Gyárfás Ágnes: Árpádházi Szent Erzsébet, a sziriuszi sorsú magyar királylány
Ha álmunkban ellátogatunk a csillagvilágba, különös élményben lesz részünk. Eltévedünk, röpködünk a csillagok között, de sehol sem talál-juk az ismerős csillagképeket, amelyek ágában megfogózhatunk, öblében megpihenhetünk. Vissza kell térnünk a Földre, ahhoz, hogy az égbolt képe visszakapja jelentőségét. Csak a Földről néz-ve érvényes a Pólus, mert a többi égitest nem tart igényt arra, hogy egy másikhoz akassza képzeletbeli köldökzsinórját.
Odafent a szép kerek udvar összemosódik, mint a széthulló mozaik, de ha leszállunk a Földre, és innen nézünk fel a csillagokra, az ég megrázza magát és odafönn helyreáll a rend. Kibontakozik a Tejút, láthatóvá válik az eget határoló 12 Napút stáció, útra indul Göncöl, tekereg a Sárkány, Herkules próbákra készül, a Kígyótartó gyógyít, repül a Sas, űzi a Pegazust, Orion emeli nyilát, az Egyszarvú átível a Tejúton, figyeli az Ikreket, s szemmel tartja a Kis Kutyát meg a Nagy Kutyát, Orion vadászebeit.
A Föld az egyetlen hely a Világegyetemben, ahol Isten műve, a teremtett világ képet kap. A Világegyetem létezik, de csak a Földről nézve van formája és működési rendje.
Égi utunk alkalmával egyetlen csillag van, amely kikerülhetetlen, mert szépsége áthatol a szervetlen csillaghalmazokon, magához vonz, ra-gyogása lenyűgöz. Ez az égitest a Sziriusz, a me-sék Tündér Szép Ilonája, Erzsébete, Circirkája.
Régtől fogva szokássá vált az égitesteknek nemet adni, karakterrel felruházni. Én úgy kép-zelem, hogy a női létet három égitest szim-bolizálja. A nők biológiájáért, annak rendjéért 28 és negyed napos ciklusával a Hold felelős. Ezzel a renddel, a nők által az emberiség azonosul a Vi-lágmindenséggel, mert ugyanazon égitest felügye-lete alá került, mint a többi emlős, vagy a tenger-víz, vagy a Nap, amely kénytelen néha háttérbe vonulni a Hold elől, s ilyenkor fényes arcát Nap-fogyatkozásba burkolja.
A másik női szimbólumom az égitestek között a Vénusz. Kereken 9 hónap a ciklusa, akár a nők áldott állapota. Ezt a ciklust nehéz figyelemmel kísérni, mert háromnegyed éves, de nem pontosít-ja magát naptári rendhez. Babaarcú szépség mikor hajnalban felébred, vonzó szerelmes nő mikor este lefekvéshez készül. Az ő feladata, hogy szakadat-lanul megjelenjen a fehér függönyök előtt az éj-szaka csendjében, s ciklusának értelmére felhívja a szerelmesek figyelmét.
A harmadik szimbólum a női sors hordozója. Ez a Sziriusz, amely tündöklésével és aláhanyat-lásával a női lét tragikumát őrzi és példázza.
A nagy női egyéniségeknek csillagsorsuk van mind a mitológiában, mind az életben, mind az irodalomban. A Hold útján nagylánnyá érnek, ezért nevezik őket Mezopotámiában SZIN Úrnő-nek. Az Istenanya szakrális jelzői között az első mindig a Holddal kapcsolatos, mert a női princi-pium első lépcsője a Holddal való azonosulás. Szent Erzsébet fiatalon lépte meg ezt a lépcsőt, és 14 évesen eladólány Szin Úrnő lett.
A második lépcső a Vénusz az Esthajnal-csillag udvarába vezet. Szent Erzsébet, akárcsak Inanna Istenanya, „Gyümölcshozó anya” lett amint a lagaszi vázatöredék mondja:
„Engur ama őshun asszon Mugira,
Világtenger gyümölcshozó ősanyja.”
Szent Erzsébet három gyermeknek adott életet. Hermann, Zsófia és Gertrud voltak Erzsébet sze-mefénye. Amint kortársai mondták rajongva, „igen erős kötődéssel” szerette gyermekeit.
Hermann Creuzburgba került nevelésre, Zsó-fiát 1229-ben a brabanti herceggel jegyezték el, Gertud az altenburgi premontrei kolostorba került, ahol aztán apátnő lett. Boldoggá avatták.
A Boldogasszony fogalom lényegét e két égi-test ciklusai foglalják magukba, s egy harmadik égitest, a Sziriusz ciklusának első fele, a felemel-kedés.
A Sziriusz naptárcsillag január elsején kel fel és tündököl a téli égbolt közepén férje az Orion társaságában. Ez a fénykora. Menyasszony és bol-dog fiatal királyné június 21. és július 1. között hajnalban a keleti horizonton megszüli a nyári Napot, majd alászáll, és egy fél évig nem látszik. Ilyenkor a banya uralkodik az égi palotában, mert férje Orion ugyancsak elhagyja a családi fészket, eltűnik, a népmesék tanúsága szerint csatába megy, mint az Aranyhajú királyfiakban vagy el-indul világot látni, mint a Zöld király mesékben. Csak december 21. és 24-e között tér haza, és kezd újra uralkodni.
Sziriusz sorsa összefügg az Orionéval, még alá is van rendelve, mégis a Sziriusz, amikor be-vonul és fölragyog, térdet hajt előtte az Univer-zumban.
Erzsébet előtt is térdet hajtott Európa, mert szerelmes házasságával, férje iránti rajongásával tiszteletet vívott ki a boldogasszonyi létnek, s újra méltó rangjára emelte a szerelem szentségét, ab-ban a korban, amelyben bigottan és prűden a szűzházasság „szentségét” tették példaképül a fe-jedelmi házaspároknak. Megjegyezzük, hogy az Árpád-ház kihalásához erősen hozzájárult ez az értelmetlen dogma. Gondoljunk Imre hercegre, Hedvigre, Ágnesre, Margitra, stb.
Erzsébet és férje Lajos, mint a Sziriusz az Orionnal felragyogott, tündökölt. Ők voltak Euró-pa egén a csillaglátvány, igazi sztárok voltak. 1221-ben kötött házasságuk hírével a dalnokok körbe énekelték a királyi udvarokat éppúgy, mint Erzsébetnek 1227-ben történt megözvegyülésével.
Férjét is szentté avatták s életrajzában a Vita Ludovici-ban feljegyezték azokat a társadalmi eseményeket, ahol Erzsébettel megjelentek és szépségük, meg felragyogó szerelmük híre szárny-ra kelt.
Sík Sándor találóan írta, hogy Szent Erzsébet „női eszmény volt, kedves, szép, szerelmes, bol-dog hitves”. Az égi boldogasszonyi sorsot reprodu-kálta a földön.
Fölfénylésének idején megismerhettük, mint a népét az éhínségtől megmentő gondos fejede-lemasszonyt Lugal Geme Ur Nagy aki Mada, akár keleti előképe Inanna: a Nagy Kutya Úrnője akié az ország.
Inannát, a Mindentermő fa tejmagvaként USKALGA jelzővel látták el. Erzsébet minden rá-szoruló számára tejmag volt, minél többet adott, annál bővebben termett. Ez az attitűd hatotta át a búzacsoda legendáját. Erzsébet valóban közel állt az égiekhez, mert Isten ezerannyival pótolta a szétosztott gabonát, mely mint égi folyam ömlött a csűrökbe, hombárokba.
Erzsébet földi ciklusának fénykorszakában királynői ruhát kapott Máriától, olyat, amilyenben Máriát ábrázolják. Bordó ruhát, égszín palástot csillagokkal, aranykoronát. Ebben vonult be mél-tósággal fogadni a vendéget. Kleinsorge megjó-solta szépségét, okosságát, de a szemtanúk szerint ez a szépség felülmúlt minden képzeletet.
Szülei a leggazdagabb hozománnyal engedték el Thüringiába, s a személyes ékszerei is vagyoni értékűek voltak. Amikor a rokonai megtiltották az adakozást, ékszereit osztogatta szét, de adott, mert jól esett lelkének a segítségadás. Öröme telt ab-ban, ha segíthetett.
A csillagasszonyok azonban életüknek csu-pán egyik felében tündökölhetnek. A példát a Szi-riusz adja, aki július elsején megszüli a napot, sarlót ad lányai, a nők kezébe és felkészíti őket az aratásra. A gabonát csak nők arathatták és csak sarlóval. A sziriuszi sorsot átélte Inanna, a földön megjelenített csillagszépségű istennő. Leszállt az alvilágba, pedig ez nem volt kötelező, mert az al-világban ott volt, ott uralkodott Ereskigál a nővé-re. Inanna önként vállalta a lemerülést.
Mikor elhatározta, hogy leszáll az alvilágba, törvényszerű döntést hozott. A Sziriusz sorsa, az istennő Inanna sorsa és a természet sorsa össze-függ. A hanyatlás mindháromban elkerülhetetlen, azért, hogy bekövetkezhessék az újjászületés, az élet vizétől való szebbé és fiatalabbá válás.
Inanna 7 kapun átkelve lemondott mindenről, ami a boldog élethez kötötte. Először a koronáját tette le, királynői jelképét, aztán a fülbevaló ékes-ségeket. Aztán azokat, amelyek a nyakát díszítet-ték. Következőkben a karkötőktől, gyűrűktől fosz-totta meg magát, majd a derekán lévő gyöngyös övet adta át a kapuőrnek. Végül lemondott testi ruháiról, és anyaszült meztelenül lépett nővére Ereskigál elé. Ereskigál szigorúan bánt vele, majd szörnyeket küldött, hogy öljék meg. Végül életvíz-zel meglocsoltatta, s visszaadatta ruházatát és ék-szereit.
Erzsébet 1221-ben, amikor megismerte Mar-burgi Konrádot, későbbi gyóntatóját, lelki gondo-zóját, megfogadta, hogy férje esetleges halála ese-tén többé nem megy férjhez és visszavonult életet él. Konrád ekkoriban hirdette meg a keresztes hadjáratot. II. Frigyes császár erősen számított IV. Lajosra, Erzsébet férjére. Konrád tudta, hogy háború lesz, tudta, hogy Lajos hadra kel és kézbe vette Erzsébet lelkét az esetleges özvegységre gondolva. Valósággal eljegyezte magát a tragikum-mal ez a gyönyörű, szerelmes és boldog asszony. Ez volt az a pillanat, amikor Inanna elhatározta, hogy leszáll az alvilágba. Erzsébet döntése „a tel-jes, misztikus önkifosztásig vezetett” (Jónás Ilona i.m. 79. old.), amely 1227-ben erősödött fel, ami-kor férje valóban elindult a keresztes háborúba. Pénzt gyűjtött és sereget toborzott és júliusban el-indult a sereggel. Erzsébet áldott állapotban egy napi járóföldre kísérte. Alig akarta elengedni fér-jét, akit az életénél is jobban szeretett. Vele akart menni és szinte erőszakkal ragadták el mellőle Lajos hűséges lovagjai. Szeptember 11-én Otran-toban meghalt Lajos, 29-én megszületett Gertrud, s amikor a gyermekágyat elhagyta Erzsébet, pár hónapig szoptatta leánykáját, megérkezett lemon-dó útjának második kapujába, s 1228 február-jának végén lucskos hidegben elhagyta a várat. Nem elűzték, elhagyta. Nem akart prédából enni, amit jogtalanul vettek el a néptől. Senki sem fo-gadta be, mert Raspe Henrik és Konrád herceg a két vazallus megfenyegette a jobbágyokat, a vár-népét, s a tartomány lakosságát, ha Erzsébetet be-fogadják, vagyonuk elkobzásra kerül. Erzsébet Eisenachban egy kocsmáros kamrájában húzta meg magát, hajnalban a ferencesek kápolnájában imádkozott és kérte a barátokat, hogy Te Deumot énekeljenek. Másnap a komornái elhozták a gyer-mekeket, s azok is a hideg kamrában húzták meg magukat.
A harmadik kapunál lemondott császári kérő-je házassági ajánlatáról. II. Frigyes régóta, titkolt szerelemmel szerette, de a császárnői koronát so-ha nem láthatta meg Erzsébet gyönyörű fején, mert 1228 májusában megérkeztek férje hamvai, s itt, a koporsónál újabb kapu nyílt meg Erzsébet előtt.
Lajost lovagjai hozták haza, és a Rein-hardsbrunnban történt temetés után felelősségre vonták a családot, de Erzsébet sorsa nem javult. A lelki gondozója, Konrád a pápa segítségével kiesz-közölte Erzsébet özvegyi jussának kiadatását, s ő volt az, aki az önfeladás következő kapuihoz ki-jelölte Erzsébet számára az utat. Konrád javasolta Erzsébet számára az életbe való visszatérést vagy a kolostorba vonulást. Erzsébet mindkettőt vissza-utasította, koldulni akart. Ekkor 2000 frank özve-gyi jussát megkapta, amelyből Konrád kórházat alapított Marburgban. Erzsébet a koldulás gondo-lata alapján az ötödik kapuban minden jogáról lemondott. Eisenachban a ferences kápolnában karját az oltárra téve adta fel jogát mindenről ami földi, akaratának is! Felvette a harmadrendű apá-cák szürke ruháját és cselédként ápolta a bete-geket.
A következő kapuban várta a legnehezebb feladat le kellett mondania a szeretet érzéséről, ami gyermekeihez kötötte. Nem volt elég, hogy gyermekeit nevelésre elvitték tőle, de Konrád mester megkívánta, hogy az irántuk érzett szere-tetet irtsa ki szívéből. Erzsébet könnyedén meg-jegyezte komornái előtt, hogy most már „egész nyugodt vagyok, mert úgy tudok gondolni gyerme-keimre, mint bármely felebarátomra, de most már felebarátaimat is olyan mély szeretettel szeretem, mint gyermekeimet”.
Miután lemondott hercegnői voltáról, javairól, akaratáról, a gyermekei iránti szeretet érzéséről, teljesen kiürítette magát, s csak Isten szeretetére gondolt. Konrád mester próbára tette a türelmét, ellentétes értelmű utasításokat adott neki, s utána káplánjával megvesszőztette komornájával együtt, gyakran megpofozta, s közben könyörgő zsoltáro-kat énekelt.
Megalázva, kisemmizetten, magát kiüresítve jutott el az utolsó kapuba, ahol már nem volt miről lemondania, ezért Konrád mester sietett elő egy mindenképpen bámulatra méltó ötlettel. Elküldte mellőle négy szeretett szolgálóját, hogy Őt se sze-rethesse senki és helyettük „egy piszkos és csúf, vénembert, egy buta, féleszű cselédlányt és egy torz gnómot fogadott fel. Velük kellett Erzsébet-nek a betegeket ápolnia, főzni rájuk, mosni, taka-rítani. Konrád megtiltotta az adakozás örömét is,
így kedves koldusaival sem találkozhatott.
A bántalmazásokat megköszönte Konrád mes-ternek, s azt mondta, „Ugye, milyen kemény és szigorú tud lenni még egy ember is, hát hogyne
lenne az a mi mennyei Atyánk”.
Ugyanakkor a szentté avatási jegyzőkönyvben Guda elmondása szerint feljegyezték, hogy a templomból hazajőve a falnak támaszkodott, hol édesen mosolygott, hol ömlöttek a könnyei, mert amint sok kérésre elmondta: sírt, ha az ő „Ura, Jézus elfordult tőle, és mosolygott ha felé fordult”.
Halála azonban a szeretet jegyében zajlott. Isten madarat küldött hozzá, amellyel édesen éne-kelt, a szentek életrajza szerint magyarul! A kis madár, mint Tündér Szép Ilona álmát, az övét is őrizte, és álmában vitte el lelkét abba a világba, ahol szabad volt szeretnie.
Konrád mester szerint Erzsébet tökéletes akart lenni, ezért minden kedves emberi befolyás alól kivette. A tökéletességet 24 évesen, 3 év alatt érte el, s ezalatt elszenvedte a világ fájdalmát. A megromlott világban a jóknak fel kell vállalniuk a gonoszok bűneiért való vezeklés mártíromságát. Erzsébet női megváltóként végigszenvedte család-ja bűneiért a vezeklés útját és tiszta könnyeivel, melyek patakban folytak szeméből elmosta a világ bűneit. Megtisztította az emberiséget.
Ezért ne zúgolódjunk nehéz sorsunk ellen. Egy népnek kell szentté válni ahhoz, hogy ez a ve-lejéig megromlott világ megtisztuljon.
Erzsébet lemondását férje halála inspirálta. Mint a párjavesztett madár, meg akart halni. Magyarország virága, ékes csillaga, boldog asszonya a boldogtalanság áldozata lett.
Erzsébet boldogtalansága fényt derít a Boldogasszony és Szűz Mária szakralitásának különb-ségére is, amint erről valamennyien beszélgettünk Falvay Károllyal. Falvay tanár úr leszögezte, hogy a Boldogasszony leányt szült, Szűz Mária fiút. A Boldogasszony azonban anyának is boldog volt, Szűz Mária viszont boldogtalan. Nem a jellemé-ben, nem a sorsában volt a boldogtalanság mérge elrejtve, hanem a megromlott világ tette boldog-talan anyává Máriát.
Erzsébet 24 éves életében bemutatta a bol-dogasszonyi sorsot és ragyogott, tündökölt, mint Sziriusz január 1 – július 1-ig. Azután a szűzmáriai attitűdöt élte át és szerelmes férje utáni bánata vitte fiatalon sírba. Mindig Vörösmarty jut eszembe:
”Hervadása liliomhullás volt:
Ártatlanság képe s bánaté…”
(Szép Ilonka)
***
IRODALOM
Magyarország virága. XIII. századi források Árpád-házi Szent Erzsébet életéről. Szerk. J. Hor-váth Tamás, Szabó Irén. Sárospatak, 2006.
KARL, L.: Szent Erzsébet és az üldözött nő mon-dája. Bp. 1908.
Sziriusz sorsú istennők és szentek
Gyárfás Ágnes előadása a XII. Magyar Őskutatási Fórumon. Miskolc, 2007. aug. 09.
PUSKELY Mária: Árpádházi Boldog Erzsébet és a XIV. századi misztika. Róma, 1980.
GREVEN, J.: Die Anfange der Beginnen.
Münster, 1912.
KRIZSAI Mónika: Beginák.
Ősi Gyökér. 2007. 35. 1. 37-43. old.
MARISELLI, R.: Népi vallásosság a középkorban. 199-212. In: Eszmetörténeti tanulmányok a ma-gyar középkorról. Szerk.: Székely Gyögy. Bp.
PERROY, E.: La vie religieuse an XIII-e siecle. Paris. 1959.
HunHír.Hu
Gyárfás Ágnes: Árpádházi Szent Erzsébet, a sziriuszi sorsú magyar királylány
Ha álmunkban ellátogatunk a csillagvilágba, különös élményben lesz részünk. Eltévedünk, röpködünk a csillagok között, de sehol sem talál-juk az ismerős csillagképeket, amelyek ágában megfogózhatunk, öblében megpihenhetünk. Vissza kell térnünk a Földre, ahhoz, hogy az égbolt képe visszakapja jelentőségét. Csak a Földről néz-ve érvényes a Pólus, mert a többi égitest nem tart igényt arra, hogy egy másikhoz akassza képzeletbeli köldökzsinórját. Odafent a szép kerek udvar összemosódik, mint a széthulló mozaik, de ha leszállunk a Földre, és innen nézünk fel a csillagokra, az ég megrázza magát és odafönn helyreáll a rend. Kibontakozik a Tejút, láthatóvá válik az eget határoló 12 Napút stáció, útra indul Göncöl, tekereg a Sárkány, Herkules próbákra készül, a Kígyótartó gyógyít, repül a Sas, űzi a Pegazust, Orion emeli nyilát, az Egyszarvú átível a Tejúton, figyeli az Ikreket, s szemmel tartja a Kis Kutyát meg a Nagy Kutyát, Orion vadászebeit.
A Föld az egyetlen hely a Világegyetemben, ahol Isten műve, a teremtett világ képet kap. A Világegyetem létezik, de csak a Földről nézve van formája és működési rendje.
Égi utunk alkalmával egyetlen csillag van, amely kikerülhetetlen, mert szépsége áthatol a szervetlen csillaghalmazokon, magához vonz, ra-gyogása lenyűgöz. Ez az égitest a Sziriusz, a me-sék Tündér Szép Ilonája, Erzsébete, Circirkája.
Régtől fogva szokássá vált az égitesteknek nemet adni, karakterrel felruházni. Én úgy kép-zelem, hogy a női létet három égitest szim-bolizálja. A nők biológiájáért, annak rendjéért 28 és negyed napos ciklusával a Hold felelős. Ezzel a renddel, a nők által az emberiség azonosul a Vi-lágmindenséggel, mert ugyanazon égitest felügye-lete alá került, mint a többi emlős, vagy a tenger-víz, vagy a Nap, amely kénytelen néha háttérbe vonulni a Hold elől, s ilyenkor fényes arcát Nap-fogyatkozásba burkolja.
A másik női szimbólumom az égitestek között a Vénusz. Kereken 9 hónap a ciklusa, akár a nők áldott állapota. Ezt a ciklust nehéz figyelemmel kísérni, mert háromnegyed éves, de nem pontosít-ja magát naptári rendhez. Babaarcú szépség mikor hajnalban felébred, vonzó szerelmes nő mikor este lefekvéshez készül. Az ő feladata, hogy szakadat-lanul megjelenjen a fehér függönyök előtt az éj-szaka csendjében, s ciklusának értelmére felhívja a szerelmesek figyelmét.
A harmadik szimbólum a női sors hordozója. Ez a Sziriusz, amely tündöklésével és aláhanyat-lásával a női lét tragikumát őrzi és példázza.
A nagy női egyéniségeknek csillagsorsuk van mind a mitológiában, mind az életben, mind az irodalomban. A Hold útján nagylánnyá érnek, ezért nevezik őket Mezopotámiában SZIN Úrnő-nek. Az Istenanya szakrális jelzői között az első mindig a Holddal kapcsolatos, mert a női princi-pium első lépcsője a Holddal való azonosulás. Szent Erzsébet fiatalon lépte meg ezt a lépcsőt, és 14 évesen eladólány Szin Úrnő lett.
A második lépcső a Vénusz az Esthajnal-csillag udvarába vezet. Szent Erzsébet, akárcsak Inanna Istenanya, ”Gyümölcshozó anya” lett amint a lagaszi vázatöredék mondja:
„Engur ama őshun asszon Mugira,
Világtenger gyümölcshozó ősanyja.”
Szent Erzsébet három gyermeknek adott életet. Hermann, Zsófia és Gertrud voltak Erzsébet sze-mefénye. Amint kortársai mondták rajongva, ”igen erős kötődéssel” szerette gyermekeit.
Hermann Creuzburgba került nevelésre, Zsó-fiát 1229-ben a brabanti herceggel jegyezték el, Gertud az altenburgi premontrei kolostorba került, ahol aztán apátnő lett. Boldoggá avatták.
A Boldogasszony fogalom lényegét e két égi-test ciklusai foglalják magukba, s egy harmadik égitest, a Sziriusz ciklusának első fele, a felemel-kedés.
A Sziriusz naptárcsillag január elsején kel fel és tündököl a téli égbolt közepén férje az Orion társaságában. Ez a fénykora. Menyasszony és bol-dog fiatal királyné június 21. és július 1. között hajnalban a keleti horizonton megszüli a nyári Napot, majd alászáll, és egy fél évig nem látszik. Ilyenkor a banya uralkodik az égi palotában, mert férje Orion ugyancsak elhagyja a családi fészket, eltűnik, a népmesék tanúsága szerint csatába megy, mint az Aranyhajú királyfiakban vagy el-indul világot látni, mint a Zöld király mesékben. Csak december 21. és 24-e között tér haza, és kezd újra uralkodni.
Sziriusz sorsa összefügg az Orionéval, még alá is van rendelve, mégis a Sziriusz, amikor be-vonul és fölragyog, térdet hajt előtte az Univer-zumban.
Erzsébet előtt is térdet hajtott Európa, mert szerelmes házasságával, férje iránti rajongásával tiszteletet vívott ki a boldogasszonyi létnek, s újra méltó rangjára emelte a szerelem szentségét, ab-ban a korban, amelyben bigottan és prűden a szűzházasság ”szentségét” tették példaképül a fe-jedelmi házaspároknak. Megjegyezzük, hogy az Árpád-ház kihalásához erősen hozzájárult ez az értelmetlen dogma. Gondoljunk Imre hercegre, Hedvigre, Ágnesre, Margitra, stb.
Erzsébet és férje Lajos, mint a Sziriusz az Orionnal felragyogott, tündökölt. Ők voltak Euró-pa egén a csillaglátvány, igazi sztárok voltak. 1221-ben kötött házasságuk hírével a dalnokok körbe énekelték a királyi udvarokat éppúgy, mint Erzsébetnek 1227-ben történt megözvegyülésével.
Férjét is szentté avatták s életrajzában a Vita Ludovici-ban feljegyezték azokat a társadalmi eseményeket, ahol Erzsébettel megjelentek és szépségük, meg felragyogó szerelmük híre szárny-ra kelt.
Sík Sándor találóan írta, hogy Szent Erzsébet ”női eszmény volt, kedves, szép, szerelmes, bol-dog hitves”. Az égi boldogasszonyi sorsot reprodu-kálta a földön.
Fölfénylésének idején megismerhettük, mint a népét az éhínségtől megmentő gondos fejede-lemasszonyt Lugal Geme Ur Nagy aki Mada, akár keleti előképe Inanna: a Nagy Kutya Úrnője akié az ország.
Inannát, a Mindentermő fa tejmagvaként USKALGA jelzővel látták el. Erzsébet minden rá-szoruló számára tejmag volt, minél többet adott, annál bővebben termett. Ez az attitűd hatotta át a búzacsoda legendáját. Erzsébet valóban közel állt az égiekhez, mert Isten ezerannyival pótolta a szétosztott gabonát, mely mint égi folyam ömlött a csűrökbe, hombárokba.
Erzsébet földi ciklusának fénykorszakában királynői ruhát kapott Máriától, olyat, amilyenben Máriát ábrázolják. Bordó ruhát, égszín palástot csillagokkal, aranykoronát. Ebben vonult be mél-tósággal fogadni a vendéget. Kleinsorge megjó-solta szépségét, okosságát, de a szemtanúk szerint ez a szépség felülmúlt minden képzeletet.
Szülei a leggazdagabb hozománnyal engedték el Thüringiába, s a személyes ékszerei is vagyoni értékűek voltak. Amikor a rokonai megtiltották az adakozást, ékszereit osztogatta szét, de adott, mert jól esett lelkének a segítségadás. Öröme telt ab-ban, ha segíthetett.
A csillagasszonyok azonban életüknek csu-pán egyik felében tündökölhetnek. A példát a Szi-riusz adja, aki július elsején megszüli a napot, sarlót ad lányai, a nők kezébe és felkészíti őket az aratásra. A gabonát csak nők arathatták és csak sarlóval. A sziriuszi sorsot átélte Inanna, a földön megjelenített csillagszépségű istennő. Leszállt az alvilágba, pedig ez nem volt kötelező, mert az al-világban ott volt, ott uralkodott Ereskigál a nővé-re. Inanna önként vállalta a lemerülést.
Mikor elhatározta, hogy leszáll az alvilágba, törvényszerű döntést hozott. A Sziriusz sorsa, az istennő Inanna sorsa és a természet sorsa össze-függ. A hanyatlás mindháromban elkerülhetetlen, azért, hogy bekövetkezhessék az újjászületés, az élet vizétől való szebbé és fiatalabbá válás.
Inanna 7 kapun átkelve lemondott mindenről, ami a boldog élethez kötötte. Először a koronáját tette le, királynői jelképét, aztán a fülbevaló ékes-ségeket. Aztán azokat, amelyek a nyakát díszítet-ték. Következőkben a karkötőktől, gyűrűktől fosz-totta meg magát, majd a derekán lévő gyöngyös övet adta át a kapuőrnek. Végül lemondott testi ruháiról, és anyaszült meztelenül lépett nővére Ereskigál elé. Ereskigál szigorúan bánt vele, majd szörnyeket küldött, hogy öljék meg. Végül életvíz-zel meglocsoltatta, s visszaadatta ruházatát és ék-szereit.
Erzsébet 1221-ben, amikor megismerte Mar-burgi Konrádot, későbbi gyóntatóját, lelki gondo-zóját, megfogadta, hogy férje esetleges halála ese-tén többé nem megy férjhez és visszavonult életet él. Konrád ekkoriban hirdette meg a keresztes hadjáratot. II. Frigyes császár erősen számított IV. Lajosra, Erzsébet férjére. Konrád tudta, hogy háború lesz, tudta, hogy Lajos hadra kel és kézbe vette Erzsébet lelkét az esetleges özvegységre gondolva. Valósággal eljegyezte magát a tragikum-mal ez a gyönyörű, szerelmes és boldog asszony. Ez volt az a pillanat, amikor Inanna elhatározta, hogy leszáll az alvilágba. Erzsébet döntése ”a tel-jes, misztikus önkifosztásig vezetett” (Jónás Ilona i.m. 79. old.), amely 1227-ben erősödött fel, ami-kor férje valóban elindult a keresztes háborúba. Pénzt gyűjtött és sereget toborzott és júliusban el-indult a sereggel. Erzsébet áldott állapotban egy napi járóföldre kísérte. Alig akarta elengedni fér-jét, akit az életénél is jobban szeretett. Vele akart menni és szinte erőszakkal ragadták el mellőle Lajos hűséges lovagjai. Szeptember 11-én Otran-toban meghalt Lajos, 29-én megszületett Gertrud, s amikor a gyermekágyat elhagyta Erzsébet, pár hónapig szoptatta leánykáját, megérkezett lemon-dó útjának második kapujába, s 1228 február-jának végén lucskos hidegben elhagyta a várat. Nem elűzték, elhagyta. Nem akart prédából enni, amit jogtalanul vettek el a néptől. Senki sem fo-gadta be, mert Raspe Henrik és Konrád herceg a két vazallus megfenyegette a jobbágyokat, a vár-népét, s a tartomány lakosságát, ha Erzsébetet be-fogadják, vagyonuk elkobzásra kerül. Erzsébet Eisenachban egy kocsmáros kamrájában húzta meg magát, hajnalban a ferencesek kápolnájában imádkozott és kérte a barátokat, hogy Te Deumot énekeljenek. Másnap a komornái elhozták a gyer-mekeket, s azok is a hideg kamrában húzták meg magukat.
A harmadik kapunál lemondott császári kérő-je házassági ajánlatáról. II. Frigyes régóta, titkolt szerelemmel szerette, de a császárnői koronát so-ha nem láthatta meg Erzsébet gyönyörű fején, mert 1228 májusában megérkeztek férje hamvai, s itt, a koporsónál újabb kapu nyílt meg Erzsébet előtt.
Lajost lovagjai hozták haza, és a Rein-hardsbrunnban történt temetés után felelősségre vonták a családot, de Erzsébet sorsa nem javult. A lelki gondozója, Konrád a pápa segítségével kiesz-közölte Erzsébet özvegyi jussának kiadatását, s ő volt az, aki az önfeladás következő kapuihoz ki-jelölte Erzsébet számára az utat. Konrád javasolta Erzsébet számára az életbe való visszatérést vagy a kolostorba vonulást. Erzsébet mindkettőt vissza-utasította, koldulni akart. Ekkor 2000 frank özve-gyi jussát megkapta, amelyből Konrád kórházat alapított Marburgban. Erzsébet a koldulás gondo-lata alapján az ötödik kapuban minden jogáról lemondott. Eisenachban a ferences kápolnában karját az oltárra téve adta fel jogát mindenről ami földi, akaratának is! Felvette a harmadrendű apá-cák szürke ruháját és cselédként ápolta a bete-geket.
A következő kapuban várta a legnehezebb feladat le kellett mondania a szeretet érzéséről, ami gyermekeihez kötötte. Nem volt elég, hogy gyermekeit nevelésre elvitték tőle, de Konrád mester megkívánta, hogy az irántuk érzett szere-tetet irtsa ki szívéből. Erzsébet könnyedén meg-jegyezte komornái előtt, hogy most már ”egész nyugodt vagyok, mert úgy tudok gondolni gyerme-keimre, mint bármely felebarátomra, de most már felebarátaimat is olyan mély szeretettel szeretem, mint gyermekeimet”.
Miután lemondott hercegnői voltáról, javairól, akaratáról, a gyermekei iránti szeretet érzéséről, teljesen kiürítette magát, s csak Isten szeretetére gondolt. Konrád mester próbára tette a türelmét, ellentétes értelmű utasításokat adott neki, s utána káplánjával megvesszőztette komornájával együtt, gyakran megpofozta, s közben könyörgő zsoltáro-kat énekelt.
Megalázva, kisemmizetten, magát kiüresítve jutott el az utolsó kapuba, ahol már nem volt miről lemondania, ezért Konrád mester sietett elő egy mindenképpen bámulatra méltó ötlettel. Elküldte mellőle négy szeretett szolgálóját, hogy Őt se sze-rethesse senki és helyettük ”egy piszkos és csúf, vénembert, egy buta, féleszű cselédlányt és egy torz gnómot fogadott fel. Velük kellett Erzsébet-nek a betegeket ápolnia, főzni rájuk, mosni, taka-rítani. Konrád megtiltotta az adakozás örömét is,
így kedves koldusaival sem találkozhatott.
A bántalmazásokat megköszönte Konrád mes-ternek, s azt mondta, ”Ugye, milyen kemény és szigorú tud lenni még egy ember is, hát hogyne
lenne az a mi mennyei Atyánk”.
Ugyanakkor a szentté avatási jegyzőkönyvben Guda elmondása szerint feljegyezték, hogy a templomból hazajőve a falnak támaszkodott, hol édesen mosolygott, hol ömlöttek a könnyei, mert amint sok kérésre elmondta: sírt, ha az ő ”Ura, Jézus elfordult tőle, és mosolygott ha felé fordult”.
Halála azonban a szeretet jegyében zajlott. Isten madarat küldött hozzá, amellyel édesen éne-kelt, a szentek életrajza szerint magyarul! A kis madár, mint Tündér Szép Ilona álmát, az övét is őrizte, és álmában vitte el lelkét abba a világba, ahol szabad volt szeretnie.
Konrád mester szerint Erzsébet tökéletes akart lenni, ezért minden kedves emberi befolyás alól kivette. A tökéletességet 24 évesen, 3 év alatt érte el, s ezalatt elszenvedte a világ fájdalmát. A megromlott világban a jóknak fel kell vállalniuk a gonoszok bűneiért való vezeklés mártíromságát. Erzsébet női megváltóként végigszenvedte család-ja bűneiért a vezeklés útját és tiszta könnyeivel, melyek patakban folytak szeméből elmosta a világ bűneit. Megtisztította az emberiséget.
Ezért ne zúgolódjunk nehéz sorsunk ellen. Egy népnek kell szentté válni ahhoz, hogy ez a ve-lejéig megromlott világ megtisztuljon.
Erzsébet lemondását férje halála inspirálta. Mint a párjavesztett madár, meg akart halni. Magyarország virága, ékes csillaga, boldog asszonya a boldogtalanság áldozata lett.
Erzsébet boldogtalansága fényt derít a Boldogasszony és Szűz Mária szakralitásának különb-ségére is, amint erről valamennyien beszélgettünk Falvay Károllyal. Falvay tanár úr leszögezte, hogy a Boldogasszony leányt szült, Szűz Mária fiút. A Boldogasszony azonban anyának is boldog volt, Szűz Mária viszont boldogtalan. Nem a jellemé-ben, nem a sorsában volt a boldogtalanság mérge elrejtve, hanem a megromlott világ tette boldog-talan anyává Máriát.
Erzsébet 24 éves életében bemutatta a bol-dogasszonyi sorsot és ragyogott, tündökölt, mint Sziriusz január 1 – július 1-ig. Azután a szűzmáriai attitűdöt élte át és szerelmes férje utáni bánata vitte fiatalon sírba. Mindig Vörösmarty jut eszembe:
”Hervadása liliomhullás volt:
Ártatlanság képe s bánaté…”
(Szép Ilonka)
***
IRODALOM
Magyarország virága. XIII. századi források Árpád-házi Szent Erzsébet életéről. Szerk. J. Hor-váth Tamás, Szabó Irén. Sárospatak, 2006.
KARL, L.: Szent Erzsébet és az üldözött nő mon-dája. Bp. 1908.
Sziriusz sorsú istennők és szentek
Gyárfás Ágnes előadása a XII. Magyar Őskutatási Fórumon. Miskolc, 2007. aug. 09.
PUSKELY Mária: Árpádházi Boldog Erzsébet és a XIV. századi misztika. Róma, 1980.
GREVEN, J.: Die Anfange der Beginnen.
Münster, 1912.
KRIZSAI Mónika: Beginák.
Ősi Gyökér. 2007. 35. 1. 37-43. old.
MARISELLI, R.: Népi vallásosság a középkorban. 199-212. In: Eszmetörténeti tanulmányok a ma-gyar középkorról. Szerk.: Székely Gyögy. Bp.
PERROY, E.: La vie religieuse an XIII-e siecle. Paris. 1959.
HunHír.Hu