Az új századforduló legnagyobb könyvsikere Dan Brown Da Vinci-Kód című regénye. Az angol nyelvű első kiadás 2003. áprilisában New-York-ban látott napvilágot, s egy év múlva már 17 nyelvre lefordították, elsőként magyarra. Honnan ez a mindent felülmúló érdeklődés? Ezt a kérdést kell több oldalról megvilágítanunk.
A mű kérdés nélkül első rendű kalandregény, a cselekményszál, mint a négyfonatos kalács együtt halad, de mindegyik a maga útját járja, csupán az eszmei cél közös, amitől olyan, mintha egy keréken gördülne be otthonunkba az izgalmas mese. Tehát a P. Howard humorban bővelkedő kaland virtuozitása kel életre a 652 oldalon anélkül, hogy Dan Brown valaha is hallott volna a mi zseniális Rejtő Jenőnkről.
Az eszmei cél a regény mozgatórúgója ugyancsak közeli kapcsolatban van a magyar nép hitbeli felfogásával s különösen azzal a kérdéskörrel, amely itt a magánegyetemen az oktatómunka fókuszában áll. Ez pedig a regnáló és patronáló Istenanya, az ősi nőistennő kérdése.
Amiért most időt szánunk a könyv elemzésére annak az az oka, hogy fényt derítsünk a felfogásbeli különbségekre, milyen az indoeurópai vonal a line, ami maga vérvonal és milyen a mi képzetünk a Világfa rejtekében őrzött Tündérvilágról, s királynőjéről Babba Máriáról.
Könyvtáramban nagyon sok könyv foglalkozik a Grállal a nyugati irodalom kifogyhatatlan témaadójával. A Da Vinci-Kód hősei a Grál titkát keresik. Ők a maguk módján meg is fejtik a titkot. A Grál, a Szent Grál a SANGRAL nem más, mint SANG(vér) KRÁL vagyis királyi vér, vagyis Jézusnak, mint a zsidók királyának Dávid király családjának és Mária Magdolnának, mint a Benjámin törzs királyi sarjának vérvonala.
Ha a SANGRAL szót másként választom el a SAN GRAL a szent edény, kehely szó jelentését olvashatom. Ez a szent kehely pedig az istennő méhe, a hegyére fordított háromszög. A szerző felismerte ennek a férfi párját, a talpára állított háromszöget, és rájött arra, hogy ez a két szimbólum az összetevője a hatágú csillagunknak . Dan Brown tudja, s meg is írja, hogy a hatágú csillag sokkal korábbi szent jelkép, mint a Dávid királyhoz való kapcsolata, de a két háromszög együttesét immár áthelyezi Európába, s Párizsban találja meg azt a helyet, ahol őrzik, és tovább viszik az ősi szálat. Nem kisebb ember, mint Mitterand elnök építtette a Louvre bejáratához a hatalmas 666 üveglapból álló piramist, amely a bosszús franciák szerint olyan, mint macskakaparás a palatáblán. I. M. Pei kínai építész tervezte, s az épületet pontosan rárakta a világ első É-D-i irányú “0” vonalára, fő meridiánjára, amely Párizson megy át és 135 darab járdába süllyesztett bronz medál vezeti a nyomát. Ez a vonal Skóciában Roslinnál kezdődik. A Roslinban álló szabad kőműves templom egy vonalon van tehát a párizsi Louvre piramisával. A Roslin szó rózsavonalat jelent. Ennek a rózsavonalnak azonban a legfontosabb eleme nem a hatalmas üvegpiramis, hanem az a fordított piramis, La Pyramide Inversée, amely mint egy üvegszurdok szakad bele a földbe, általa belátunk a Louvre föld alatti épületegyüttesébe, s ott pillanthatjuk meg a kicsi, alig egy méter magas talpára állított piramist. Ezáltal egyesül a két háromszög szimbolikája és a hatágú háromszögben éri el a két királyi vérvonal – Dávid és Benjámin családja – egyesülését. (649-652. old.)
Mária Magdolnában a szerző az istennő-kultusz továbbélését fedezi fel, aki Galliába hozta a keresztre feszítés után Jézus királyi vérvonalát, megszülte gyermekét, s megalapította a MERO-VING királyi dinasztiát. A templomos lovagok, a Sion rend s a többi középkori és mai titkos szervezet dolga, hogy védje, őrizze a Dávid-Benjámin családból Európába szakadt vérvonalat, akár gyilkosságok árán is.
A Merovingok királyi vére tehát a közel-keleti Júdeából ered. Most emeljük fel fejünket az izgalmas regényből s lássuk, kik voltak a MERO-VINGOK!
A francia történelem kezdete a Kr. u. V. század ködös viszonyaiból bontakozott ki. Három germán törzs honosodott meg az ókori Gallia területén, a Loire-tól délre a nyugati gótok, keleten a burgundok, északon a frankok. Királyuk a MERO-VING I. Klodvig volt, aki meghódította a másik két törzset és hatalmát a mai Franciaország területére kiterjesztette. Ezzel vette kezdetét a francia nemzet.
Klodvig 465-ben született, s 15 éves korában már királlyá koronázták. Ő a nagy Frank birodalom megalapítója. Megsemmisítette a római birodalom maradványát, legyőzte a testvértörzseket, a burgundokat és kiirtotta az Ariánus hitű nyugati gótokat, akik ugyancsak testvérei voltak.
Felesége, Klotild buzgó katolikus volt, s szorgalmazta Klodvig megkeresztelését. Szívesen mondta Meroving Klodvig király, ha Jézus segít a győzelemben. Valóban minden csatát megnyert, ezért Rheimsben 3000 katonájával együtt megkeresztelkedett. Ettől kezdve a római keresztény egyház papjai támogatták hódításait, s nemcsak áldásukat adták, hanem pénzt és anyagi juttatásokat is. Felmentették a szószegés, a hitszegés, a testvérgyilkosság bűne alól, s krónikásaik gondoskodtak Klodvig tettei megörökítéséről. A Pallas Lexikon címszóírója azonban a Vatikántól eltérő értékítéletet mondott Klodvigról. “Megillleti az az érdem, hogy a Frank birodalmat megalapította, de aljas eszközökkel tört, és híjával volt minden erkölcsi nagyságnak.” (Pallas Lexikon)
A Pallas Lexikon megjegyzése után újra a regényíróé a szó, aki mintegy folytatja a történetet Dagobert királlyal, kinek a Vatikán gyilkosai álmában kiszúrták a szemét a VII. sz. végén, hogy Kis Pipint trónra segítsék. Kiirtották a Meroving királyi családot, mégis Sigisbert megmenekült “és vitte a vérvonalat”, amelyből Godefroy és Buillon Godfried is származott. Ő volt a Sion rend meg-alapítója. Ő rendelte el, hogy a templomos lovagok keressék meg a Mária Magdolnára vonatkozó dokumentumokat Salamon temploma alatt, és ezáltal váljék bizonyíthatóvá, hogy a Merovingok Jézus és Mária Magdolna leszármazottai. (373. o.)
Most itt csak megemlítem, amit mindnyájan tudunk Nagy Károlyról, aki a VII. században a Merovingok után államot alapított, de személye és kora az IDŐ ködében rendkívül képlékennyé vált, hogy úgy néz ki a történelmet olvasva, mintha a Meroving-kor eseményei ismétlődnének meg Nagy Károly és utódai neve alatt, mintha kétszer játszódna le a történelemben ugyanaz az eseménysorozat.
A szerző nem tér ki a továbbiakban az életben maradt Godefroy sorsának ecsetelésére, mert nem tartozik személye a regény témájához. Mi azonban érdeklődjünk egy kicsit utána.
Anjoui melléknevet kapott és a PLANTAGENET angol királyi családot alapította meg. A Plantagenetek 1154-1485 uralkodtak. Geoffrey (angolosan) I. Henrik egyetlen lányát Matildot vette feleségül, s fiuknak Anjout, Mainet és Tu-ránt adományozták, mint koronabirtokot. Egyre több az ismerős szó. Geoffrey a sisakján REKETTYE csokrot viselt. A korabeli rajzokon a rekettye csokrot magyal ágként ábrázolták: zöld levelek között piros bogyót. A Zöld lovagról a mellén viselte a magyal ágat, mikor Karácsony este belépett Artúr király dísztermébe (fejét a kezében hozva). Ez a Zöld lovag jellemes, erkölcsös, megértő, megbocsátó, érzelem gazdag, férfi volt, aki a maga korában úgy élte meg a házasságát, mintha magával az istennővel kötötte volna.
Olyan volt, mint a Molnár Anna férje, aki jellemében életvitelében, döntésében követte Jézus példáját. A rekettye csokrot elvehették, elutánozhatták, de az emberi karakteren lemérhető mintát nem vették át a Zöld lovagtól, akinek Családfája ismeretlen. Valóban az? Nézzük csak a királyi nevet, amelyet egyenesen a Zöld lovag rekettye csokrától kapták:
PLANTAGENET
PLANTA GENET = növényi gén hordozója
PLANTA GEME = növényanya
Akár az első, latin verziót veszem alapul, akár a mezopotámiai turán nyelvűt, egyértelművé válik a növényi eredet ténye. A rudabányai templom kazettáján látszik az édeni boldog, növényi állapot. Nem anyától, hanem rózsafától… És a fáról való eredet visszhangzik az imádságunkban, melynek a fiam a “Jézus Krisztus családfája” címet adta magyar Passiójában.
Ánafa szülte levelét
Levele szülte bimbaját.
Bimbaja szülte virágát,
Virága szülte Szent Annát.
Szent Anna szülte Máriát
Mária szülte szent Fiát,
A világ megváltóját.
Még a képjele is növényszerű:
MA
(G)EME AMA
Mag anya, MAGAM, MAGA, MAGAMA és folytathatnám, hogy ez a növényi lajtorja benne van a címerünkben, mint a hármas halomból kinövő kettős kereszt, a táltos révülés kettős foka.
A gén kérdését kimutatta W. Penfield kanadai professzor, aki a Rockefeller Alapítvány megbízásából évekig kutatta teamjével a földünkön élő emberi nem alapvető génjét. Ki tudták mutatni, de nem egyet, hanem kettőt! Pillanatnyilag az egyik gén a másikat agyonnyomhatja, meg is semmisítheti, össze is házasodhatnak, de a 3, 4, 5. generáció után az egyikük feltör és kizárólagosan fog uralkodni. A világ 5 pontján találták meg ezt a gént:
1. Magyarországon, az Ural vidékén, de nem a szlávok lakta területen,
2. Skóciában,
3. Japán és Kína őslakosaiban,
4. Bizonyos indián lakta vidékeken és
5. Közép Afrikában,
vagyis ott, ahol a pentatonikus magyar népzene létezik.
A plántából való eredet, a növényi gén összeköt bennünket. A Zöld lovag és a jámbor molnár gazda talán nem csak lelki, de vérbeli test-vérek, mert plánta gének kötik össze az emberiség családfáját, származásukat.
(www.hazankert.com/04dec5.html)
De térjünk vissza a kalandozásunkból a regényhez, amely a Krisztus születése utáni évszázadokról sokat ír, de nem eleget. Nem írja le, hogy a Merovingok hogyan irtották ki a Jézushitű Katárokat és minden felekezetet, amelyek nem Vatikán regula alapján élték hitéletüket. Kitér a keresztény szó eredetére is. “Az egyenlő szárú kereszt” + írja 1500 évvel a kereszténység előtti időkre tekint vissza. Ehhez a típushoz nem tapad vér, nem tapad a keresztre feszítés emléke sem, mint a latin kereszthez, melyet a rómaiak fejlesztettek ki kínzóeszköznek. Véres történetét a neve: Kereszt, vagyis CRUCIFIX is tükrözi. A latin cruciare = kínozni igéből ered. (340. old.)
Dan Brown a rózsavonallal, a Rózsakeresztekkel foglalkozik, állandóan ott motoz az igazság körül, de nem akad rá. Leírja, hogy a rózsa mindig kitüntetett szimbóluma volt a női szexualitásnak. Öt szirma a nő életének öt fontos állomása volt a napkultuszban. A virágzó rózsa a női genitáliára emlékeztet. Virágok virága, ami által az ember megszületett, világra jött. (368-369. old.)
Éles szemmel észrevette a szerző a mai elárvult világ okát, s rávezeti az olvasót a hajdani istennőkultusz megbecsülésére. Mikor a skóciai Roslinról írt, arról a szabadkőműves templomról, mely állítólag Salamon templomának pontos mása, lehetetlenség nem összetéveszteni a magyar kazettás és a felvidéki freskós templomokkal. Tudniillik, jó azt pontosan látni, ki mit őrzött meg az ősi hitvilág elemeiből, és ki mire használja.
A különböző titkos rendek Jézus származásának dokumentumait kutatták, hogy királyaik származásukat igazolhassák. Megtagadták Jézus égi eredetét a dávidi-salamoni vért méltányolták. A hatalom és a pénz, arisztokráciáján át küzdenek azért, hogy a Júdeai vérvonalat a nyugat európai királyi családokban igazolhassák. Még csak fel sem tűnik senkinek, hogy Jézus Krisztus állítólagos ivadéka, I. Klodvig csaló, szélhámos volt, amellett gyilkos és áruló. A vér nem válik vízzé, mondja a magyar közmondás. Ha nem vízzé, mivé vált Jézus szent vére, ha igaz ez a teória…
A mi felfogásunk egészen más. A magyar nép nem a niceai zsinat határozata alapján hiszi Jézus égi származását. A magyar legendárium Nimródtól Mátyás királyig igazolva látja azt, hogy a nagy királyok, fejedelmek, királyfiak és királykisasszonyok Isten szentjei voltak, mert nem a kiagyalt rémtörtének, hanem a jellem tette őket Jézushoz hasonlóvá. A gömöri festőiskola képei híven őrzik Jézus égi eredetét, és a magyar szent-hármasság tényét: két szem, három arc: atya, anya, fiú. A magyar hitvilágból nem tudták törölni az Istenanyát. A mi népünk híven őrzi őt. Meséiben Tündér, imáiban Babba, allegóriájában az ég kapuja, szimbolikájában fehér rózsa, nemzeti mítoszában tulipán.
Jézus vére kétezer éves beszédtéma. A bölcsesség kelyhét értették alatta, és kutatták szerte a világon. Mindenre gondoltak, csak arra nem, amit a magyar hitelv vall: Jézus vérét “az angyalok fölszedik, glorilomba (liliomba, almiomba, arany-tálba) teszik s a Mennyországba Krisztus Jézus elé leteszik”. Vagyis, nagyon jó helyet találtak a szent vér számára, visszavitték ahhoz akié, és átadták a Mennyben lakó Jézus Urunknak. A mi népünk Jézus istenfiúságát azáltal is igazolva látja, hogy törékeny teste szenvedett a kereszten, de halhatatlan lelke az ISA fenn a Mennyben fogadta az angyalokat az almiommal, szent vére kelyhével.
Ez látható a magyar templomokban. Pl. Szentsimonban a csetneki András mester remek-művén. A nyugati Grál kutatókat az anyag, a kézzel foghatóság bűvölete spekulációkba kergeti. Jézus emlékét őrző magyar felfogásmódtól távol áll a kizárólagos földi orientáció. Látomásaiban együtt él a szentekkel, s tudja, hogy a működő gonosz ellen Isten lelki úton készíti fel a jókat, s hogy könnyebb legyen jónak maradni, lejött hozzánk, földi testbe öltözött és tanított. Nem új dolgokra, hanem ősi igazságokra. Nem pontokba szedett tiltó törvényekre, hanem életmódra: onnan ismernek meg titeket, hogyha egymást szeretitek. A szeretet parancsát égette lelkünkbe, mert ez az Ő eszmei vonala. Akit megérint a szeretet, az az Ő lényének igazi hordozója. Mert a többi tükör által, homályosan működik, de a szeretet színről színre. Pap Gábor mindig mondta, hogy eljön az idő, amikor világossá válik a magyarság kulcshelyzete Isten művének rendezésekor. Ez a regény, s főleg ami nincs benne, de rávezet, nagy, széles kaput nyit a felismeréshez és negatív eszközökkel világít rá a magyarok igazságára.
Egy kérdést még fel kell tennünk. Ha Jézus vérvonala a nyugati királyi családokban él tovább, miért törekedtek a középkorban a türingiai, osztrák, lengyel, skót, portugál, cseh, horvát, szlovén stb. királyi házak arra, hogy magyar királykis-asszonnyal kötött házasság révén “törvényesítsék” égi eredetüket? Ismert tény volt Európában, hogy csak az Árpád-ház származása szent, mert a Turultól, a fény Fiától ered.
Az Árpád-ház adta Európának a középkori szenteket, kiknek boldoggá és szentté avatása a mai napig folyamatosan történik.
De a Turul a mi madarunk. A turáni nép szent Napmadara. Egy az ősünk, egy a nevünk, s Emese E MESE főhősnője Ügyek felsége volt, de soha vita tárgyát nem képezte, hogy az Árpád-ház a Turul által nyert szent égi eredetet. Mit nem adnának a Meroving utódok, ha csak egy tollpihe hullott volna rájuk a madárból, egy parányi írmag gyanánt.
(A szerző a Miskolci Bölcsész Egyesület elnöke)
(Figyelem! A HunHír.Hu online közéleti napilapon megjelent írások kizárólag a szerző és a forrás megjelölésével használhatók fel újra!)
Gyárfás Ágnes – HunHír.Hu