Ma van Bem apó (1794-1850) elhunytának évfordulója. Józef Zachariasz Bem, azaz felvett – muszlim nevén Murád lengyel származású magyar honvéd altábornagy majd oszmán pasa volt, ő székelyek Bem apója.
Apó? Mai számításaink szerint aligha lenne az, hisz a 1848-as forradalom alatt is csupán 54 éves volt – de e megszólítás a katonái iránta érzett tiszteletéből alakult ki.
Bem 1848 szeptemberében egy lengyel–horvát légió felállításának tervével Magyarországra jött, s Pozsonyban felajánlotta szolgálatait Kossuth Lajosnak, aki a magyar csapatok főparancsnokává akarta kinevezni. Bem – attól tartva, hogy a magyar tisztek nem fogadnák el az idegen parancsnokot – elhárította a megbízást, így december 1-jén az erdélyi hadsereg parancsnoka lett.
Az altábornagy rövid idő alatt újrarendezte a szétzilált, Erdélyből szinte teljesen kiszorult erdélyi hadsereget, majd Puchner tábornok, erdélyi főhadparancsnok támadását visszaverve ellentámadásba ment át, és gyors hadmozdulatokkal karácsonykor elfoglalta Kolozsvárt.
Ezzel kelet felől biztosította az Alföldet, és lehetővé tette, hogy Windisch-Grätz támadása elől a kormány Pestről Debrecenbe helyezhesse át székhelyét.
Januárban Karl Urban ezredes csapatait üldözve betört Bukovinába, majd felszabadította Székelyföldet, ahol kiegészítette haderőit. Erősítésekhez jutva Bem már február 9-én ismét támadásba ment át, Piskinél legyőzte az egyesült osztrák–orosz haderőt, és megint Székelyföldre vonult.
A Piskinél vívott csatában és a győzelemben, akárcsak Szeben városának március 11-ei bevételében, döntő szerep hárult a Gál Sándor ezredes által, az első székely határőrezredből a Bem táborába vezényelt három csíki zászlóaljnak. Ezt követően az orosz és osztrák csapatok elhagyták Erdélyt, Bem pedig elfoglalta Brassót.
Utóbb, mint tudjuk rosszul alakultak dolgaink, így 1849 augusztusában Bem az Oszmán Birodalomba menekült. Az orosz kormány a menekültek kiadását követelte Isztambultól, amire a köztük kötött legutolsó békeszerződés miatt az Oszmán Birodalom kötelezettséget vállalt – kivéve, ha a menekült áttért az iszlám hitre.
Áttért. Egészsége azonban rohamosan hanyatlott, valószínűleg maláriás láz okozta halálát.
1850. december 10-én e mondattal lehelte ki a lelkét halálos ágyán: „Lengyelország, én már nem szabadítalak fel…” Muszlimként az oszmán kormányzat temettette el.
Bem maradványait vallási okokból nem lehetett „a keresztény lengyel földben” elhantolni, ezért egy kőszarkofágban helyezték el, melyet hat gigantikus oszlop emel a magasba egy tarnówi mauzóleumban. Isten nyugosztalja Bem apót!