Azok közül a népek közül, amelyek a későbbi Magyarország földjén, mint hódítók hatalmas birodalmat szerveztek meg, a hunok után az avarok voltak a legtekintélyesebbek.

Először Kr. u. 557-ben jelentek meg az avarok Európa nagy színpadán, hogy eljátsszák a Gondviseléstől részükre kiosztott szerepet. Ebben az évben kereste fel egy avar küldöttség Justinianus kelet-római császárt. Ekkor az avarok, a Volga és a Don körül laktak, mert az alánok fejedelmét, Sárost kérték meg a közvetítésre. Az alánok pedig a Kaspi-tenger északnyugati sarkán laktak akkor. Az avar követség fegyveres szövetséget, segítséget ajánlott fel a császárnak. Ennek ellenében évi adót, ajándékokat és alkalmas letelepedési helyet kértek részükre az Ister, vagyis a Duna mellett. A császár is elküldte azután követeit az avar kánhoz a részletek megbeszélése végett. Ennek eredményeképpen az avarok többször nyújtottak hathatós segítséget a birodalmat támadó ellenségek ellen. De mikor a veszély elmúlt, a császár elfeledte megfizetni az adót. Erre az avarok bevonultak az Al-Duna vidékére, a birodalom északi határa mellé. Ez akkor volt, mikor a keleti gótok Pannóniából Itáliába költöztek s az elhagyott föld birtokán a másik két germán nép, a gepida és a longobard összeveszett.

Albion longobárd király az avarokkal kötött szövetséget vetélytársa ellen, s közös erővel azután a gepidákat megsemmisítették s helyükre a Duna és a Kárpátok által kerített részre az avarok költöztek. Mikor azután 568-ban a longobárdok is Itáliába vonultak, a későbbi Magyarország egész területe az avaroké lett. Sőt Baján kán alatt nemsokára az Enns folyótól egészen a Dnyeszterig ért a birodalmuk s a kelet-római császár csak évi adóval tudta megóvni tőlük birodalmát. Miféle volt ez a nép nyelvre, származásra és a műveltség milyen fokán állott?

Nyelvükre, fajtájukra nézve koronatanú Malalasz bizánci író, aki őket hunoknak nevezve azt mondja róluk, hogy mikor követeik először megjelentek a császári udvarnál Konstantinápolyban, azok a tolmácsok fordították le beszédeiket, akik azelőtt az Atilla-féle hun nép nyelvén előadott követi beszédeket is tolmácsolták. De az avarok maguk is hunnak nevezték magukat. A nyugati és a bizánci írók névadásai csak innen magyarázhatók meg. Eginhard frank író például így ír róluk, amikor Nagy Károly meghódította őket: „Szerencsét kívánok neked királyom, hogy hatalmas királyi pálcád alá meghódítottad ama szilaj hun fajt, amelynek őskori vadsága oly félelmetes volt”.

A hun nyelvből később, mikor a turk vagy török néptörzs neve már kezdte elhomályosítani a régi szkítha és hun nevet, török nyelv lett és ez a név máig is fennmaradt változatlanul, míg a szkítha és hun nevet csak a történelem lapjai őrzik. De az is tény, hogy a hunoktól, avaroktól és a hódító magyaroktól megmaradt személyi és dologi neveket csak valamelyik török nyelvjárással lehet megérteni és megmagyarázni.

E nevek mindegyike a maga idejében volt divatban. A szkíthák idejében még ismeretlen volt a hun név. Mikor a hunok híressé váltak, a nevük is hamar elterjedt, de azért a szkítha név sem ment ki a használatból. Mikor pedig a turkok – törökök – népe lett híressé Kr. u. 552-ben, minden íjat feszítő és lovon nyargalászó ázsiai népet turknak neveztek el. De minden néptörzs megtartotta belső használatra a maga igazi nevét is. Mit mondanak a sírleletek az avarokról? E tekintetben saját kutatásaimra is hivatkozhatom, mert annak idején Börzsönyi Arnold tanárommal, Győrött, egy sereg avar sírt kiástunk, de vidéki múzeumaink avaranyagát is jól ismerem. A leletek majdnem megegyeznek a hun sírok anyagával, de az avaroké általában gazdagabbnak mondható, több bennük az ezüst és arany tárgy. Azon kívül az avar sírokban, Győrött, fémből öntött mellénygombokat is találtam. Érdekes itt megjegyezni azt is, hogy gyerekkoromban a Győr vidéki parasztság ünneplő ruhája még kék posztóból volt s a mellényen fémből öntött gombok díszlettek, a gazdagabbaké ezüstből. Ezeknek a fémgomboknak a formái egészen megegyeztek az avar sírokban talált gombokéval. Ez az azonosság csak avar örökségből származhatott. Igen valószínű, hogy az a nép maga is avar származású lehetett részben.

A kereszténységnek is sok nyomát találtam meg az avar sírokban. Különösen gazdag e tekintetben a veszprémi múzeum leletanyaga. Ott találtam egy előkelő avar asszony sírjából előkerült egyenlő szárú aranykeresztet, amely azt igazolja, hogy a tulajdonosa görög szertartású keresztény egyházhoz tartozott. Éppen azért nem tudom elfogadni azt a magyarázatot, amit több historikusunk is hirdet, hogy az avar női sírok keresztény emlékei görög asszonyoktól származnak. A keresztény vallást még Ázsiában megismerhették az avarok éppúgy, mint a hunok, mert a Kaukázus környékén a kereszténység előbb terjedt el, mint Európa azon részein, amelyek nem tartoztak a római birodalomhoz.

A Fekete-tenger felett lakó szkítháknál már Kr. u. a IV. században elterjedt a kereszténység, vagy legalább is ismeretes volt. A kelet-római császárságnak nagy érdeke fűződött ahhoz, hogy a szkítha, hun és turk népek barátságát magának biztosítsa a perzsák, később pedig az arabok ellen. Erre nemcsak az arany volt célravezető, hanem a kereszt is. A keresztény hit terjesztése a hivatott jámbor barátok által mindenesetre olcsóbb volt, mint az évi adó. De a kettő együtt még hatásosabbnak bizonyult.

Hunhír.info