A tulipán ősi magyar jelkép. A tulipánmotívum megtalálható a hun leletektől kezdve a honfoglalás kori magyar szablyán át akár Kun László, IV. Béla és, II. Endre pénzeiig, számos tárgyi emlékünkön.
Sok egyéb mellett ma Tulipán névnap is van, Isten éltesse azon lányokat és asszonyokat, kik ezt a nevet kapták a keresztségben! De mit is kell tudnunk a tulipánról? Nem ám azt, hogy ez a virág holland jelkép, jóllehet ez önmagában még igaz is: fapapucsos felebarátaink a XVII. század tájékán meghonosították a tulipánt, s azóta gondozzák-szeretgetik – s a sajátjukként terjesztik szerte a nagyvilágban.
Azonban a tulipánról mindenekelőtt azt kell tudnunk, hogy a valóságban ősi magyar jelkép. A tulipánmotívum megtalálható a hun leletektől kezdve a honfoglalás kori magyar szablyán át akár Kun László, IV. Béla és, II. Endre pénzeiig, számos tárgyi emlékünkön. És általában is: régészeti leletek tanúsága szerint a rokon, többnyire török népek már vagy másfél-ezer esztendeje alkalmazzák bronzból öntött szíjvégeiken és egyéb díszítményeiken is.
A tavasz egyik hírnökeként ismert virág a magyar népművészetben is kiemelt helyet foglalt el: gondoljunk csak a tulipános (tulipántos) ládára – amelyet ugyan csak a XVII-XIX. század fordulójáról eredeztetnek, de nyilván mélyebbek a gyökerek.
A tulipán valójában őseink földjén, Ázsiában honos, s bár mint említettem, maga a motívum akár hun testvéreinkig visszavezethető, mégis igaz: a virág csak úgy ötszáz éve, török közvetítéssel került valóságosan is Európába. Nyelvemlékeinkben is csak az 1640-es években fordul elő először – az után, hogy a XVI. században egész Európában divatba jött a kertészkedés, s az emberek messze földről hozatták a ritkább virágfajokat, és egy-egy különlegességért kisebb vagyonokat fizettek.
A világhírű botanikus, Carolus Clusius (1526–1609) is eljött Magyarországra, ami azért fontos, mert neki tulajdonítják a tulipán európai elterjesztését – de azt csak kevesek tudják, hogy ő Magyarországon találkozott először tulipánokkal. Maga az elnevezés vélhetően perzsa eredetű: a fárszi (perzsa) „toliban” szóból származik, mivel alakja hasonlít az iszlám világban használt fejfedőre, a turbánra. A Kárpát-medencében négy faj él vadon, közülük legismertebb a bánsági flóratartományban a Kazán-szorosban és a Vaskapu-szorosban élő, 40–50 cm magas, áprilisban nyíló magyar tulipán (sárga tulipán, Tulipa hungarica Borbás).
A tulipán több, mint ősi női jelkép. Tavasszal nyílik, ő a szerelem virága. Szív formája miatt ma a szenvedély, a lángoló szerelem kifejezésének jelképe, ám ha kissé visszatekintünk a múltba, megtudhatjuk, miféle titkokat rejtenek a szépséges sziromlevelek.
A turáni népek több ezer esztendeje ábrázolják a tulipánt bronzból öntött szíjvégeiken és egyéb díszítményeiken is. Hoppál Mihály szerint ősi női jelkép: az ősi sziklarajzok, mezopotámiai széttárt lábú nőalakok stilizálódtak hosszú évszázadok alatt virággá. A tulipán belsejében lévő szirom a női nemi szerv ábrázolása. Tulipánábrázolással mindenhol találkozhatunk: bútorokon, munkaeszközökön, sulykolókon, edényeken, háztartási eszközökön, fejfákon, ruhákon. Jelentése mindenhol azonos: különböző módosulatai a nőt kislány korától az élet minden pillanatában ábrázolni képes a betegségig, az öregségig, a halálig.
A tulipán nagyon gyakran a szívvel együtt van ábrázolva. A tulipán, mint az ősi női jelkép kifejezése, önmagában azonban igen felszínes magyarázatot feltételez. Értelmezéséhez ismernünk kell(ene) ősi vallásunkat, írásunk jelentését, vagyis mindazt, ami napjainkban történelemkönyvekből egyelőre nehezen fellelhető. Ám mindezt már nem ismerjük.
Sőt: inkább feledjük…
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info