Alekszandr Szolzsenyicin 1994-ben e napon térhetett vissza Moszkvába amerikai száműzetéséből. A tanárember egy tüzérségi felderítőosztag parancsnokaként részt vett a II. világháború harcaiban. Ezt követően egy gyermekkori barátjának olyan levelet írt, amelyben Sztalint bírálta, ezért 1945-ben letartóztatták, majd 11 évet töltött a szovjet gulágon. Mindezt meg is írta könyveiben.

Lényegében Szolzsenyicin által ismerte meg a világ a szovjet munkatáborok és a kommunizmus borzalmait. Könyveit az olvasók, különösen külföldiek nagy érdeklődéssel fogadták – nem úgy a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetése.

1970-ben irodalmi Nobel-díjat ítéltek neki, de nem utazott nem hagyta annyiban: az 1973-ban írt A GULAG szigetvilág című regénye miatt a Legfelsőbb Tanács megfosztotta állampolgárságától és kiutasította az országból.

A Nobel-díjas író húsz év elteltével 1994-ben e májusi napon térhetett haza. Szolzsenyicin bő tíz év elteltével otthonában szívelégtelenség következtében halt meg, alig több mint négy hónappal kilencvenedik születésnapja előtt. Gyászszertartását a moszkvai Doni Kolostorban tartották.

100. születésnapjára jelent meg Domonkos László könyve az Időjel Kiadó gondozásában.

Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info