Könyves Kálmán megmondta, hogy boszorkányok nincsenek, Szent György a sárkánnyal viaskodott, s olyan mostanság a világ, hogy a nagy elődök, példképek és mitológiai alakok szerepe felerősödik, mert mindenhol csak rombolás, pusztítás, önzés és kizárólagosság uralkodik. Orvosok és gyógyítók, akik előreviszik a népet, és egy másik szent, aki először került fel az erőt képviselő Szent Koronára.

Régebben áprilisnak Szent György hava volt a hivatalos neve. Sok népi hagyomány kapcsolódik napjához, például ekkor indulnak el a pásztorok nyájaikkal a szabadba, hogy majd csak Szent Mihálykor térjenek vissza velük. Sárkányölő Szent György gótikus bronzszobrát a Kolozsvári testvérek Mátyás király idejében készítették el. A szobor Prágában nagy becsnek örvend, másolatai közül egy a budai várban található.

„A kappadókiai származású György vitéz elvetődött egyszer Libya provincia Silena nevű városába. A város mellett volt egy tenger nagy tó, abban lakott egy dögletes sárkány. Gyakran megfutamította a népet, mely fegyvert ragadott ellene, és a város falaira felhágva leheletével mindenkit megmérgezett. Hogy haragját csillapítsák, a polgárok kénytelen-kelletlen két juhot adtak neki naponta, különben a város falaira rontott, és úgy megfertőzte a levegőt, hogy nagyon sokan belehaltak. Amikor a juhok már fogytán voltak, és többet szerezni sem tudtak, úgy határoztak, hogy a juhok mellé egy-egy embert adnak. Sorsot vetettek hát az összes fiún és leányon, és a sors nem tett kivételt. Mikor már majdnem minden ifjút és hajadont fölfalt a szörnyeteg, a sors választása a király egyetlen leányára esett, õt ítélve a sárkánynak. A király kétségbeesve rimánkodott: „Vigyétek aranyamat, ezüstömet s a fele királyságomat, csak a leányom hagyjátok meg nekem, ne így kelljen elpusztulnia!” A nép felzúdult: „Ó, király, te magad hoztad ezt a törvényt, s most, amikor a mi gyermekeink már mind elpusztultak, meg akarnád váltani a magadét? Ha leányodon nem teljesíted be azt, amit másoknak elrendeltél, rád gyújtjuk a házat!” A király ezt hallván siratni kezdte leányát: „Jaj nekem, édes lányom! Mit csináljak veled? Mit mondjak? Hát sosem érem meg a menyegződet?” A néphez fordulva pedig azt mondta: „Könyörgök, csak nyolc nap haladékot adjatok, hogy elsirathassam leányomat!” A nép beleegyezett, de a nyolc nap leteltével dühödten visszatértek, mondván: „Miért veszejted el népedet leányod miatt? Ím, a sárkány leheletétől mindnyájan elpusztulunk!” A király látván, hogy leányát nem tudja megmenteni, királyi ruhába öltöztette, könnyek közt átölelte, s így szólt: „Jaj nekem, édes lányom! Azt hittem, hogy királyi öledben gyermekeket ringatsz, s most elmégy, hogy fölfaljon a sárkány. Jaj nekem, édes lányom! Azt reméltem, hogy menyegződre fejedelmeket hívok meg, a palotát drágakövekkel ékesítem, dobokat s orgonát hallgatunk, s most mégy, hogy fölfaljon a sárkány.” Megcsókolta és elbocsátottaőõt, mondván: „Leányom, bárcsak előtted haltam volna meg, hogysem így veszítselek el!” Ekkor a leány atyja lábához borult, és áldását kérte. Miután atyja könnyek közt megáldotta, elindult a tóhoz. Szent Györgyöt véletlenül éppen arra vitte az útja. Meglátta a síró leányt, s megkérdezte, miért búsul. Azt felelte: „Jó ifjú, ülj fel gyorsan a lovadra, és menekülj, nehogy velem együtt pusztulj el!” György így szólt: „Ne félj, leány, de áruld el, mire vársz itt, a nagy sokaság szemei előtt!” Így a leány: „Úgy látom, jó ifjú, nemes a szíved. De miért akarsz meghalni velem? Fuss minél gyorsabban!” György erre: „Én ugyan egy tapodtat sem mozdulok, míg el nem mondod, mi a bánatod!” Amikor mindent elmesélt, György így szólt: „Ne félj, te leány, Krisztus nevében megsegítelek,” A leány: „Jó vitéz, inkább magad mentsd, hogy el ne pusztulj velem együtt. Elég, ha magam halok meg, hisz megmenteni úgysem tudsz, csak te is elvesznél énvelem.” Amíg így beszélgettek, hát jött a sárkány, kidugva fejét a vízből. Ekkor a leány reszketve így kiáltott: „Fuss, jó uram, fuss, de gyorsan!” György erre lóra pattant, keresztet vetett, és vakmerőn a közelgő sárkányra rontott. Lándzsáját nagy erővel megforgatta, s magát Istennek ajánlva, a sárkányt súlyosan megsebesítette, és a földre terítette. Azt mondta ekkor a lánynak: „Vesd övedet tüstént a sárkány nyakába, leányom! „Az meg is tette, mire a sárkány követte õt, mint valami szelíd kutya. A város felé vezette. A nép pedig a hegyek barlangjaiba menekült előlük, mondván: „Jaj nekünk, mindnyájan elveszünk!” Mire Szent György intett nekik, s így szólt: „Ne féljetek! Azért küldött engem az Úr, hogy a sárkány fenyegetésétől megszabadítsalak benneteket. Higgyetek Krisztusban, keresztelkedjetek meg mindnyájan, s máris megölöm a sárkányt.” Ekkor a király egész népével együtt felvette a keresztséget, Szent György pedig kardot rántva megölte a sárkányt, és megparancsolta, hogy vigyék ki a városból. Négy pár ökör vontatta ki egy nagy rétre. Azon a napon a gyermekeket és az asszonyokat nem számítva, húszezren keresztelkedtek meg. A király Szűz Mária és Szent György tiszteletére egy hatalmas templomot rakatott. Oltárán bővizű forrás fakadt, mely minden beteget meggyógyít, aki csak iszik belőle. Szent Györgynek pedig mérhetetlen sok pénzt adott, de õ nem akarta elfogadni, mire szétosztatta a szegények között. Ez után Szent György négy dolgot kötött röviden a király lelkére, hogy tudniillik gondoskodjék Isten templomairól, tisztelje a papokat, buzgón hallgasson misét, és ne feledkezzék meg a szegényekről. Majd megcsókolta a királyt, és eltávozott. (Jacobus de Voragine: Legenda Aurea Sanctorum)

György valódi életéből ennél sokkal kevesebbet tudunk. A III.-IV. század fordulóján élt, amikor még üldözték a keresztényeket. A Kappadókiából származó katonatiszt anyja hatására vált kereszténnyé, és ahol csak tudta, támadta a pogányságot. Dadianosz perzsa király bebörtönöztette, és a fogságban rendszeresen és borzalmasan megkínozták. Egy alkalommal egyszerre 60 szöget vertek a fejébe. Egy látomásában Krisztus tudtára adta, hogy kínjai hét évig tartanak, ezalatt háromszor is meghal és föltámad. Ezt a passiószerű történetet szolgája, Paszikratész jegyezte le, szándéka annak bemutatása volt, hogy ember nem rombolhatja szét az Isten által óvott életet. Egy másik változatban Dadianosz helyett Diocletianus császár a bebörtönöztető.

Lyddában (Palesztina) halt vértanúhalált, sírja fölé templomot építettek a tiszteletére. Ebből a néhány töredékből is látszik, hogy György valódi életrajzát igen nehéz lenne a hátrahagyott emlékekből hitelesen megírni. A keresztények üldöztetése idején igen sok Györgyhöz hasonló hívő ember élt, akik üldözötten is hirdették a kereszténységet, és küzdöttek a mindenkori sárkány, a gonosz, az erkölcstelenség, a pogányság ellen.

A Szent György iránti tisztelet az évszázadok során soha el nem halványult, a legkülönbözőbb korokból a legkülönfélébb módon örökítették meg emlékét. Először az egyház fejezte ki háláját azzal, hogy szentjei közé emelte, így tartva meg nevét az utókornak. Első emlékei is ebből a korból származnak. Szent Demeterrel együtt ők ketten kerültek föl a magyar Szent Koronára katonaszentként Szent Damján és Szent Kozma orvosszentek társaságában.

Hazánkban is igen nagy tisztelete volt Szent Györgynek, kultuszának virágzására jellemző, hogy Károly Róbert megalapította a Szent György-vitézek lovagrendjét (Societas Beati Georgii), amelynek kötelessége volt az Egyház védelme, a lovagi erények: istenfélelem, foglyok kiváltása, szegények istápolása, bajtársias érzület ápolása, továbbá a királyhűség és a haza védelme. A rendnek ötven tagja volt, aki tartozott minden vigasságban, de különösen a harcjátékban a királyt követni. Jelvénye fehér mezőben piros kereszt, ruházata pedig térdig érő hosszú fekete, csuklyás köpeny. Jelszava: IN VERITATE IUSTUS SUM HUIC FRATERNALI SOCIETATI, vagyis: valósággal igaz vagyok e testvéri társaság iránt. A tagok az Úr halálának és feltámadásának emléknapjain, azaz pénteken szomorkodni, vasárnap pedig örvendezni kötelesek. Fogadják, hogy pénteki napon ebédig lovagot vagy mást nem gyaláznak, nem kötekednek. Aki nem vigyáz a nyelvére, annyi hamus kenyérfalatot eszik éhgyomorra, ahányszor mást gyalázott.

Április 24.-ét Európa nagy részében a tavasz kezdeteként tartották számon. A rómaiak e napon ünnepelték a Paliliá-t, amikor a pásztorok kiseperték az istállókat; meghintették vízbe mártott babérágakkal, és a szalmatűz füstjével megfüstölték magukat s jószágukat. A tűzön a nyájat is áthajtották, maguk háromszor ugrottak át rajta, hogy a boszorkányok rontását elkerüljék. A pásztorok áldozatot is mutattak be, majd kezet mostak a reggeli harmatban.

Az egyház sárkányölő Szent György névünnepét tette erre a napra. A hiedelmek és a népszokások azonban nem a szentre, hanem a római pásztorünnep rítusaira emlékeztetnek. Nálunk és a szomszéd népeknél egyformán e napon történt az állatok első kihajtása, amely leggyakrabban zöld ággal történt, a hit szerint ez az állatok gyarapodását szolgálja.

”Úgy zsendüljön a jószág, ahogyan a zöld ágon a levél”- tartja egy népi mondás. A nyírfa vagy rózsafaággal történő kihajtás rontáselhárító erővel bír.. A jószág tűzön áthajtásának, illetve füstölésének elsősorban rontáselhárító célja volt. A marha kapuba fektetett láncon át hajtása országszerte általános volt, de gyakori volt a fejszén, ekevason, tojáson, esetleg a gazdasszony kötényén, kifordított szoknyáján való áthajtás. A legkülönbözőbb rontáselhárító módszerek alkalmazásával védték e napon a házat és lakóit, de főleg az istállót. Ilyenek: az istálló körülszórása, körülfüstölése, zöld ágak tűzése az ajtóra, kapura; seprű, só, gatyamadzag az ajtóba; fokhagyma a marha szarvába.

A magyar népi hitvilágban Szent György napjára elsősorban a boszorkányok és más rontók felfokozott tevékenysége jellemző, amely elsősorban a tehénre, illetve a tejre irányul. A rontás előzésére kifüstölték vagy kiforrázták a tejesköcsögöket gyógyhatású füvekkel vagy ezek főzetével – pl. kakukkfűvel, úrnapi sátorfűvel. Sok helyen e napon állítottak új köcsögfát. A boszorkánynak tulajdonított tehénrontó műveletek közül elsősorban az ágas megfejése és a harmatszedés kapcsolódik Szent György napjához. Harmatot szedtek a tejhaszon érdekében a gazdasszonyok is: köténnyel szedték fel a hajnali harmatot, közben egy marék füvet is szedtek, amit a tehén elé tettek. A harmatos ruhadarabot a tejes fazékba csavarták ki, hogy sok vajuk legyen.

Szent György napjához köthető pásztorszokás a kalotaszegi „juhbemérés”. Ilyenkor állapították meg, hogy a gazdák a nyár folyamán milyen sorrendben, mennyi tejet kapnak. Ez még a lakodalomnál is nagyobb ünnep volt, ezért evés-ivással és táncmulatsággal zárták a napot.

Ez volt a tavaszi gonoszjáró nap is, amikor a boszorkányok szabadon garázdálkodhattak. Ilyenkor tüskés ágakat tűztek a kerítésbe, ajtóra, hogy a gonoszt távol tartsák. A régi boszorkányperek szerint a boszorkányoknak ilyenkor különösen nagy volt a hatalmuk. Aki ilyenkor a keresztútra ment, láthatta a boszorkányokat harmatot szedni. Közismert hiedelem volt, hogy a boszorkányok különböző tárgyakból (pl. lepedő, kötény) tejet tudnak fejni.

Ezt a napot a néphit alkalmasnak tartotta a földbe rejtett kincsek keresésére is, amelyekről úgy hitték, hogy minden hetedik évben, ezen a napon lángot vetnek.

Hittek abban is, hogy a Szent György nap előtt fogott gyíkkal megelőzhető a torokgyík, ha megkenegetik a torkukat vele. Ezen a napon vetették el a kukoricát, babot, uborkát. Ha a varjú nem látszott ki a búzából, jó termésre számítottak .Bizonyos területeken úgy vélték, ha e napon megszólalnak a békák, az korai tavaszt és nyarat jósol. Máshol a Szent György nap előtt megszólaló béka esőtlen nyarat jelzett. A Szent György nap előtti mennydörgés a bő termés előjele volt a magyar nyelvterületeken.

Szent György napi, a lányokat és legényeket összepárosító szokás volt a kilövés. A legények kikiabálták, „kilőtték” a lányok és asszonyok hibáit.

pig@ – HunHír.Hu