Hogy miért is lett ez a szent nap például a munka ünnepe, hogy miért pont ezen a napon kellett az Európai Unióhoz csatlakozni, hogy miért kellett szerelmesek napját kreálni február 14-re, vagy március 8-ra tenni a Nemzetközi Nőnapot, s az anyák napját is eltölni egy héttel egyes helyeken? Ez egy félrevezető propaganda, mely az ősi nők napi és szerelmesek napja-beli május elsejei Teremtő Istenanyánk szent ünnepéről akarja a figyelmünket elterelni.

Vissza kell térnünk az Egyenes Útra

Lehetnének talán még emberek, hisz megvan bennük is, csak szendereg az emberséghez méltó értelem. Mondjátok hát, hogy nem reménytelen
(Radnóti Miklós: Majális, 1944. május 10.)

MÁJUS ELSEJÉN

sokunknak más-más emlék, gondolat villan be az ünnep alkalmával. Gyanúsan sok minden kötődik ehhez a hónaphoz, s magához a májusi-pünkösdi ünnepkörhöz, ezért lényeges utánanéznünk. Legelőször csak azért sem a munka ünnepe jut eszembe, hanem a májusfa-állítás. A források már a XV. században is említik ezt a szép szokást, de eredete természetesen még régebbi, a római Florália pogány szokásban is megtalálható, eredetileg termékenységünnep. Ősidők óta ünnepség-sorozatokat szerveztek köré, majd később ezeknek a több napig tartó fesztiváloknak a késői utóda a majális. Azt írják az irodalmak, hogy a magyar nyelvterület nagy részén május 1-re virradó éjszakára ugye májusfát állítottak, melyen a zöld ág a természet megújhodásának a
szimbóluma, és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék is.

A MÁJUSFA-ÁLLÍTÁSÁNAK

ma két jellegzetes formája ismert: az egyik a lányos házakhoz vitt, a másik a középületek, kocsmák előtt felállított. A májusfák beszerzése mindkét esetben a mindenkori legények, legénybandák feladata. Alapvetően két változata van: kivágott, sudár, esetenként kérgétől megtisztított fa, melynek csak a tetején hagyták meg a lombját, vagy virágzó, zöldellő gallyak, ágak. A magyar nyelvterületen a májusfák tájanként változó típusba sorolhatók, így Nyugat-Magyarországon a
letisztított kérgű fa, tetején lombbal, vagy magas póznára erősített zöld ág, az Alföldön többnyire kisebb, egészében felhasznált fa a jellemző. Északkelet-Magyarországon is ehhez az utóbbihoz hasonló módon készítik a májfát, de újabban terjed a virágcsokor, illetve a virágkosár ajándékozása. A felvideki magyar adatok magas fákra, az erdélyiek azonban inkább zöld ágakra utalnak. A székelyek jakabfának, hajnalfának is nevezik. A májusfához való fát a legények éjszaka
vágták ki az erdőn, feldíszítették szalagokkal, virágokkal, tojással, borral, és a lányos házak elé állították. Ezzel adták a falu tudtára, hogy melyik lány tetszik nekik. Néhol a házakat is felékesítették zöld lombokkal. Leegyszerűsödve megmaradt ma is az ősi népszokás, szerencsére, ámde már csak hellyel-közzel, s nagyon kevesen vannak tisztában a valódi jelentéstudattal. Egyik Vízöntő havában született feltalálónk tanulmányában olvasom, hogy ez a bizonyos májusfa a lány értékét, a lány szüleinek büszkeségét jelölte, s egyben

A NÁSZT IS JELENTETTE

az a felállított hosszú karó, aminek a vége lombbal díszített. Ezeket a lányokat a nászéjszaka után (május 1 és 10 között) már úgy köszöntötték mint ifjú anyákat. Május első vasárnapja az édesanyák
napja. Az anyákban ünnepelte a nemzet azokat a nőket, akik a világra hozták “a tündér Ilonkákat, az okos Katicákat, az Árgilus királyfikat”. Hajdan a magyar nemzetben ritka nagy megbecsülés és tisztelet illette meg a magyar nőket! Valójában miért is lehetett ez az ünnep oly fontos. Erre is magyarázatot kapunk az asztrológia segítségével.

Tudjuk, hogy őseink magas fokú csillagászati tudásnak voltak a birtokában, amellyel tudtak s akartak is élni, hogy a magyar nemzet megmaradhasson a tudás népének. Rájöttek, ha az említett időszakban fogan meg a jövő gyermeke, akkor Jégtörő havában (január 19 és február 19) látja majd meg az Úr Napistent, s majd pozitív erővel rendelkezik, s képes lesz a magyar sors megváltoztatására, fogékony a tudományok és az újdonságok iránt. (Ez természetesen nem jelenti azt, hogy máskor születettetek nem rendelkezhetnek hasonló tulajdonsággal, csupán az őseink ezen
időszakot vélték a leghatékonyabbnak.) Az is kirajzolódik a csillagokból, hogy a Vízöntő csillagjegyet a Kozmikus Világrendszerben Egyenes Út köti össze a Nap Úrral, az az egyenes út, amelyről nem szabad letérni, s amelyen mindannyiunknak haladni kell a Teremtő Istenanyától (Babba) a Teremtő Atyáig!

MOST MÁR VILÁGOS,

hogy miért is lett ez a szent nap pl. a munka ünnepe, hogy miért pont ezen a napon kellett az Európai Unióhoz csatlakozni, hogy miért kellett szerelmesek napját kreálni február 14-re, vagy március 8-ra tenni a Nemzetközi Nőnapot, s az anyák napját is eltölni egy héttel egyes helyeken. Mindez arra világít rá, hogy ez egy félrevezető propaganda, mely az ősi nők napi és szerelmesek napja-béli május elsejei Teremtő Istenanyánk szent ünnepéről akarja a figyelmünket elterelni. Az
ellenség nagyon is tisztában van május varázsával, ezért nekünk is ébredni kell. A magyar férfiaknak virággal, akár májusfával, de kedveskedniük kell a magyar nőknek. A kiválasztottaknak pedig
minden “nemzetközi bókot” vissza kell utasítani, amely az ősi rend és szokás megsemmisítésére irányul. A gyermekáldás biztosította ősidők óta nemzetünk fennmaradását, s ennek a nemzetszaporulatnak a Kozmikus Törvényekhez igazodva kell megvalósulnia. Ebbe rondított
bele

AZ IDEGENEK HATALMA,

amit nem szabad tovább engednünk uralkodni. Még ma is nagyon sok helyre ki fognak menni május elsejét ünnepelni a vörösök színeiben. Éljenezni talán nem fognak, s vörös drapériával borított tribünön sem fognak már Sztálin képmása előtt állni a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt és a Szakszervezeti Tanács közös nagygyűlésén a Hősök terén, mint a II. világháború utáni első május elsején 1945-ben. Mondhatnánk azok az idők elmúltak, pedig ugyan azok az idők
lopóznak be nap mint nap a szobánk ablakán, hogy újra és újra hatalmukba kerítsenek. Nekünk viszont ellen kell állni, meg kell maradnunk őseinkhez méltónak, s nem utolsó sorban tanulnunk kell
tőlük, mert az ő életük, az ő küzdelmük tette lehetővé azt, hogy mi magyarok még létezünk. A magyarok, a szittyák kipusztítása olyan mágikus folyamat által történt, amelyik a teljes megsemmisülés határáig sodorta nemzetünket. Az új vallás átvétele nem a megmenekülésünk, /István király eltiltotta a magyar embert a vízforrásoktól, hogy ne ott imádkozzon/, hanem ép ellenkezőleg az elpusztításunk érdekében jött létre. Amit ma kereszténységnek nevezünk az az idegenek által készített szellemi és lelki terror a világhatalom megszerzéséért, birtoklásáért. Nekünk vissza kell térnünk az egyenes útra, a Magyar Útra, s azt a feladatot teljesíteni, amit a
Magyarok Istenétől kaptunk!

Összeállította: Otthonos

HunHír.Hu