Sztehlik László, a budapesti Egyetemi templom sekrestyése szívesebben beszélne a hívők számának növekedéséről, programjaikról, temploma múltjáról, a pálosok magyarországi tevékenységéről, de most nem teheti. Közölnie kell országgal-világgal, hogy a belvárost ellepő turisták mellett mások is vannak, akik csak úgy belátogatnak az istenházába.

Míg a szemlélődő kirándulók legfeljebb hangos viselkedésükkel zavarják meg az áhítat csendjét, addig egyeseket az anyagi haszonszerzés motivál. A közelmúltban a budapesti Egyetemi templom úgynevezett magyar oltáráról eddig ismeretlen tettesek eltulajdonítottak négy darab négyszáz évesre becsült aranyozott fa gyertyatartót, vélhetően pálos mesterek keze munkáját. A pálosok barokk templomát a kor mestere, Mayerhoffer András építette 1722-től. Szószékét, a padokat, a kórusajtókat, fakapuját gazdag faragás díszíti: a pálos Félix fráter munkái. Főoltárát pazar változatossággal 1746-ban építették fel. A rendőrség természetesen nyomoz az ügyben, de ki tudja, megkerülhetnek-e ezek a felbecsülhetetlen eszmei értékű műkincsek, hiszen hazánk a mostanság oly divatos nemzetközi illegális műkincs-kereskedelem egyik tranzitországa, illetve beszerzőhelye.

A templomban már korábban is jártak bűnözők öt évvel ezelőtt elvittek egy keresztet, gyertyatartókat, de a kereszt-tolvajt sikerült kézre keríteni. Rongálók is letették kézjegyüket, lefeszítették az aranyozott korpuszt, és olyanok is voltak, akik nem szégyellették illemhelyül használni a több száz éves műemléket. A sekrestyés nap mint nap szembesül a megélhetési bűnözők próbálkozásaival, igaz az ő cselekedetük nagyságrendekkel kisebb volumenű, mint mondjuk a műtárgy-eltulajdonítás, de a hívők filléres adományai is zsákmányul eshetnek a rafinált tolvajoknak. Odaállnak a persely elé, damilra kötött horoggal próbálják a bankókat kihalászni, vagy tűvel piszkálják a bedobott pénzérméket. Az is előfordult, hogy az oltárnál miséző pap észlelte a perselytolvajt, de nem tudott tenni semmit, mert prédikáció közben mégsem mondhatta, hogy kedves testvérünk, ne tessék már lopni.

Az Egyetemi templomra őr vigyáz, de a tettesek kifigyelték, mikor hagyja el pár percre helyét, s ez alatt az idő alatt lopták el a műtárgyakat. Szinte ismerősök már azok a zavarosban halászók, akik nap mint nap megjelennek a templomban, körülnéznek, vizsgálódnak és kutakodnak, s nem zavarja őket, hogy látható: nem az imádkozás, vagy az áhítat, hanem sokkal inkább valami bűnös más motiválja viselkedésüket. Az is előfordult a templomban, hogy látták, amikor egy elkövető már kezében tartotta az oltáron lévő keresztet, de mint megszokhattuk, a bűnözők kívülről fújják jogaikat, és a tetten ért ember is erre hivatkozott. Miután a bűncselekményt nem tudta befejezni, a vádemelés is elmaradt, s legfeljebb csak arcvonása rögzült a templomra vigyázók emlékezetében.

Elszomorító, hogy olyan világot élünk, ahol semmi sincs biztonságban, és még azok a szent helyek is, amelyeket tiszteletben tartott a megszálló évszázadokon keresztül, az utóbbi évtizedekben a bűn célpontjává válhatnak. Az sem elhanyagolható, hogy nagyon kevés pénz jut a biztonsági berendezésekre, s az államnak sem szívügye, hogy minden erejével óvja a nemzeti kultúrkincsünk meghatározó részét.

Zala megyében nemrégiben három, közel azonos időben épült barokk templom vált áldozatává a rablók gyalázatos tettének. Az 1779-ben felszentelt söjtöri istenháza Mária-oltáráról eltűnt két, 50-60 centiméter magas, aranyozott, kitárt szárnyú, kék-rózsaszín angyalszobor, hat, a templommal egyidős háromlábú barokk aranyozott fa gyertyatartó. A szentségtartó tetejéről leszerelték az ezüst színű, kitárt szárnyú pelikánmadárt és fiókáit ábrázoló szobrot, a szószékéről eltűnt a két angyalfigura és lefeszítettek három puttót is. A sekrestyéből pedig nyoma veszett a miséző kehelynek.

A fosztogatók behatoltak a novai templomba is, ahonnan 11 fából készült, aranyozott angyalszobor, puttó került idegen kezekbe. A szobrok viszonylag kis méretűek, ám értékük annál tetemesebb, utánpótlásuk 10-15 millió forintba kerülhet. Tíz szobor 1778-ban készült, a fennmaradó, amely a veszprémi püspök adománya volt, ennél 50-100 évvel idősebb.

Fotó: G. Németh Éva
Kehidakustányban is jártak betörők. A templom 250 éves, körülbelül hat méter magas faoltáráról elvitték Dávid és Salamon király faszobrát, valamint az összes, nyolc angyalszobrot, a megmaradtak is megrongálódtak. Az oltári szentségtartót is felfeszítették.

A templomgyalázókat sikerült kézre keríteni a rendőrségnek. A banda felszámolásával kapcsolatos információkat a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozó osztályának vezetője tudatta a nyilvánossággal. Hegyi Ferenc rendőr-őrnagy összefoglalta, először Csatár katolikus templomába tört be a bűnbanda. Ezután havonta több templomot is kifosztottak Zala, Tolna, Vas és Veszprém megyében. Miután a betöréseket hasonló módszerrel követték el, a Zala megyei rendőrség magához vonta az ügyeket, és összességében kezelte azokat. A nyomozók rábukkantak F. Csaba jánosházi lakosra, akinek az ismeretségi körében végzett adatgyűjtés során került látókörükbe négy férfi, akikre különböző helyszíneken egyszerre csapott le a rendőrség speciális osztaga.

A bűnbanda szervezettségét jellemzi, hogy az ügyben szereplő orgazda adta ki az utasítást a tolvajoknak a templomok és a benne rejlő értéktárgyak feltérképezésére. Az orgazda főleg nyugat-európai és tengeren túli megrendelőkkel állt kapcsolatban, így a magyar templomok eltulajdonított kincsei már bizonyos magángyűjteményeket gyarapíthatnak. A házkutatásokkor viszont megtalálták a kehidakustányi templomból ellopott két értékes faszobrot, az egyiket az orgazda lakásán, a másikat pedig Jánosházán egy bokorban.
A vámosok szerint a műtárgykereskedésre szakosodott szervezett bűnbandák ténykedésével több száz milliós nagyságrendű is lehet a Kelet-Közép-Európát behálózó illegális kereskedelem. Magyarország az utóbbi időben tranzitútvonalból célállomássá vált. A fináncok felderítési mutatói szerint a keleti és a nyugati határon elsősorban Romániából származó értékeket próbálnak Magyarországra csempészni. Főleg templomi kegytárgyakat, ikonokat találnak a vámosok a járművek speciálisan kialakított búvóhelyein.

Az arányosság és az egyenrangúság pártján állók nehezményezik, hogy míg egy, a saját bevallásuk szerint alig több mint tízezres lélekszámú vallási felekezet milliárdos nagyságrendben kap támogatást zsinagógája felújításához, addig a keresztény templomok sokszor még az állagmegóvást sem tudják finanszírozni. Arról nem is beszélve, hogy nem telik a szükséges biztonsági berendezésekre, így az évszázados értékeket sokhelyütt csak egy-egy szúette ajtó és pár ócska rozsdás lakat védi.

G. Kirkovits István