Száz éve hunyt el báró vásárosnaményi Eötvös Loránd Ágoston (külföldön gyakran: Roland Eötvös 1848-1919) fizikus, politikus, akadémikus, egyetemi tanár és hegymászó.
A Magyar Tudományos Akadémia elnöke 1889-től 1905-ig, Magyarország kultuszminisztere 1894–1895-ben, a Matematikai és Fizikai Társulat alapító elnöke. A tudománytörténet a legjelentősebb fizikusok között tartja számon. Eleinte a kapilláris jelenségekkel foglalkozott: ennek során 1886-ban állította fel a róla elnevezett törvényt, amely a folyadékok felszíni feszültsége és a molekula-térfogat közötti összefüggést fejezi ki.
Nevét a Föld gravitációs terének vizsgálata tette világhírűvé. Eötvös az inga méréseire támaszkodva 1909-ben igazolta, hogy a gravitációs erő lényegében független a tömeg anyagi minőségétől.
Nem elhanyagolható Eötvös Loránddal kapcsolatban tudni, hogy édesapja, Eötvös József (1813-1871) jogász, író, a Batthyány-kormány, majd az Andrássy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, a Magyar Tudományos Akadémia (1866-tól 1871-ig) és a Kisfaludy Társaság első elnöke. Eötvös Loránd halálához alant az Új idők 1919. áprilisi nekrológját idézem fel.
Amióta Bolyait, az abszolút geometria megteremtőjét, sírba fektették, aligha érte tudományunkat nagyobb veszteség, mint most, Eötvös Loránd halálával. Mint amaz, Eötvös is teremtő, új felfogásokra ihletet adó tudós volt s nem csupán ismerője és szorgalmas munkása tudományának.
Jelentősége áttörte az országhatárokat és hatalmas súlyt képviselt mindenütt, ahol komoly tudománnyal foglalkoznak az emberek. Ily szempontból nézve valóban világhírű volt és méltán. Nem csupán azért, mert fontos fizikai megállapítások s egy új törvény is a nevéhez fűződik, hanem mert céltudatos, nagytervezetű kutatásai s új megállapításai döntőn hozzájárultak fizikai és filozófiai világelgondolásunk legnagyobb modern forradalmához: az időről szóló új hipotézis kiépítéséhez.
Így Eötvös géniusza egy oly szellemi alkotás egyik alapkő-lerakójává lett, amely átformálását jelenti nem csak egy tudományos diszciplínának, a fizikának, hanem a világról való gondolkodásunknak is. Idáig pedig nem ötletszerűen jutott, hanem csodálatraméltó egzakt kutatással, amely szinte hihetetlennek tűnhetik fel a laikus előtt (például oly mérések, amelyeknél az eredmény oly tört, melynek nevezője több milliárd).
A legnagyobb feltűnést laikus körökben is az a magaszerkesztette torziós mérlege keltette, amely bámulatos érzékenységével módot adott arra, hogy segítségével a föld mélyében levő anyagok különbözőségére pontos adatokat lehet megállapítani.
Tizenkét évvel ezelőtt kezdte e műszerrel az Alföld földalatti tömegalakulásait vizsgálni, de vele új módszereket s az adatok beláthatatlan tömegére való lehetőséget adott egy másik tudományos diszciplínának, a geofizikának is. A földmágnesség, a rádiumkutatás az ő kísérletei és elméleti megállapításai révén nőttön nőttek jelentőségükben.
Nem tartozik ide szakmunkáinak érdemeit felsorolni, bármily gazdagok is azok, azt hisszük: nem jelentik a szellemi munka e mesterének legnagyobb dicsőségét. Az ő termékeny s nagyszabású kultúrcselekedete igazában az az egyetemes, sokat átfogó gondolatsor, amely a világról való felfogásunk átalakításához oly döntőn járult hozzá. Ez az érdeme minden időkre biztosítja neki az emberiség szeretetét.
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info