Ma Stefánia névnap van. Ez a név az István női megfelelője, a görög Sztephanoszból származik jelentése: koszorú. Hogy mi jut róla az eszembe? Mindenekelőtt egy régi sláger: “Régi mániám, végighajtani a Stefánián…”
Azt tudom, hogy a Stefánia út a Városligetben van, s a legendák szerint egykor nagyon trendi volt itt végigkocsikázni – akár nyitott, akár zárt kocsiban. (Mindkettőnek megvolt a maga előnye és társasági/társadalmi üzenete…)
Igen ám, de vajon ki volt az a fehérnép, akiről ezt a gyönyörű utat elnevezték?
Mi tagadás, Stefánia személye ma már a ködbe vész, pedig a nevét (kalandos előzmények után) nem csak a Stefánia út őrzi. Nos, Stefániáról elsőül is azt kell tudni, hogy élete egy részében úgy tetszett: magyar királyné lesz – mígnem egy, egész Európát megrázó esemény ezt meghiúsította.
Kezdjük az elején: Stefánia belga királyi hercegnő (1864-1945) Rudolf koronahercegnek, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörökösének felesége, özvegye volt. (Később Lónyay Elemér magyar gróf – később herceg – felesége Stephanie Fürstin von Lónyay néven.)
Habsburg–Lotaringiai Rudolf koronahercegről (1858-1889) alapszinten a következőket kell tudni: osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg volt, I. Ferencz József és Erzsébet királyné (Sissi) fia, az Osztrák–Magyar Monarchia XIX. századi (egyik) trónörököse.
Máig tisztázatlan körülmények között halt meg a mayerlingi vadászkastélyban szeretőjével, Maria von Vetserával együtt.
A mi Stefániánkkal a házassága már korábban, igen hamar megromlott – már azért is, mert a nagytermészetű Rudolf nemi betegséget hurcolt haza, megfertőzte feleségét, és az asszony meddőségét okozta.
Amúgy a jóképű férfiúnak a „jobb” társaságból és a prostituáltak közül is egyaránt voltak szeretői, e viszonyokból nem kevesebb, mint harminc (!) törvénytelen gyermeke származott. (“A fattyak anyjának hallgatását a császári ház jelentős összegekkel vásárolta meg” – fogalmaz nem épp polkorrekten a krónikás.)
Stefánia hercegnő tizenhét évesen (1881-ben) ment feleségül a koronaherceghez, ezzel osztrák főhercegnéi rangra emelkedett. A császári esküvőn megjelent magas rangú vendégek között volt Edward herceg, brit trónörökös, a jövendő VII. Edward király és unokaöccse, Hohenzollern Vilmos német trónörökös herceg, a későbbi II. Vilmos császár is.
Ám a házasfelek igen hamar elhidegültek egymástól, érzelmi kapcsolatuk megszűnt, válásuk lehetősége is felmerült – de erre természetesen nem volt lehetőségük. A bécsi udvar nőtagjai Stefánia főhercegnét nem kedvelték. Háta mögött ellenségesen „hideg szőkeségnek” nevezték, anyósa, Erzsébet császárné és királyné, akinek pedig fiatalasszony korában magának is meg kellett küzdenie anyósa, Zsófia főhercegné lenézésével és gyűlöletével, saját menyét ugyanolyan szívtelen módon „elefánt”-nak hívta, vagy „Trampeltier”-nek, ami „tevét” és „tramplit” is jelentett.
Stefánia utóbb – férje botrányos öngyilkossága után – megismerkedett nagylónyai és vásárosnaményi Lónyay Elemér magyar gróffal (1863–1946). Egymásba szerettek, majd tizenegy évi özvegység után Triesztben Stefánia feleségül ment Lónyay grófhoz. Ehhez le kellett mondania osztrák főhercegnéi rangjáról és címéről. Ez a lépés végleges szakításhoz vezetett apjával, II. Lipót belga királlyal.
Stefánia életében azonban boldog időszak kezdődött ezzel a házassággal, amelyet soha nem kellett megbánnia. A második világháború végén persze a Lónyay hercegi párnak menekülnie kellett a Magyarországot megszálló barbárok, a szovjet Vörös Hadsereg katonái elől.
A Pannonhalmi Bencés Főapátságban kaptak menedéket, ahol Kelemen Krizosztom főapát (1884–1950) bújtatta őket, más menekültekkel együtt. Birtokaikat és műkincseiket az apátságra hagyományozták. Stefánia itt hunyt el, 1945. augusztus 23-án, 81 éves korában.
Férje egy évvel később halt meg Budapesten. Mindkettőjüket a főapátsági templom kriptájában helyezték végső nyugalomra.
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info