2010. október 1-én, Kína nemzeti ünnepe alkalmából általa adott fogadáson Gao Jian asszony, Kína rendkívüli és meghatalmazott budapesti nagykövete, ünnepi beszédében rokon népeknek nevezte a kínaiakat és a magyarokat.
Kínában sokan vallják a kínaiak és a magyarok rokonságát. Ez a tudat vélhetően több forrásból táplálkozik. Dr. Nagy Sándor megosztja olvasóival annak a második világháború végén francia idegenlégióba került leventének a tudósítását, aki Indokinában állomásozva értesült a vietnámi őserdőben élő, magyarul beszélő törzsekről. Az itt közzétett részlet végén olvasható dél-kínai szavaknak egy jegyzéke, amelyek mind kiejtésük, mind jelentésük szerint teljesen azonosak a magyar szavakkal.
… ízelítőnek megírok egy érdekes esetet, amelyről egy magyar leventéből lett francia idegenlégionista adott hírt. Ez – névleg Stubacher László – a Nógrád megyei Romhány községből került ki a leventéinkkel – a magyar ifjúság színe virágával – Németországba a második világháború vége felé. A háború után azonban nem engedték őket haza, ahogyan kellett volna, hanem a franciák valami suskussal, amiben magyar vezető férfiak keze is benne volt, besorozták őket a francia idegenlégióba. Mint katona került ki Stubacher francia Indokinába, a mai Dél-Vietnamba. Innen írt egy levelet Gazsi István romhányi lakosnak, aki azt volt szíves nekem elküldeni. Ebből idézem szó szerint a következőket:
“Indokina keleti részén vagyok, Turán nevű tartományban, a történelem szerint innen indultak el az ősmagyarok nyugatra. Beszéltem egy idősebb magyar fiúval, aki már négy éve, hogy itt van. Ö mondta nekem, hogy az őserdőben még most is vannak néhol olyan törzsek, amelyeknek tagjai úgy beszélnek, mint mi.”
Kétségtelen, hogy ez az utolsó mondat azt jelenti, hogy olyan nyelven beszélnek, mint mi, azaz magyarul. A közölt adat hitelességéhez nem fér semmi kétség, mert semmi gyanúra nem lehet ok a levélíró jóhiszeműsége és igazmondása tekintetében. A levél eredeti szövege pedig nálam van. Tény az is, hogy azok az őserdei nyelvrokonok nem a mai Magyarországról vetődhettek oda. A Kárpátok ölelte magyar földről nagyobb néprajok nem vándoroltak ki. Egyedül csak a mezopotámiai ősök kerülhettek oda Dél-Kínába akkor, amikor egyes rajaik a Kárpát-medencébe is eljutottak. De miért vannak most az őserdőben? A tartomány Turán neve sumirul nagy térséget, síkságot jelent. Valamikor ott laktak a sumir menekültek, de idővel lassan odatelepedtek a kínaiak is, akik szívós munkával, meg tömegeik nyomásával elvették jól termő földjeiket, s ők pedig az őserdő biztonságába húzódtak. Erre is ad felvilágosítást Stubacher levele, amikor közli, hogy ahol ő van, a lakosság kínaiakból áll, akik földműveléssel foglalkoznak. A legközelebbi város hozzá Tai-Fu. Ez az egész terület tehát a dél-kínai tengerpart vidékéhez tartozik, amelyet Fu-Kien vagy Ho-Kien néven neveznek ma. Az itt levő kínai nyelv arról nevezetes, hogy benne nagyon sok a magyar szavakkal értelem és kiejtés szerint egyező kínai szó, amiként megírta azt annak idején Somogyi Ede, aki a sumir és magyar nyelv rokonságára az én figyelmemet is felhívta még ifjú egyetemista koromban.
A következő kínai szavak úgy kiejtés, mint jelentés szerint teljesen azonosak magyar szavakkal. Pld. én-én, ég-ég, fi-fi, gaz-gaz, hang-hang, hit-hit, hiu-hiu, hó-hó, (hónap), hon-hon, hős-hős, ír-ír, is-is, íz-íz, hamu-homu, kincs-kincse, kő-kő, ló-ló, kupa-kupa, kút-kút, mag-mag, mos-mos, nap-nap, oszt-oszt, pad-pad, pej-pej, pír-pír, sík-sík, szén-szén, szép-szjep, szív-szív, szög-szeg, tő-tó, tor-tor, tű-tű, vív-ví, víz-víz, zsír-sjer, stb.
Ezekből bármely magyar megállapíthatja a teljes megegyezést.
MVSZ sajtószolgálat
Hunhír.info