Berlinben a napokban egy igen érdekes könyv jelent meg. Szerzője Hübner Alexander volt párizsi osztrák nagykövet. Legérdekesebb fejezete a könyvnek az, amely királyunk lakodalmát írja le.
A szerző, mint akkori párizsi nagykövet, személyesen jelen volt az esküvőn, amelyet így ír le: 1854. április 24-én volt az esküvő Bécsben. A vendégsereg, a főméltóságok, a fejedelmi házak fejei a Burgban gyülekeztek össze, ahonnan fényes menetben vonultak át az augusztinusok templomába. A főoltár körül körülbelül ötven püspök állott. Az ünnepi beszédet Rauscher bibornok, Bécs város érseke mondta, akit hosszú beszédeiért a bécsi néphumor «Cardinal Plauscher»-nek (fecsegő bíbornoknak) nevezett el.
A jegyespár nagyon szép volt. Karcsú, magas alakjuk kivált a fényes környezetben is. A díszruhák és az ékszerek kápráztatóan szépek voltak. Fél kilencz órakor ágyúlövések jelezték a gyűrűváltást.
Érdekes, hogy a királyné, aki még valóságos gyermek, tudni sem akart arról, hogy az idősebb hölgyeknek csókra nyújtsa a kezét, s a királynak kellett közbevetnie magát, hogy az udvari etikettnek elég legyen téve. Ez a szerénység egyszerre meghódította a fiatal királyné számára az udvar hölgyeinek szívét.
Este tíz órára minden ünnepségnek vége volt. A szertartás után a felségek a Burg tróntermében fogadták az udvar hódolatát. A hölgyek kezet csókoltak a királynénak, az urak csak meghajoltak a trón előtt.
Tolnai Világlapja, 1904.
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info