A Magyar Örökség és Európa Egyesület Magyar Örökség címet adományozta a Házsongárdi temetőnek, Európa egyik legrégebbi temetkező helyének. A sírkertben nyugszik az egyetemes magyar történelem kiválóságai közül Szenczi Molnár Albert teológus, nyelvtudós, Apáczai Csere János filozófus, Tótfalusi Kis Miklós könyvművész, Jósika Miklós író, Koós Károly író, építész, Brassai Sámuel “az utolsó erdélyi polihisztor”, egyetemi tanár, Dsida Jenő és Reményik Sándor költő.

A román törvények nem foglalkoznak kiemelkedően a sírokkal, az emberek utolsó földi lakhelyével, és ez azt az ottani történelemszemléletet támasztja alá, amely szerint minden rendelkezésükre álló eszközzel tompítani akarják a magyarság több ezer éves jelenlétét, domináns szerepét a Kárpát-medencében. Nem számíthat különösebb retorzióra az, aki megrongálja a kriptákat, a sírköveket, s egyre nehezebb a sírhelyek megváltása, különösen a Házsongárdi temetőben, ahol az Erdélyben minden idők óta jogfolytonos magyarság kiemelkedő személyiségei nyugszanak.

A Házsongárdi temető pusztulásnak indult, s lelkes magánemberek, írók, költők, művészek, értelmiségiek próbálják menteni, ami még menthető Európa kegyeleti szempontból egyik legrégibb temetkezési helyén.
A fejfák beszélnek, és a bevésett nevek tanúsíthatják, hogy kik voltak azok, akik az ősidők óta belakták és felvirágoztatták ezt a tájat, s bizony ez nem tetszik azoknak, akiknek száz évvel ezelőtt valójában semmi közük nem volt Erdélyhez. A Házsongárdi temető tehát pusztul, és talán ennek a folyamatnak az ellensúlyozója is lehet az, hogy Európa-szinten felé fordul a figyelem. A magyargyűlölő Funar Kolozsvárának belvárosában található a zarándokhely, amelyet sok nem kellőképpen felvilágosított hazánkfia is egy más helyszínre képzel.
A város egyik dombján látható ugyan az országútról is egy sírkőhalmaz, amely nem azonos a Házsongárdival és sokak szerint a kövek alatt nincsenek is eltemetett halottak. A románok kétségbeesett próbálkozása, hogy a temetővel is igazolják jogosultságukat arra, ami soha nem volt az övék.

Talán ennek a tendenciának is betudható, hogy a Magyar Örökség-díjjal kitüntetett temetőben nemrégiben ismét kegyeletet sértettek. Feltörték a főkapuval szemben induló út jobb oldalán fekvő Biasini- és Berde-kriptákat. A Biasini-kriptát az olasz eredetű, Kolozsvárba vívómesterként elszegődött Gaetano Biasini (17901847) részére építették. Nevét főleg szállodája és gyorskocsi-vállalata tette ismerté.

A laborfalvi Berde-kriptában, ahol a kolozsvári egyetem első rektora, a közgazdász professzor Berde Áron (18191892) és családja nyugszik, a külső fakoporsók fedeleit felfeszítették, félretolták, s a régi érckoporsók oldalán lyukat ütöttek, vagy el is mozdították a fedeleket.

A temető kijelöléséről 1573 februárjában határozott Kolozsvár közgyűlése, s 1585-ben nyitották meg. A több mint 400 éves sírkert Erdély igazi panteonja.

A Házsongárdi temetőben szavalta el Bartis Ferenc 1956. november elsején máig lélekre ható, szabadság eszméjét hirdető Utószó című versét Dsida Jenő, Reményik Sándor és Brassai Sámuel sírjánál. A Román Katonai Törvényszék 7 év börtönre ítélte. “Magyar, szavad világ értse: Anyanyelvünk létünk vére; Anyánk szíve tetemére Átok zúdult: vége, vége… – És mégis élünk!”

2004. április 08.

G. Kirkovits István