Kevesen voltunk, mégis elegen abban a korban, amikor a nemzet vallási hagyományait egy tömeggyilkos, vallásellenes diktatúra igyekezett minden bevethető erővel tönkretenni. Elegen voltunk, hiszen Budán, a Margit körúton – amit akkoriban Mártírok útjának neveztek – masszív és a kommunisták által bevehetetlen bástyaként állt az Országúti Ferences Plébánia. A bástya védelmezői között olyan kiváló emberek álltak helyt, akiknek az életszentségét, tetteit és kiállását nem lehet elfelejteni. Valójában isteni kegyelem az, hogy ismerhettük őket, s ezáltal magyarok és keresztények maradhattunk, hiszen velük nőttünk fel, s az ő példájuk számunkra az életben az egyetlen – „a” követendő példa.
Nem csak Budán volt efféle ferences erődítmény, hanem a Kárpátok gyűrűjében mindenütt. Ahol legalább egy ferences teljesített szolgálatot, ott már nem beszélhettünk laza közösségről, hitetlenségről, szeretetlenségről és a kommunista gyilkosok győzelméről. Még a legvörösebb faluban is – ha ferences volt a plébános -, megteltek a templomok, hatalmas tömegek vettek részt az ünnepi szentmiséken, körmeneteken, s a hittanos gyerekek száma is sokkal magasabb volt, mint a nem szerzetes pap által vezetett egyházközségekben. Az ok egyszerű: – a ferencesek olyan közösségi erőt, hitbéli tisztaságot és feddhetetlenséget sugároztak, amit ferences lelkiségnek nevezünk.
Hasonló nemzetmegtartó erődítmény volt Csíksomlyó, Esztelnek, Máriaradna, Újvidék, Kassa és Eperjes is… de Nagyboldogasszony és Kismarton is hasonló lelkiséget, és egy ideig nemzetmegtartó erőt fejtett ki. Az osztrák közigazgatás alatt lévő magyar területeken azonban a magyar vonatkozás megszűnőben van, vagy már meg is szűnt. Barotai Urbán atya hazaköltözése és Szabó Cirják halála után a magyar pasztoráció már csak a kifejezetten többé-kevésbé magyar lakosságú településeken van, s ez nem kötődik szervesen a ferences atyákhoz, és a generációs változásban, a lakosság elosztrákosodásában a magyar ferencrendi szerzetesek már minden erejük felhasználása mellett is tehetetlenekké váltak.
Túl ezen, az emigrációs magyarság ellátásában is nagy szerepet vállalt a magyar ferencesek közössége. Amerika, Nyugat-Európa, de szinte minden földrészen, ahol magyarok is éltek, a magyar lelki-és szellemi életben, pasztorációban a középpontban megtaláljuk a ferenceseket. Korábban, a kínai kommunisták erőszakos hatalomra kerülése előtt, Paoking kínai városban is volt ferences missziós központ, amelynek élén, mint utolsó magyar ferences vezető, Lombos László apostoli prefektus állt. Sajnos, az ott szolgálatot teljesítő atyák és nővérek hazatérésük előtt és után is súlyos megpróbáltatásokon mentek keresztül, többüket megkínoztak és megöltek vagy Kínában, vagy már hazatérésük után – Magyarországon. Az ő küldetésüket részletesen megismerhetjük a Magyarok Nagyasszonya Rendtartomány kiadványában, amelyet vagy helyben lehet megvásárolni, vagy a www.hungarica.hu honlapon rendelhető meg, számos más ferences kiadvány mellett.
A szenvedésből is kivették részüket a ferences szerzetesek (is), hiszen a hatalom tőlük és a pálosoktól rettegett a legjobban. Ők álltak és állnak máig a néphez legközelebb, s ők vállalták és vállalják máig azokat a megpróbáltatásokat, amelyek a nemzetet sújtják.
A kommunista hatalom a Kárpát-medencében rendek működési engedélyét bevonta, és megtiltotta számukra addigi életmódjukat, azaz a rendi közösségben való létet. Egyedül a tanító-rendek, illetve a tanítást vállaló rendek működését engedélyezték, de azt is igen szűkös, államilag meghatározott keretek között. Így maradhatott meg Magyarországon a Kapisztrán Szent Jánosról Elnevezett Ferences Rendtartomány (ma már egyesülve a Szűz Máriáról Nevezett Ferences Rendtartománnyal, Magyarok Nagyasszony néven egy Rendtartományként szerepel), amely Esztergomban és Szentendrén tartott – tarthatott – fenn középiskolát. Működésük és lehetőségeik nem voltak zavartalanok, hiszen a hatalom komoly és sokszor fogcsikorgató feltételeket szabott meg a számukra. Rákosi korában a ferences atyák sorsa is rendkívül nehézzé vált, hiszen börtön, megaláztatás, gyilkosság és menekülés volt a sorsuk. A tanárokat is üldözték, és mindenhol voltak beépített emberek, akik tájékoztatták az állami szerveket az iskolákban zajló eseményekről, történésekről. Igaz, a spicliket ismerték mind a diákok, mind a tanárok, így azok vállalt vagy rájuk kényszerített politikai feladatuknak nem, vagy csak részben tehettek eleget.
Ezzel szemben számos kommunista vezető is ezekben az iskolákban képeztette gyermekét, mert tudta, hogy itt kaphat olyan tudást, mit máshol lehetetlen megszerezni. Így fordulhatott elő az az érdekes jelenség, hogy Magyarország üldözött történelmi családjainak leszármazottai, és a kommunista diktatúra vezéreinek gyermekei egy osztályban, egy intézményben tanultak.
Elegen voltunk – írtam az elején -, s ismétlem most is, hiszen a közéleti, művészeti, tudományos, politikai vagy irodalmi életben máig megtalálhatók a ferences rendhez kötődő civil személyek. Azok, akik abban a korban edződtek meg, amikor a vallás, a hit, az egyházzal való kapcsolattartás, az egyházi énekkarban való közös éneklés bűnnek számított. Abban a korban, amikor az egyházi iskolában letett érettségi lehetetlenné tette a felsőoktatásban való részvételt… De a kort nem kell bemutatni. Hiszen abban éltünk, nőttünk fel, s ma is egy hasonlónak vagyunk szenvedő alanyai.
2009-ben azzal tisztelgünk a 800 esztendős Ferences Rend előtt, hogy bemutatjuk oldalainkon történetüket, s azoknak a magyar franciskánus szerzeteseknek a történetét, életét, akik áldozatukkal, szenvedéseikkel és példamutató alázatukkal éltették a rendet, a nemzetet, a hívek hitét és buzgóságát, az Isten iránti hűséget. Mert elegen voltunk ahhoz, mint a ferences szellemiség és lelkiség örökösei, hogy megtanuljuk mindazt, amit tovább adnunk kötelező.
Tovább kell adnunk, mert „Dől Isten háza”… s Assisi Szent Ferenc mellett – kinek a Tamás G. Alajos ferences zeneszerző által, a kommunisták börtönében komponált ferences himnuszban énekeljük – „tartsd erős vállad!” – nekünk is tartanunk kell vállunkkal a nemzetet, a hitet, mint Szent Ferenc testvérei tartják immár nyolcszáz éve… vérükkel, töretlen kitartásukkal. Hiszen Kapisztrán Szent János hősiessége, Kájoni János tudása, Boross Fortunát vértanúsága, Borbély Achilles alázatossága, Zadravecz István magyarsága, Szántó Konrád tudományos tényfeltárása, Kákonyi Asztrik atya művészete etc… olyan követendő példa mindnyájunk számára, amit nem csupán megtartanunk, de ferences hittel, bölcsességgel és szeretettel tovább is kell adnunk. Ezért vállaltuk a „Barátok” rendje megalakulásának 800 éves évfordulóján, hogy 2009-ben hetenként egy-egy szerzetes életútját honlapunkon bemutatjuk (ehhez 52 hét kevés is lesz!), s a várpalotai Trianon Múzeumban P. Zadravecz István ferences püspök emlékére állandó kiállítást nyitunk. Mert elegen voltunk… ott a Margit körúton, s egyre többen leszünk a Kárpát-medencében!
Assisi Szent Ferenc Naphimnusza
Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tied a dicséret, dicsőség és imádás és minden áldás,
Minden egyedül Téged illet, Fölség,
És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.
Áldott légy Uram s minden alkotásod,
Legfőképpen urunk-bátyánk a nap,
Aki a nappalt adja és aki ránk deríti a Te világosságodat!
És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes a Te képed, Fölséges
Áldjon, Uram, Téged hold nénénk és minden csillaga az égnek!
Őket az égen alkotta kezed fényesnek, drága szépnek!
Áldjon, Uram, Tégedet szél öcsénk, levegő, felhő, jó és rút idő,
Kik által élteted minden Te alkotásod.
Áldjon, Uram, Tégedet víz húgunk,
Oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos!
Áldjon, Uram, tűz bátyánk, vele gyújtasz világot éjszakán.
És szép ő és erős, hatalmas és vidám.
Áldjon, Uram, Téged földanya nénénk,
Ki minket hord és enni ad,
És mindennemű gyümölcsöt terem, füveket és színes virágokat.
Áldjon, Uram, Tégedet minden ember, ki szerelmedért másnak megbocsát,
És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát. Boldogok, akik tűrnek békességgel,
Mert Tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.
Áldjon, Uram testvérünk, a testi halál,
Akitől élő ember el nem futhat.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak!
És boldogok, kik magukat megadták Te szent akaratodnak,
A második halál nem fog fájni azoknak.
Dicsérjétek az Urat és áldjátok,
És mondjatok hálát Neki,
És nagy alázatosan szolgáljátok!
Stoffán György
HunHír.Hu