Ha a feszültséget szítjuk, abból sosem lesz megbékélés. Beszéljünk hát egy olyan férfiúról, akinek élettörténetét bár torzsalkodásra is felhasználhatnánk – de megközelíthetjük a békesség építésére is. Nézzük ilyen szemmel!
Ma van az ugyancsak hányatott sorsú Aschner Lipót (1872-1952) elektronikai gyáriparos, a két háború közötti magyar ipari nagytőke egyik legismertebb képviselőjének születésnapja.
A száz év után feledésbe merülő nevű Aschner Lipót egy nagyjából ezer lelkes, Nyitra-közeli, jobbára tót lakosú falu – Assakürt – egyik zsidó szatócsának leszármazottja.
A vegyeskereskedő papa jövedelméből gimnáziumra ugyan nem, de arra azért futotta, hogy a fiú elvégezze a 4 polgárit. Huszonévesen az ifjú Budapestre került, s belépett az Egger Béla és Tsa. nevű céghez – az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. elődjéhez. A visszaemlékezések szerint szorgalmas, több nyelvet beszélő fiatalember kistisztviselőként kezdte ugyan, de fantasztikus karriert futott be: harmincévesen már aligazgató, néhány év múlva lámpaértékesítési igazgató, 1918-ban pedig kereskedelmi igazgató lett.
1921-ben beült a vezérigazgatói székbe – az ő nevéhez fűződik a később majd világhírű Tungsram gyár és márkanév létrehozása. (A Tungsram szó a volfrám nevű elem angol és német nevének összevonásából ered.)
Nyilvánvaló, hogy a valóságban a fent leírtaknál komplikáltabban mentek a dolgok, de hát a technika sem állt igazán készen: Edison még a bambuszizzóval kísérletezett, amikor Aschner emberei már szabadalmaztatták a volframszálas izzót (1904), jelesül Hanaman Ferencről és Just Sándorról van szó.
A kezdeti sikerek után a csapattagok útjai elváltak – Aschner húzásai jöttek be inkább. Persze ehhez jöttek sorra az új emberek.
A legenda szerint Aschner Lipótnak személy szerint sikerült ugyan távol tartania magát a politikától, de azonnal lecsapott például Pfeifer Ignácra, akinek a patkányforradalomban betöltött szerepe miatt távoznia kellett a Műegyetemről. Ő lett az – akkor még – Egyesült Izzó kutatólaboratóriumának vezetője.
Pfeifer hozott egy másik vörös tudóst: tudniillik 1919 után Selényi Pálnak is lapulevelet kötöttek a talpára – nem írhatott, nem taníthatott, ment hát az Izzóba. A többi tudós már jobbára politikai félrelépés nélkül érkezett, de tény Aschner nagy tudású embereket hozott – csak az érdekesség kedvéért említem meg Bródy Imre nevét: ő Bródy Sándor író és Bródy Ernő országgyűlési képviselő rokona volt, de más irányú érdeklődéssel bírt. Mindenesetre a bölcsészdoktori szigorlatán fizikai, kémiai és matematikai tudását Eötvös Loránd, Buchböck Gusztáv és Fejér Lipót summa cum laude kitüntetéssel jutalmazta.
De térjünk vissza az akkor már a Tungsram nevet viselő Aschner-gyárhoz: itt valósult meg Bródy Imre óriási jelentőségű találmánya, a kriptontöltésű izzólámpa, a xerox sokszorosító technika és a televízió őse a lokátortechnika.
És itt kísérleteztette ki Aschner a világszínvonalú rádiócsőgyártást, s itt alapozta meg a későbbi televízióképcső-gyártást is, de a gyár laboratóriumában érte el Bay Zoltán is első rádiólokátoros Hold-letapogatási eredményeit.
Az Újpesten élő Aschner, bár úgymond “gyüttment” volt az akkor még önálló Újpesten, de hamar “tiszteletbeli tősgyökeressé” vált. Már 1907-ben a városi tanács képviselői között találjuk: anyagilag is támogatta városát, szívügyének tartotta, hogy a gyárral együtt fejlődjön az annak otthont adó település is.
Neki köszönhető a Hajós Alfréd által tervezett stadion, s vállalta Újpesti Torna Egylet, az UTE elnöki tisztét is.
És részt vett az ország ügyeiben is: felismerte, a szakembernevelés szükségességét, így 1935-ben Hóman Bálint kultuszminiszternek évi 2500 pengőt ajánlott fel erre a célra, ragaszkodva az anonimitáshoz. A magyar királyi József Nádor Műegyetemen egy atomfizikai tanszék felállítására 300 000 pengő összegű alapítványt tett.
Aztán jött a keserű fordulat, amely az akkor már nem csekély anyagi háttere okán viszonylag szerencsésen oldódott meg: 1944. március 19-én Dachauba hurcolták, de a Tungsram Rt. tulajdonosai 100 ezer frankos váltságdíjjal kiszabadították.
Utóbb szovjet garanciával 1947 júniusában tért haza Genfből, majd 1952-ig a vállalat ügyvezető igazgatója volt. Egyre súlyosbodó betegsége ellenére szinte mindennap Újpesten tartózkodott, egészen haláláig. A pazarló rendszerváltozást már sem az Izzó, sem a Tungsram nem élte túl – a General Electric végleg felfalta hajdani konkurensét. Alighanem a legnagyobbat. Aschmert pedig a köztudat méltatlanul elfelejtette.
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info