Ne szörnyülködj vándor, ha interneteznek a székely falvakban. Ne emeld fel tiltó szavad, ha mobiltelefonok csörgése veri fel a havasok csendjét. Az egykori Magyarország távoli szegletében elő székelyek is élni akarnak, s muszáj lépést tartaniuk az információs rohanással. Csak járd az utad késői vándor, hisz láthatsz ott még csodákat. Megismerheted vallásos ünnepeiket, élő háziiparukat, bepillanthatsz a csíkdánfalvi kerámia, a népi építészet rejtelmeibe. Ha születéssel nem is nagyon találkozol, a temetéssel hamar szembesülhetsz.

A csíkkozmásiak szerint három csoportba sorolhatóak a székelyek vallási ünnepei. Az egyházi év, a Szűz Máriához kapcsolódó és Jézus Krisztus nagyanyjának, Szent Annának az ünnepköre a meghatározó a Székelyföldön. Lehetőség szerint minden székely katolikus család megünnepli a vasárnapot. Szombatot a Szűzanya napjának tartják, és a csíkmadarasiak szerint ilyenkor még a legfelhősebb időben is kisüt pár pillanatra a nap. A mádéfalvai emlékműnél száz forintért prospektust áruló idős asszony úgy tudja, hogy szombaton Szűz Mária szárítja kis Jézus ruháját, így egyes hagyományőrző katolikus székely asszonyok szombatra teszik a nagymosást. A legnagyobb böjt és a gyász napja Krisztus kereszthalála, nagypéntek. Csíkszentimrén péntek délután minden díszétől megfosztják az oltárt, és fekete lepellel terítik le. A lefedett oltár előtt elkészített szent sír előtt a régi hagyomány szerint 12 népviseletbe öltözött fiatalember felváltva áll őrt a szombati feltámadásig. Húsvét hétfő Székelyföldön is a locsolás napja. A fiatalemberek a reggeli mise után keresik fel leányismerőseiket, s jutalmul nagyszombaton festett piros tojást kapnak.

A napba néző csángók

Sarlós Boldogasszony napján a csíksomlyói katolikus templomhoz vonulnak az erdélyi katolikus, s újabban a református magyarok is. Szinte a világ minden szegletéből eljönnek ide azok, akik az imádkozás mellett a magyarság megmaradásáért is felemelik szavukat. A csíksomlyói búcsúkor a moldvai katolikus csángók a somlyói hegyre vonulnak napfelkeltét nézni. Ősi szokás szerint vallásos énekekkel köszöntik a mindent melegítő napot.

A csíki havasokban és a Hargitán a szarvasmarha, a juh és a lótartás a legfontosabb. A meghatározó munkalehetőséget az erdőgazdálkodás jelenti, s lovakkal végzik el a kivágott fenyőfák úgymond huzatolását. A dombos lejtőkről kötelekkel húzzák szekérre a hatalmas fenyőtörzseket. Mint Gyimesfelsőlokon még ma is tapasztalható fejszével és faékkel forgatják a rönköket a szekérre. A csíki falvakban fontos iparág a szőnyegkészítés, egyszerű mértani ábrákkal díszítik a gyapjúszőnyegeket és a terítőket.

A csíkdánfalvi kerámia

Az erdélyi fazekasságról szinte mindenkinek a korondi kézzel festett vázák, étkészletek, gyertyatartók, tálak jutnak az eszébe. A Pál-dinasztia kiemelkedő személyisége, Pál Antal sajnos művészete csúcspontján elhalálozott, de gyermekei továbbviszik a hagyományos pálantali kerámiafestést. Jóllehet, a Pál család oldalági leszármazottai képtelenek például egy olyan madárábrázolásra, amelyet Pál Antal alkotott, a míves formák, a díszítő ívek festése is gyengébb a kerámia égetése után. Még Pál Antal mesélte 1985-ben, hogy munkásságában a virágok, az ég felé törekvő hajlékonyság mellett az ősi székely nap- és holdimádat is kifejezést nyer. A főleg a tálain fellelhető stilizált csillagok pedig azt az ösvényt jelzik, amelyeken a legendás királyfi, Csaba vezette népét.

A nyugatiak megint előbb léptek, mint a magyarországi üzletemberek. A korondi kerámia mellett főleg Hollandiába importál egy kis székely kerámiaműhely fekete mázas tálakat, korsókat és padlóvázákat. A csíkdánfalvi Imets István tanító fedezte fel azt az eljárást, amelyet késői utódai ma is használnak a templommal szemben lévő üzemükben. A fekete kerámiának jellemzője az égetésénél használt föld, amely ásványi anyagával biztosítja a kívánt feketeséget. Négy nő és öt férfi dolgozik a kis üzletben, ahol díszítést csak ritkán alkalmaznak a szebbnél szebb tárgyaikon. Hagyományos, letisztult formák, illetve az agyagba nyomott minták jellemzik a csíkdánfalvi kerámiát. Újabban klasszikus formájú vázákat is készítenek. Holland megrendelésre a görög amphorákhoz hasonló padlóváza-kollekciót égettek.

Erdélyben, de kiváltképpen Székelyföldön mind a mai napig élő hagyomány az úgynevezett székely kapu állítása. Székelyudvarhely közelében, Orbán Balázs sírjánál, Szelykefürdőn ma is megcsodálhatóak azok a régi kapuk, amelyeket Erdély szinte minden szegletéből gyűjtöttek össze. A keményebb fafajtákból készített kapuszerkezetek díszítése az adott család gazdasági helyzetére utalt régebben és a megváltozott viszonyok között jelenti ma is.

Gyimesfelsőloki temetés

A csíki havasok északi részén, nem messze az ezeréves határtól temettek egy székelyt. A falu utcáján régi, díszes, szemlátomást sok emberöltőt végigpróbált nyitott, fekete fahintón vitték a két koszorúval díszített koporsót. A temetés résztvevői egyszerű fekete öltönyben, a nők fekete ruhában és fekete fejkendőben követték a halottaskocsit. Az 1940-es visszacsatolást követően Kós Károly épített határőrlaktanyát a környéken. Most a román katonaság állomásozik ezekben az épületekben, de a helyőrség közelségében még élnek olyanok, akik ismerik a régi temetési szokásokat.

A gyászolók rögbedobással búcsúztak az elhunyttól, az elsőt a pap dobta a sírgödörbe. Vannak olyan temetések is, ahol még mindig halotti tort ülnek, kalács, bor és pálinka mindig van az asztalon. Ősi szokás az is, hogy terítenek az elhunytnak is, és ételt, italt raknak tányérjára, poharába. Étele, itala viszont érintetlen marad a tor végezetéig.

2000. május 10.

G. Kirkovits István – G. Németh Éva