Éj lepi el a Földet. A Sátán kéjesen örül a végső diadalnak. A Gonosz Zsarnokság megfojtani készül a Szabadságot…

Már csak kevesek állnak ellen Neki a rommá lőtt Várban. Fogytán az élelmük, a lőszerük. A megalázó hadifogság, vagy a hősi halál. Nincs más választásuk, mint az utóbbi. Egy utolsó, kétségbeesett lépés a borzasztó túlerővel szemben. Megkísérelni a szinte lehetetlent, kitörni, eljutván a saját, baráti vonalakig.

Este 8. Ütött az óra! Kezdetét veszi a kilátástalan küzdelem. Több irányban indulnak el, bátran rontanak a Halálnak. Sűrű, gyilkos kartácstűz várja őket a háztetőkről, emeleti ablakokból, s mindenhonnan. Százával, ezrével elbuknak, sok a sebesült, iszonyú a vérveszteség, de nincs hátrálás! Hova…? Csak tovább! Tovább, bármi áron! Újabb, s újabb áldozatokat szednek a gépfegyverek sorozatai. Meddig a szem ellát, mindenütt csak vér, szenvedés, fájdalom. A szerencsétlen sebesültek borzalmas halálhörgése mintha keveredne az ellenség vérszomjas üvöltözésével. A rendkívüli veszteségek ellenére ezreknek sikerül áttörni az ostromgyűrűn. Kisebb csoportokba szétválva beveszik magukat a hegyekbe, erdőkbe, ahol bizonyos, szusszanásnyi védettséget élveznek. Azonban a nyílt terepen ideális célpontokká válnak. Az ostromlók egyszerre üldözőkké alakulnak át. Kegyetlen embervadászat indul. Halomra öldösik őket. A számtalan holttest véresre festi a tájat. S mégis… Egyre közelebb kerülnek a saját harcállásokhoz, e tudat megtöbbszörözi erejüket. Csupán néhány száznak sikerül közülük keresztülverekedni magukat a bajtársi frontvonalakig…

A bátrak, a névtelen hősök emléke mindig a szívünkben él, örök példát mutatván Nekünk, hogy a Gonosz zsarnoki hatalom ellen sosem szabad feladni! Soha! Még a legreménytelenebb helyzetben sem! Harcolni kell – mindhalálig!

Sánta Péter – HunHír.Hu