Rossz az idő, unaloműzésnek számoljuk hát össze – mondjuk – a Magyar Királyság Károlyait. Az elsővel és az utolsóval igazán nincsen bajunk: I. Károlyt ugyan ki ne ismerné – ő Károly Róbert (helyenként Róbert Károly, vagy Karobertp…) a magyar Anjou-ház alapítója, Nagy Lajos király apja, még nem-Árpád-háziként is elég komoly tekintélyt vívott ki magának. IV. Károly sem igazán ismeretlen – ő az utolsó, aki viselhette a Szent Koronát.
III. Károly (1685-1740) – lássuk be – már egy kicsit nehezebb. Magyar uralkodói voltában azonosítsuk hát gyorsan: 1711-1740 között ült a trónunkon, ő a Habsburg-ház utolsó egyenes ági férfisarja, s egyben Mária Terézia Királynő apukája.
De ha azt kérem, hogy tegye föl a kezét az, aki ismeri II. Károlyt, akkor látatlanban is azt mondom, hogy nem fog igazán sok kéz a magasba lendülni…
Az annalesek szerint 1386-ban merényletet követtek el ellene, ennek történetesen épp ma, február 7-én van az évfordulója. Nézzük hát, mit is tudunk róla? Nos, az biztos, hogy születési dátumát nem tudjuk. Legfeljebb csak saccolhatjuk, a történetírók megegyezése alapján 1345-ről beszélhetünk. Tehát a rövid összefoglaló: II. Károly, Anjou-házi magyar és III. Károly néven nápolyi király valamint akháj fejedelem. Magyarországon csupán szűk két hónapig, 1385. december 31-étől haláláig (1386. február 24.) uralkodott.
A „Kis” melléknevet termete miatt kapta, azt azonban nem tudjuk, hogy mennyire volt alacsony, vagy netán egészen törpe volt-e. Itáliában egyébként a „Békés” melléknévvel is emlegették. Apja Anjou Lajos durazzói herceg, anyja Sanseverino Margit, fia László nápolyi és szicíliai király, későbbi magyar trónkövetelő.
Az ősök közül azonban dédapja a fontosabb: ő Sánta Károly, akinek Mária, Árpád-házi magyar hercegnővel kötött házassága alapozta meg Kis Károly trónigényét. A trónigény realizálásával, azaz magával II. Károly trónszerzésével annyi bonyodalom járt, hogy Shakespeare-nek több kötetnyi királydrámához is elegendő lenne az anyaga, ha megpróbálnánk áttekinteni a helyzetet, bizonyosan még a festett hajúak is beleőszülnének. Így csak néhány érdekességet ragadnék ki Kis Károly életéből.
Mindenekelőtt azt, hogy a (körülbelül) negyvenéves férfi magyarországi uralkodása mindössze 40 napig tartott. Bármily hihetetlen elődje is, utódja is Nagy Lajos király második leánya, azaz ugyanaz a (fiúsított) Mária királynő volt, aki nőként először viselhette a Szent Koronát. (Csak zárójelben, de egyáltalában nem mellékesen: Mária húga – az 1997. június 8-án szentté avatott – Hedvig, Lengyelország királynője lett Jadwiga néven.)
II. Károly édesapjának (Lajos durazzói hercegről van szó) halálát mérgezés okozta. Károlyt ekkor Nagy Lajos Budára hozatta, ahol utóbb igen megkedvelte, sőt feleséget is kommendált neki: Károlynak Margitot, saját féltestvérét kellett elvennie. Az incesztus engedélyezése végett a magyar király a pápához fordult, s a pápa engedélyezte is a házassági tilalom feloldását. Ez XI. Gergely pápa volt.
Még az őt követő VI. Orbánnal is rendben volt minden eleinte, csakhogy a Fondiban tartott zsinat Orbán megválasztását semmisnek minősítette, s az új pápa az ellenlábas VII. Kelemen lett. Nem sokáig, ugyanis ismét Orbán került hatalomra, de ő ekkor már elégedetlen volt Károllyal. Sőt! A bíborosok összeesküvést szőttek a pápa ellen, melyben Károly érintettsége is felvetődött, ezért a pápa Károlyt egyházi átok alá helyezte. Ennek köszönhetően Károlyt csak négy évvel halála után részesíthették egyházi temetésben.
Ja, és maga a halál sem volt egyszerű: Károly 39 nap uralkodás után a Garai által 1386. február 7-ére szervezett merényletben súlyosan megsérült Forgách Balázs pohárnokmester tőrétől. Másnap Visegrádra vitték, ahol február 24-én meghalt. A Thuróczy-krónika szerint megmérgezték, egy másik forrás szerint megfojtották.
Mint fentebb mondottam, ezek csak mazsolák a másfél hónapig magyar trónon uralkodó II. Károly életéből – a többi (a nem szakemberek számára) szinte teljesen áttekinthetetlen.
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info