Az Egyiptomban valaha talált legrégebbi ékírásos dokumentumra bukkant Manfred Bietak bécsi régész. Az osztrákok úgy vélik, a lelet által a hükszoszok 3500 évvel ezelőtti uralkodásának újabb részleteire derült fény.
Az elfogadott nézet szerint a hükszoszok sémi eredetű nép volt, akik ie. 1640 és 1530 között északról származó idegen uralkodóként irányították a nílusi területeket. Korábban vad lovas hordaként tartották őket számon, ám ezt a nézetet Bietak megcáfolta. 1966-ban megtalálta a dinasztia fővárosát, Avariszt, pár éve pedig megkezdte egy hükszoszi palota feltárását. Feltételezése szerint ez a nép a fáraók intézkedésére érkezett Egyiptomba kézművesként, katonaként és tengerészként, majd magukhoz ragadták a hatalmat.
A kutatók megdöbbenésére a palota nem az egyiptomi építmények, hanem a szíriai (a hükszoszok őshazája) királyi palotákra jellemző módon épült. A palota egyik kútjában talált babiloni ékírásos tábla-töredék az óbabiloni birodalom utolsó évtizedéből származik (i.e. 1600 és 1550 között). Ez az Egyiptomban előkerült legrégebbi ékírásos lelet. Meglepetés volt a palotában eltemetett kanca maradványainak feltárása: a ló valószínűleg Hian (Chayan) uralkodó kedvenc állata volt. Ez a legrégebbi feltárt lósír Egyiptomban.
Az ásatási eredmények tehát éppen azt bizonyítják, hogy a “hükszosznak” neveztett nép nemhogy sémita nem volt, de valószínűleg szkíták (szittyák) voltak. Egyiptomba a magaskultúra és a Hagyomány megmentéséért érkeztek, éppen a fáraók meghívására.
Az, hogy a város neve Avarisz, már sok mindent elárul. A másik beszélő név az uralkodó neve: Hian, ami a Hun névvel lehet azonos, főleg, ha tudjuk, hogy magánhangzókat nem használtak az ékírásban, mivel a jelentést a mássalhangzó hordozza. Azaz a H-n közötti “ia” hangzók nem eredetiek, csak mai találgatás eredménye. Mi viszont, ismerve a szabályt és látva a tényeket, a H és a n közé az u magánhangzót tesszük – sokkal több joggal és okkal.
A talált ékírásos táblát ez az uralkodó vagy egyik tisztviselője kapta, mintegy levélként Babilonból. Babilon pedig abban az időben szintén szittya ország volt. A Napkeleti Bölcsek is onnan jöttek, és a Szittya-szkíta Hagyományt, ha úgy tetszik magaskultúrát, Tudást képviselték – ezért látták előre Jézus születését, hiszen foglalkoztak az égi jelekkel, a csillagászattal és egyéb tudományokkal ( amiket később “pogánynak” címkéztek a nyugati keresztény egyházfők, és eltüntették az erről szóló könyveket, iratokat. Magát a tudományágat pedig betiltották.)
A “hükszoszok” őshazája,a mai Szíria területére esik – az ókorban szintén szkíták, magyarul szittyák lakta királyság volt. Az pedig, hogy LOVAT TEMETTEK EL, csak a szittya népekre volt jellemző!
Tehát a hír lényege, hogy egy nagy valószínűséggel szittya nép egyik palotáját tárták föl, megtalálták a térség legrégebbi kősírját, a jellemzően szittya lótemetés példáját, és egy másik szittya nép, az óbabilóni egyik, nekik küldött élírásos tábláját. A lovas nép a hanyatlóban lévő egyiptomi kultúrát, az elfelejtődni látszó Hagyományt jött megújítani, majd a vezetést is átvette, éppen nagyobb tudása miatt. Ismert uralkodójának neve a hun népnévvel azonos vagy rokon.
Az eddigi találgatásokkal ellentétben bizonyos, hogy nem vandál horda, hanem nagy tudású, magas színvonalú kézművességgel rendelkező lovas nép volt ez a görögök által “hükszosznak” nevezett ókori nép.
Egyértelműek az adatok, a félmondatok, a tárgyi bizonyítékok. Csak azok a történészek nem olvassák össze őket, akik nem akarják, avagy teljesen az akadémiai, bizonyíthatatlan hazugságokat erőltetik még most is – talán érdekből.
Mert sokan tanulták ugyanazt a hazugságot, mégis kiléptek belőle, föladva egész addigi pályafutásukat, az állami támogatást, a hivatalos elismerést, az állásukat, mindent. Azért, mert hazugságot nem akartak mondani, se mellé állni. Így például Pap Gábor művészettörténész, Bakay Kornél régész és mások, egyre többen. De megemlíthetjük Szántai Lajos magyarságkutatót, Molnár V József néplélek kutatót vagy Born Gergelyt is, aki a Kárpát-medence szent helyeivel foglalkozik – hogy csak pár kiváló tudóst emeljek ki a több tízből.
Ahhoz pedig, hogy az igazságot megtudjuk mind az őstörténetünkről, mind középkori vagy újkori, mind a közelmúlt eseményeiről, történéseiről vagy akár a máról is, nem kell más, mint az ilyen, igazságot kimondó tudósoknak a könyveit olvasni, előadásaikra járni, a hálón fellelhető tanulmányaikat elolvasni. Ráadásul ezek nem szárazak, nem csak a szakmai közönséghez szólnak, hanem érdekes, izgalmas, a mindennapi dolgainkra is kitérő, lebilincselő előadások, írások.
Vegyük a fáradságot, és olvassuk, hallgassuk meg őket figyelemmel, nyitott szívvel!
Németh Zsuzsanna – HunHír.Hu