Kezdjük az egészet Ádámnál és Évánál, azaz esetünkben azzal, hogy 1844-ben a bajorországi Ansbachban megszületett Gundel János. A mi Jánosunk Magyarországra érkezéséről csak annyit tudunk, hogy vagy gyalogosan, vagy postakocsival, vagy hajóval történt. (Ez komoly, mindhárom változatra megvan a kellő dokumentum. Ám azt biztosan csak tudjuk, hogy már útközben megismerkedett Eduard Sacherrel, aki ugyan nem maga a híres Sacher, hanem annak a fia.)
Gundel János Budapesten az Utolsó fillérhez címzett fogadóban helyezkedik el piccolofiúként, majd innen a Téli Sörházba, aztán az Arany Sasba kerül, ahol már a sokat mondó Napoleon néven jegyzik a szorgos fiatalembert.
Első saját üzletét a Bécsi Sörözőt a Király utcában nyitja, itt persze már Sacher tortát is árul, jóllehet a bécsi túrógombóc a nagyobb sztárétel, hogy az akkor “feltalált” bécsi szeletről már ne is beszéljek.
Innen már csak egy ugrás volt, hogy megszerezze a kor legjelesebb pesti vendéglőjét a József nádor téri Blumenstöcklit, itt törzsvendégei között volt például Tisza Kálmán, Szilágyi Dezső (igazságügyi miniszter), a Beöthyek, Liszt Ferenc és Ábrányi Komél.
Aztán váratlanul sikerei vélt csúcsán visszavonul. Jótékonykodik és nem mellékesen évente egy gyermekkel ajándékozza meg a Monarchiát, de valószínű, hogy inkább az előbbiért kapja meg a Ferenc József-lovagrendet.
Az István Főherceg Szálloda csábításának (Akadémia utca 1.) azonban nem tud ellenállni. Megint munkába áll, hisz a kihívás nem kicsi: egykor itt lakott Kossuth édesanyja és Deák Ferenc – mindenkit úgysem lehet felsorolni. Az új skalpok: Mikszáth Kálmán és népes társasága, illetve Kemény János, Tisza Kálmán, Jókai Mór…
Úgy járta annak idején, hogy egy-egy este több magyar mágnás fordult meg az Istvánban, mint a főrendi ház ülésén. Nem titkoltan Mikszáth volt a legkedvesebb vendége, neki különtermet tartott fenn. Ő nem is tudott teljesíthetetlent kérni.
Az író például egy ízben megemlítette Gundelnak, hogy olyan levest enne, amelyik „magában foglalja a magyar konyha minden zamatát.” Erre Gundel ürühúsból, zöldségfélékből megkomponálta az író számára a palóc levest. És ez még nem is a Mikszáth-leves…
De hogy a lényegre térjek: csaknem 120 éve annak, hogy az István Főherceg Szállodában megalakult a Magyar Labdarúgó Szövetség. A patinás István Főherceg Szálloda azonban 1904-re megbukik. Száz év elteltével – több aranykorszak után, többek között az úszó és szellemi olimpai bajnok Hajós Alfréd, Zsengellér és a kapuszseni Zsák, illetve Opata, Schlosser Slózi, Puskás Öcsi és a Császár, Albert Flóri nevével féméjelezve – ma a magyar labdarúgást valahol a vatikáni, tuvalui (Óceánia-Mikronézia), illetve monacói szinten jegyzik.
San Marino, Lichtensteint vagy Málta már egész komoly kihívás. Micsoda ünnep lehetne itt minden évben de csak a palóclevest tudjuk éltetni a szebb napokat látott magyar foci helyet…
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info