Reisz Péter Pál szombathelyi ferences atya kutatómunkájának köszönhetően bővíthetjük hiányos történelmi ismereteinket. Az atya ugyanis megtalálta a történelmi Magyarország nyugati szegletében a ma Ausztriához tartozó Borostyánkő településen a rutén nép jótevőjeként elhíresült Egán Ede sírját. Életpéldája mindenki számára megmutatja az utat, miként kell kiállni magyarságunkért és nemzettestvéreinkért.

Annak ellenére, hogy az utóbbi időben számos publikáció jelent meg Egán Ede tevékenységével kapcsolatosan, csak hosszú kutakodás után lehet mostanság is megtalálni részletes életútját. A közkézen forgó lexikonok megemlítik ugyan, hogy az apai ágon ír származású agrárszakember kezdeményezésére állították fel 1883-ban az Országos Tejgazdasági Felügyelőséget, és 1897-től vezette a Darányi-féle Földművelésügyi Minisztérium Bereg megyében létesített biztosságát.

Az igazság viszont az, hogy tevékenysége jóval sokrétűbb, minthogy csak annyit tudjon róla az általános ismeretekkel rendelkező, hogy tejszövetkezetek létrehozását szorgalmazta, és kidolgozta a budapesti központi tejcsarnok alapszabály-tervezetét. Darányi Ignác földművelésügyi minisztert ugyanis a XIX. század végén egyre inkább foglalkoztatta az úgynevezett Ruténföld egyre sokasodó problémája. Személyesen is tapasztalta, hogy az alkohol, az uzsora és a nyomor olyan gondokat okoz Kárpátalján, amit csak központi intézkedésekkel lehet orvosolni.

Megbízta tehát a korábban már a minisztérium szolgálatába állt Egán Edét, készítsen jelentést a hegyvidéki földművelő nép közgazdasági helyzetéről, és ha lehetséges, az ennek javítását célzó állami akció körvonalait is rajzolja fel. Bosnyák Zoltán összeállításából tudjuk, az elkészült anyagot Darányi teljes egészében magáévá tett, s így meg is bízta Egánt a benne foglaltak végrehajtásával. A fő problémát az okozta, hogy különösen Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegyékben nyomasztó volt a földhiány, és a nyomor okozta társadalmi feszültségeket a század utolsó negyedében megkezdődött nagymértékű bevándorlás is továbbgerjesztette.

A magyar állam liberális hozzáállásának köszönhetően ugyanis tömegesen érkeztek Galíciából az izraeliták, s rövid időn belül teljesen uralták az ottani pénzvilágot. A jelzáloghitel lehetősége hiányában csak személyre szóló hitelt kaphatott az anyagi problémákkal küzdő gazda, és a minimális kamat 10 forint után heti egy forintra rúgott. Ezen az igazságtalan konstrukció következtében a parasztok birtoka, ingósága játszi könnyedséggel juthatott az uzsorások kezébe.

Egán Ede tevékenységének köszönhetően 11 hitelszövetkezetet alakítottak 56 község bevonásával és ezek igazgatótanácsában helyet kapott a hegyvidéki akció megbízottja is. Nagyobb kölcsönöket csak hozzájárulásával lehetett megszavazni. A szövetkezetek közel ötszáz esetben folyósítottak kölcsönt 500 korona erejéig. Jelentős feszültséget okozott az is, hogy a szövetkezetek kézbe akarták venni a pálinkakimérést is, és az uzsorások, valamint Egán között ekkor éleződött ki igazán az ellentét.

A galíciaiak annyit el is értek, hogy a pénzügyminisztérium csak ott adta meg a szövetkezeteknek az italmérési engedélyt, ahol ezt a községi képviselőtestület többsége is javasolta. 11 község közül ötben ez sikerült is. Egán felvette a harcot az áru és az áruuzsora ellen is, és a hitelszövetkezetek kötelékében áruraktárakat állíttatott fel, ahol az elsőrendű életszükségleti cikkeket kínálták.

Egán Ede 1901. szeptember közepén a hegyvidéki akció további kiterjesztéséről tárgyalt Ungvárott. A megyeszékhelyről indult útnak Munkács felé, de Hegyfark település környékén, egy domboldalon halálos lövés érte. Egyre többen vallják korabeli tanúvallomásokra és jegyzőkönyvekre hivatkozva, hogy a rutén nép megmentőjével orgyilkos golyója végzett.

2004. október 21.

G. Kirkovits István