csak 14 alatti, tehát gyermekkorú volt P. Sándor, akkor meg pláne!
Az első problémát mindjárt az okozza, hogy a körtetulajdonos palánkkal vette körül a körtefát – ezzel súlyosan akadályozta a tettest a megélhetési bűnözés végrehajtásában, márpedig tudjuk, hogy P. Sándor otthon legfeljebb marhaszeletet kaphatott, hisz apja mészáros volt, akinél talán egyetlen gyümölcsfa sem akadt. Külön említést érdemel az a tény, hogy maga a bűncselekmény még csak meg sem valósult, hiszen P. Sándorra már akkor rázúdultak a súlyos ütlegek, amikor átugrott a palánkon. És ha nem is akart egyetlen szem körtét sem eltulajdonítani? Hisz nem tudhatjuk az ugrás célját… Lehet, hogy a serdülő fiatal az ugrással egyszerűen sportgyakorlatot végzett.
Feltéve, de meg nem engedve, hogy P. Sándornak valóban a körte eltulajdonítása lett volna a célja, akkor is baj van, hisz a lopás megvalósulása nélkül, a gondolatbűnözés önmagában még nem bűncselekmény. Külön súlyosító tényező a körtefa tulajdonosának önbíráskodása, hisz ez konkrétan vigilantizmus, ami a törvény megszegése azzal a szándékkal, hogy büntetést nyerjen az olyan bűn, amit az önbíráskodó szerint a bűnüldözés nem, vagy nem megfelelőképpen büntet. A magyar jogi definíció szerint az ilyesmi a köznyugalom elleni bűncselekmények csoportjába tartozó bűntett!
A szomszéd bácsi által elkövetett bűncselekmény-sorozatot feltétlenül halmazatban kéne büntetni – talán 4-5 évnyi fegyház (semmi próbaidő!) méltányos lenne. Az eset pszichológiailag még kiegészítendő az alábbiakkal, bár a heteroszexualitás sugalmazása egyelőre még nem bűncselekmény.
Vagyis: nevezett szomszéd bácsi adott esetben csúnyán megzavarhatta a fiatalkorú pszichoszexuális fejlődését, hisz nem tudhatjuk, nem volt-e ő látens homoszexuális, akit durván befolyásolhattak a vizuálisan elszenvedett férfi és nő között lezajlott csókok, amelyet ráadásul a férfi lopva, azaz tolvajlással szerzett meg – ezzel egyben durva hímsoviniszta magatartást is tanúsított, mintegy megágyazva a talajt a családon belüli erőszaknak.
Hát ennyit a a menekültek világnapjáról…
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info