Ma van nemeskosztolányi Kosztolányi Dezső István Izabella (1885-1936) író, költő születésnapja. A minden képén igazán jól öltözött, elegáns férfiemberről említsük meg, hogy igen jó délvidéki családba született: nagypapája nemeskosztolányi és felsőlehotai Kosztolányi Ágoston bankpénztáros volt.

Az 1848/49-es szabadságharc honvédszázadosa Bem seregében szolgált, személyesen ismerte Kossuth Lajost, sőt beszélgetett Petőfi Sándorral is; ráadásul ő maga tanította meg írni-olvasni (és angolul) az unokáját.

A tanfolyam – ma már jól tudjuk – remekül sikerült, büszkék is költőnkre szülővárosában, Szabadkán. A helyi gimnázium előtt két szobra is van, bévül pedig külön kiállításon dicsekednek vele. Tudnivaló azonban, hogy Kosztolányit annak idején egy önképzőköri konfliktusa miatt kicsapták innen, merthogy megjegyzést tett magyartanárára. (Végül magántanulóként Szegeden tette le az érettségit.)

Kosztolányi íróként úgymond több hangszeren is játszott, ezért meglepő, hogy a többi művéhez képest külön említésre érdemes drámát nem írt, bár színműfordítások maradtak fönn tőle. (Ugyanakkor kora egyik legfelkészültebb színi kritikusa is volt.) Kritikái – megannyi gyöngyszem. Igazán kár, hogy e tenyérnyi helyen nem idézhető föl mind, bár ez nem rajta múlott, hisz ő mindig igyekezett törekedni a tömörségre.

A színházhoz és a magyar nyelvhez egyaránt értő Kosztolányi összeválogatta a tíz legszebb magyar szót. Az eredmény nyelvileg is remekmű, de végső soron akár egy dráma előzetes összefoglalásának (szinopszisának) is tekinthetjük:

“Láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír.”

Ezután már szinte gyerekjáték megírni színművünket – bár egy Kosztolányi igazán jól jönne hozzá… Születésnapján gondoljunk szeretettel Kosztolányi Dezsőre.

Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info