Május 8-áról évtizedeken át úgy beszéltünk, mint a győzelem napjáról. Pedig számunkra nem volt itt semmiféle győzelem: megalázóan ronggyá vertek minket, s ráadásul a XX. században másodszor is megcsonkították Magyarországot. Mit ünnepeljünk hát?
Legfeljebb azt, hogy Európában befejeződött a II. világháború fegyveres szakasza.
De még ez sem igaz, hisz miként már az első világháborút követő békekötésekkel is jobbára csak a második világháborút, s annak békéivel is csak a folyamatos háborúskodást alapozták meg Közép-Európában – ráadásul a békeszerződésből is leginkább csak az maradt meg, ami minket sújtott.
A három győztes európai ország és az Egyesült Államok megnyerte ugyan Németország és a szövetségesek elleni háborút, de nagyon csalfa győzelem volt ez, amelyből egyébként mára Németország (no meg Amerika) kerekedett felül, tessenek csak ránézni a térképekre és a statisztikai adatokra.
Arról már nem is akarok beszélni, hogy a győztesek erkölcsileg is győztesek voltak-e: mert bizony nekik is ott kellett volna ülniük Nürnbergben a háborús bűnösök között…
Ne ünnepeljünk tehát ma semmit…
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info